Tavaly december 18-án jelent meg a szociális igazgatásról szóló törvény módosítása, amelynek egy eldugott paragrafusa azt rögzíti: a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságtól (SZGYF) az idén január elsejével létrehozott Nemzeti Szociálpolitikai Intézetbe (NSZI) kerülő munkatársak eddigi kormányzati szolgálati jogviszonya sima munkaviszonnyá alakul, méghozzá úgy, hogy a december végén érvényes bérüknek csak a 80 százalékára lesznek jogosultak. Azóta az is kiderült, hogy a 20 százalékos csökkenés a bértömegre vonatkozik, nagy egyéni eltérésekkel.
A jogviszonyuk átalakításáról múlt pénteken nagyjából 70 embert értesített az új intézmény egyik vezetője – olvasható az egyik érintett névtelen levelében, amit a hétvégén a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) küldött el. A történtekről beszámoló munkatárs a csoportos tájékoztató hangnemét megalázónak és cinikusnak nevezi, s ezt tegnap több érintett is megerősítette lapunknak. Az új intézet teljes létszámát egyébként 130 főben határozták meg – tudtuk meg a humántárcától.
A bércsökkentést a hasonló átsorolásokkal ellentétben azért kellett törvényben rögzíteni, mert enélkül a kormányzati igazgatásról szóló 2018-ban elfogadott törvény eredeti szövege lenne érvényben, ami alapján a határozatlan idejű kormányzati szolgálati jogviszony határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonnyá alakulna. Ennek értelmében a bérek csak a vezetői jogviszony visszavonásával csökkenhetnének és ha valaki nem fogadja el az új munkáról szóló munkáltatói ajánlatot, akkor a tavalyi jogviszonya alapján járna neki a végkielégítés. - Amikor köztisztviselőből kormányzati tisztviselővé sorolták át a központi hivatalokban dolgozókat, működött a rendszer, de ami most történik az SZGYF alkalmazottaival, azt mutatja, a kulturális szféra után már a szociális terület munkavállalóit is megfosztja a kormány a közalkalmazottakat megillető - kevéssel a sima munkavállalóknál nagyobb - védelemtől – értékelte a helyzetet a Népszavának az ágazat szakértője, Meleg Sándor. A döntést, hogy aláírják-e a korábbinál rosszabb feltételeket tartalmazó új munkaszerződésüket, január 25-ig kell meghozniuk az intézményváltásra kényszerülő dolgozóknak, s kérdésünkre a humántárca megnyugtatta a távozást fontolgatókat: jár nekik a végkielégítés.
A szociális szakma úgy látja, a kormányzat háttérintézményi kígyója visszaért a farkához és beleharapott. Lázár János akkori kancelláriaminiszter 2016-ban először 73 intézményt akart felszámolni, végül megelégedett két lépcsőben 49 megszüntetésével. A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet (NCsSzI) például 2016 nyarán beolvadt az Emberi Erőforrások Minisztériumába (Emmi) és a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalba (NRSZH), majd amikor ugyanannak az évnek a végével ezt a hivatalt is megszüntették, a nyilvántartások kezelése, a szociális portál működtetése a fenntartói feladatok és az ágazat módszertani fejlesztései átkerültek a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósághoz (SZGYF). Ezt ugyan még nem szántotta be teljesen a kormány, de idén január 1-jével az intézményfenntartói feladatok kivételével gyakorlatilag minden munkája átkerült a tavaly év végén szép csendben létrehozott Nemzeti Szociálpolitikai Intézetbe (NSZI), ami az ágazatban dolgozók szerint a sorban legelső intézet, az NCSSZI megfelelője.
A feladatmegosztásra vonatkozó kérdésünkre az Emmi azt válaszolta: a régi szervezet marad az intézményfenntartó, az új pedig szakmai tudásközpont lesz sok új feladattal - bármit is takarjon ez. Már csak az a kérdés, meddig maradnak még állami kézben szociális intézmények. Több névtelenséget kérő szakember is úgy fogalmazott a Népszavának, a kormány sürgetné ezek átadását az egyházaknak, így nem kizárt, hogy még a következő választás előtt feladat nélkül marad az SZGYF és megszüntetik. A szakmán belül többen úgy fogalmaztak, a főigazgatóságnak soha nem volt jó híre, mert a költségvetése nem nyilvános és beszámolással csak a minisztériumnak tartozik. A parlament népjóléti bizottságának szocialista elnöke, Korózs Lajos megszokott kormányzati módszernek tartja, hogy átszervezés címén sóval hintik be a megszűnő intézmények nyomát, így érik el, hogy nem látni pontosan, milyen iratok tűnhettek el egy-egy hivatalból.
