Előfizetés

Álommeló

Az interneten böngészve egészen eredeti álommunkákat is találhatunk: amikor az ember nemcsak jól érzi magát, hanem ezért még fizetést is kap. Az ajánlatok közül talán a bútorgyárak által felajánlott ágytesztelő munka a legmegnyerőbb. Ha valaki békésen elalszik munkavégzés közben, az azt jelzi, a bútorkészítők igen jól dolgoztak. Az európai politikában is akadnak ilyen „álommelók”, például egyesek számára az európai parlamenti tagság. Az alapbér – a juttatásokat nem számítva – majdnem kilencezer euró, és sokan nem is szakadnak meg a munkában ezért a pénzért. De sietve leszögezzük: nagyon is fontos az EP szerepe az uniós intézményrendszerben, hiszen az EU parlamentje valódi demokratikus ellensúllyá vált az utóbbi szűk két évben. S akadnak jócskán olyan képviselők is, akik igen komolyan veszik a munkájukat. A napokban viszont lemondott néppárti tisztségeiről a fideszes Deutsch Tamás. A rendszerváltás előtt hasonló esetekben elmaradhatatlan volt az „érdemei elismerése mellett” kitétel, most erről több okból sem lehetett szó. Pedig nyilván roppant fontos láncszem volt a konzervatív pártcsalád életében, hiszen bizottsági tisztsége, jelentéstevői megbízatása is volt, de élhetünk a gyanúperrel: lemondásával valahogy együtt tud majd élni az EPP. Bár a frakcióból való kizárást elkerülte tavaly decemberben - miután saját pártcsaládját a Gestapóhoz hasonlította -, ezt a diplomatikusnak nem éppen nevezhető kijelentését sok párttársa azóta sem felejtette el neki. A Fidesz brüsszeli képviselői már jóideje vagy az EU, vagy az EPP ostorozásával vannak elfoglalva. Az ellentmondásos helyzetet csak a Fidesznek a néppártból való kizárása oldhatná fel. Ám valószínű, hogy ez az idén sem történik meg, sőt nem kizárt, hogy a CDU hétvégi kongresszusa után a német kereszténydemokraták még megengedőbbek lesznek a magyar kormánypárttal szemben. 

Irigyek

Közösséghez tartozni jó. Jó ügyért okosan, bátran és kreatívan küzdő csapat tagjának lenni még jobb. Csillogó szemű fiatalként közszeretetnek örvendeni pedig a legjobb. Ezért nem nehéz megérteni az arrogáns úrrá vált valahai fiatalok irigységét. Olybá tűnik, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemet működtető alapítvány vezetői megirigyelték a tanköztársaság polgárait, akik 2020 őszének himnuszává tették egy magyarbődi népdal átiratát. Féltékenység járhatta át a durcás kimaradtakat, amikor hallották, ahogy Ej a titkos egyetemet együtt énekelték azok, akik a Vas utcában őrizték az elfoglalt épületnél sokkal többet: az egyetemi autonómia eszméjét - és azok, akik szeretettel szurkoltak nekik. A kurátorok szándéka szimbolikusan és valóságosan is eltüntetni a kézzel írt-rajzolt plakátokat, leszaggatni a piros-fehér szalagokat. A néhány hét alatt jelképpé vált épület elhagyása is reményt adhat nekik a felejtésre. Vitathatatlan, hogy a Vas utcai és a Szentkirályi utcai egyetemi épület nem modern, a XXI. század igényeinek megfelelő egyetemi campus. A kormány által hirtelen megduplázott, immár hárommilliárd forintos költségvetésből futhatná felújításra. Kiszivárgott információk szerint azonban inkább eladják a Vas utcai épületet, talán a kettős funkciójú Urániát is. A kérdésekre adott válasz homályos: „sem a hallgatók, sem az oktatók nem kerülnek rosszabb körülmények közé, sőt, nagy fejlődést fognak tapasztalni februárban.” Az irigy kurátorok rálicitáltak a hallgatókra és megvalósították a nagyon titkos egyetemet. Így aztán csak ők, a nagyon-nagyon fontos emberek tudhatják, hogy több száz hallgató és oktató húsz nap múlva hová mehet, amikor az egyetem - kikerülve végre a karanténból - online helyett a valóságban is működhet majd. A mindenkit legyőzni akaró hatalmasok irigysége gyakran pusztító. Az élőláncban kézről kézre adott chartát, a tüntetések élményét azonban nem lehet elfeledtetni, és a csillogó szemeket sem lehet fénytelenné tenni. Az irigységet legyőzni viszont büszkeségre okot adó, felemelő érzés, amihez sosincs késő.      

Adósrabszolgák

A koronavírus-járvány alaposan felforgatta a világgazdaságot, több százmillió munkahely szűnt meg, megugrottak a közkiadások a járvány elleni védekezés miatt. A kormányok tanulva a korábbi válságokból nem haboztak pénzt szórni. Mivel saját pénzük nincs – adóból élnek -, így nem volt mit tenni, szinte mind az eladósodás útjára lépett. Tavaly a kormányzati adósságok rég nem látott mértékben emelkedtek. Nem volt ez alól kivétel a magyar kormány sem, a GDP arányos hiány 15 százalékponttal nőtt. Ennek ellenére tavaly 6,5 százalékkal csökkent a GDP, az idén pedig 3,5 százalékos növekedés jöhet. Vagyis a Pénzügyminisztérium szerint az adósságból elköltött több ezer milliárd forint dacára a gazdaságban elmarad a várt felpattanás, ami megerősítheti az egyszeri polgár gyanúját: az irdatlan mennyiségben felvett hitelt nem a leghatékonyabban használták fel, hiába hivatkoznak az ország érdekére. A propaganda szintjén a kormány több százezer munkahelyet mentett meg azzal, hogy számolatlanul öntötte a közpénzt a beruházásokba. Így a legnagyobb gazdasági válság idején is jutott pénz stadionokra, templomokra, belgrádi vasútra - csak az emberekre nem. Egy friss példa: Varga Mihály pénzügyminiszter Facebook-videójában azzal dicsekszik, hogy a Nagyvállalati Beruházási Támogatási Programban tavaly 70 milliárd állami forintot adtak 155 milliárdnyi beruházáshoz, vagyis a fele pénzt az adófizetők állták. A 70 milliárdból írd és mondd 700 új munkahelyet teremtettek, egy munkahelyet tehát százmillióért. Ez vállalhatatlan pazarlás, amit még a PM is érez, ezért hozzáteszik: 16500 munkahelyet „megmentettek” – jelentsen ezt bármit is. Ahogy a kormánypropaganda is mondja, az állam eladósodásával is óvatosan kell bánni, mert veszélyes. A tavalyi pénzszórás ennél jóval több: súlyos felelőtlenség a jövő generációra nézve.