Vakcinacsata

Még december közepén, az oltási kampány előtt úgy két héttel megjelent egy cikk a Frankfurter Allgemeine Zeitungban, igen találó címmel: „Ne ismételjük meg a tavaszi hibákat”. A járvány kitörésekor Brüsszel válságkezelése hagyott kívánnivalót maga után, az uniós tagállamok ugyanis gyorsan lezárták a határaikat ahelyett, hogy konzultáltak és a lépéseiket egyeztették volna egymással, sőt valóságos csatát folytattak a maszkok és lélegeztetőgépek beszerzéséért.

Most, a vakcinakampány megkezdése után megint ugyanazon hibák elkövetésének lehetünk tanúi, mint március-áprilisban. Széthúzás jellemzi az EU-t. Szinte alig akad ország Európában, ahol elégedettek lennének az oltóanyag beadásának ütemével. Pedig talán nem is lenne ekkora a felháborodás, ha Izraelben nem haladna szélvész gyorsasággal az oltások beadása: január végéig a lakosság ötödét teszik immunissá a koronavírussal szemben, ráadásul úgy, hogy addigra már a második oltást is beadják. S ennek láttán jön a jól bevált stratégia: mindenért Brüsszel a hibás.

A mostani válságnak nagyon komoly politikai hatásai lehetnek. Azok ugyanis, akik az első hullám valóságos hősei voltak, most támadások sorának vannak kitéve. Említhetnénk például Jens Spahn német egészségügyi minisztert, aki a pandémia jó kezelésének köszönhetően hazája legnépszerűbb politikusa lett, ám ezúttal bírálatok kereszttüzébe került. Ugyanez a helyzet más kormányokkal is.

Tény, hogy az Európai Bizottság cselekedhetett volna szerencsésebben. Amikor ugyanis döntenie kellett arról, mely oltóanyagokat válassza, még nem tudta, melyik lesz hatékony. És mára már feledésbe merült, hogy az Unió oltóanyagbeszerzéséről a tagállamok együtt döntöttek, pontosan azzal a céllal, hogy elkerüljék a tavaszi versengést. Ezt azonban nem akadályozhatták meg: itthon például olyan vakcinával kísérleteztek, amit az EU nem is engedélyezett.

Hogy most ég a ház, azért mindenki felelős. Ezért jobb lenne, ha a tagországok, még mielőtt Brüsszelt kárhoztatnák, először magukban keresnék a hibát.