Az Alaptörvény kilencedik módosítása ugyanolyan kritikán aluli jogalkotási és alkotmányjogi szempontból, mint az előző nyolc. Még tovább rombolták az alaptörvény (mely az alkotmány normalitási szintjét messze nem üti meg) jellegét, szintjét, hatását és funkcióját.
Ez esetben is újabb tanúbizonyságát adta kormány a jogalkotás terén megmutatkozó, magas fokú hozzá nem értésének. Már megint olyasmit gyömöszöltek bele az alkotmányba, aminek nincs benne helye, nem oda való, maximum törvényben lehetne róla rendelkezni.
Ez a módosítás kizárja az egyént az önrendelkezési jogának gyakorlásából, miközben a demokratikus jogállam éppen hogy biztosítja ezt az alkotmányos alapjogot. Ami így minimum önellentmondás. Egyik kézzel adnak valamit, miközben a másikkal vissza is veszik. Látszik, mennyit jelent az a törvényi kodifikáció, amelyet 2010-ben megszüntettek.
A képek nyelvén az történt, mintha egy éhező embernek az asztalát telepakolnák mindenféle finom étellel, de felhúznának elé egy üvegfalat. Az éhes ember így nem fér hozzá az ételhez, ami ezáltal a számára csak látszat lesz. Azaz nem vették el az egyén önrendelkezési jogát, csak kiüresítették. Megmaradtak a keretek, tartalom nélkül. Hiába van az egyénnek önrendelkezési joga, nem tud vele élni, mert megfosztották a jogi keret tartalmától. A külső csomagolás csak látszat marad.
Ez a csomagolás vonult végig ezen a módosításon. Átírták a szükségállapotot és a veszélyhelyzetet is. Az egyik esetében kivettek egy fogalmat, míg a másiknál beletettek egy szót. Ezáltal mindkettő gumiszabállyá vált. A szükségállapotra eddig az alkotmányos rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények esetén kerülhetett sor. Most ebből kivették a "fegyveres" minősítést. Tehát most már a fegyver nélküli cselekmények is szükségállapotot generálhatnak. És ez különösen veszélyes, mert ezáltal, mint gumiszabály, rendkívül széles spektrumok értelmezését teszi lehetővé a hatalom számára. Innentől kezdve akár már egy puszta demonstrációt, egy esetleges elégedetlenségi mozgalmat, egy tiltakozást is az alkotmányos rend megdöntésére irányulónak minősíthetnek. És nem feltétlenül szükséges, hogy a szükségállapot körülményei valóságosan is fennálljanak, elég, ha a kormány ezt állítja. (Miközben jelenleg sincs alkotmányos rendszer, hiszen hiányoznak a paraméterei.)
Mostantól sokkal nagyobb mozgástere lesz a kormánynak. Akkor is szükségállapotot rendelhet el, ha nem állnak fenn annak körülményei.
De a veszélyhelyzet sem különb. Az alaptörvény eddig sem ismerte a járványnak még csak a fogalmát sem. Ezért is különösen érdekes, hogy úgy hirdették meg a járványveszélyt, hogy semmilyen jogszabály sem határozza meg a járvány definícióját, terminológiáját, paramétereit, szimptómáit. Jogilag nem létezik az, amire veszélyhelyzetet hirdettek.
Most annyi változás történt, hogy bár a veszélyhelyzet körébe a járványt továbbra sem tették be, de az ipari szerencsétlenséget és az elemi csapást kiegészítették egyetlen szóval: különösen. Amitől az egész szabályozás gumiszabállyá vált. Hiszen a „különösen” kifejezés alkalmazásával olyan esetben is ki lehet hirdetni a veszélyhelyzetet, ha nincs konkrétan meghatározva, hogy amit kihirdetnek, az mi is valójában, miért hirdetik ki és mi az alapja. Amit személy szerint Orbán Viktor fog meghatározni, szubjektív szempontok mentén. Ezért is, a kormány ezentúl úgy mondhatja, hogy járvány van, hogy azt továbbra sem tudhatjuk, jogi értelemben mi a járvány.
Összességében ez a kilencedik módosítás csak arról szól, hogy a hatalom önmaga számára legalizálta és alkotmányos joggá tette a joggal való visszaélést.