Az igazság szája (eredetiben Bocca della Verita; lásd: római útikönyvek) ma egy budapesti asszonyság. Legalábbis a miniszterelnök közvetlenségében lekezelő, népiességében kimódolt stílusa szerint. Mi fogalmazzunk inkább úgy, hogy a fővárosi és megyei tisztifőorvos-helyettes volt az, aki – egy nyugdíjasnak küldött válaszlevelében – köntörfalazás nélkül leírta: aki nem regisztrál, azt nem oltják be koronavírus elleni vakcinával.
Hogy érvelése őszinte-e, miszerint azért kell feliratkozni a kormányzat várólistájára, mert „aki nem regisztrál, az önmagát zárja ki az oltandók köréből, mivel nem jelzi oltási igényét, így a népegészségügynek nem juthat tudomására ilyen irányú igénye”, nos, ez megkérdőjelezhető. Itt van például az Egységes Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT), ahova az intézmények feltöltik a páciensek ellátásának minden mozzanatát, és így a gyógyítók mindent tudnak a betegről – sőt, utóbbi is mindent tudhat magáról, megtekintheti például a zárójelentéseit, laborleleteit, e-receptjeit és így tovább. Így például, ha a háziorvosoknál lehetne jelezni, ki tart igényt az oltásra, akkor az EESZT okos felületén bizton célba érne az információ, ráadásul a „nép között élő” doktorok remek szűrőként működhetnének, hisz pontosan tudják, kik azok, akik valójában veszélyeztetettek. Persze az is igaz, hogy ebben az esetben a háziorvosoknak elegendő lenne egy számot küldeniük, hisz akár ők is beadhatnák a vakcinát vagy a hálózatukra építve lehetne menedzselni a népesség átoltását.
Szóval, ha az idézett fővárosi és megyei tisztifőorvos-helyettes érvelése nem is őszinte szakmailag, mindenképpen brutálisan nyílt. Egy dühöngő járvány közepén a kormányzat elsődleges célja nem az embermentés, hanem egy minél részletesebb adatbázis. A miértről csak találgatni lehet. Az nyilván közhely, hogy az utóbbi hetek mérései azt mutatták: az ellenzék népszerűségben előzi a kormánypártokat, ha pedig a határon túli szavazókkal is kalkulál a választási egyenlet, akkor fej-fej mellett mozog. Az is egyértelműnek tűnik, hogy azért hizlalta a kabinet a GDP 9 százalékára (mintegy 4 ezermilliárd forint) a hiányt, hogy ellensúlyozza a haverok vírusveszteségét – ám ez a gazdaságot nem pörgeti meg. Ahogy az sem, hogy a kormány valamilyen értelmezhetetlen okból 130 millió forintot fordított egy-egy munkahely megmentésére (míg korábban egy új álláshely létrehozását 15 millió forinttal segítette), ám a pénz elfolyt, a produktivitás elmaradt. Így sok százezer ember érzi majd úgy, hogy rosszabbul él, mint négy éve. Száz szónak is egy a vége: a vírusregisztráció valamiféle választási segédeszköznek tűnik.
Miközben bíbelődhetne azzal is a kabinet, hogy minimalizálja a vakcinával szembeni bizalmatlanságot, illetve általánosságban reparálja az oltásellenességet – amit most kacagtató összeesküvés-elméletek izmosítanak, lásd: az oltóanyaggal együtt csipet juttatnak az emberek szervezetébe. És ezzel a nanokütyüvel – teszi hozzá ironikusan a szerző – természetesen a nagy testvér irányítani tudja a biodroiddá alacsonyított embert, például amint belép a választófülkébe, megbénul a keze, ha nem a Fidesz kapja az ikszet. Illetve az agynak adott csipparancs hatására az ízlelőbimbók szarvaspástétomként dekódolják a far-hátat és sült gesztenyével kevert pirított kelbimbónak a tésztát (ami természetesen hidegen kerül az asztalra, a rezsi fedezetének hiányában).
Bármilyen sűrű is az irónia e sci-fi sorokban, nem kérdés, hogy egy országban, ahol az emberek hajlamosak az orvosi ellátás színvonalát is politikai alapon megítélni (lásd: a Fidesz-hívők szerint lényegében rendben az egészségügyi rendszer, a kormányt elutasító választók szerint pedig már meg is halt), stabil a hitetlenség, így össztársadalmi probléma csak akkor gyógyítható, ha mindennemű politikai sandaságtól mentes.
A regisztráció viszont nem hótiszta. Ráadásul úgy tűnik: a rezsim értelmezésében nincs össztársadalmi, csakis hatalmi kérdés. Hisz ahogy az egészségügyi ellátás színvonala, ugyanúgy befolyásolja a lakhely élhetősége az életminőséget. Ennek ellenére az ellenzéki önkormányzatokat hétszer nagyobb mértékben érintik az elvonások, mint a kormánypártiakat.
Azaz, ha politikai bosszúról van szó, a hatalom nem látja az embert, csak a szavazógépet – amelyik nyilván meghibásodott, hogy nem a kormánypártra voksol. Azaz nem lesz itt bizalom-helyreállítás. Ezt jelzi egyébként az is, hogy amikor Krekó Péter arról beszélt a Politicónak, hogy a kabinetnek mindent el kellene követnie az oltásellenesség csillapítása érdekében, a kormánypárti média (vagy kevéske angoltudása, vagy szándékolt félreértés okán) azzal vádolta a politológust, hogy egy oltásellenes kampány menedzselésére biztatja az ellenzéket, sok-sok magyar életet veszélyeztetve ezzel.
Mert a kormányzati gyógyír minden bajra a gyűlölet. Ám ha valóban hatásos lenne, akkor a magyar nemzet lenne az egyik legpirospozsgásabb, legegészségesebb, kicsattanó jókedvű és jólétű náció a Földön. De nem az.
