Armin Laschet, a mosolygós harcos

Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnökét választották meg a CDU új elnökének a német kereszténydemokraták digitális küldöttgyűlésén.

Armin Laschet 521 szavazatot kapott a CDU szombati kongresszusán a második fordulóban, ellenfelére, a konzervatív Friedrich Merzre 466 voks jutott. Az első körben még az elsősorban a keletnémet tartományi küldöttek által támogatott Merz végzett az élen, ám mindössze öt szavazattal előzte meg Laschetet. A harmadik jelöltre, Norbert Röttgenre, a német Bundestag külügyi bizottságának elnökére ekkor 224 voks jutott, így ő kiesett a további versenyből. A pártelnökválasztás eredménye majd csak pénteken válik hivatalossá, mert ekkor teszik közzé a levélben leadott szavazatokat. Ám a cédulákon már csak Laschet neve fog szerepelni, s a kérdés az, elfogadják-e a küldöttek új elnöküknek.

Nagy különbség volt abban, hogyan fogadta az eredményt Merz, illetve Röttgen. Előbbi gratulált ugyan az új pártelnöknek, de nem mondta ki azt, hogy hajlandó együttműködni Laschettel. Norbert Röttgen viszont teljes támogatásáról biztosította az új pártelnököt.

Később Merz felajánlkozott Laschetnek, de ezzel egyúttal nagyon kellemetlen helyzetbe hozta a CDU új elnökét. A Twitteren azt írta, szívesen lenne a szövetségi kormány tagja, s venné át a gazdasági tárca irányítását. Csakhogy Merkel senkinek, még Laschetnak sem engedi meg, hogy beleszóljon a kabinet összetételébe, ráadásul nehéz lenne elképzelni az esetleges együttműködést az általa nem különösebben kedvelt Merzcel. Laschet részéről sem lenne diplomatikus első lépésként feszültséget generálni a kancellárral, ráadásul épp a vesztes Merz miatt. A kancellári hivatal mindenesetre hűvös elutasítással reagált a konzervatív politikus ajánlatára. Eszerint Merkel nem tervez személyi változásokat a szövetségi kabinetben.

A legfontosabb kérdés az, hogy Armin Laschet lesz-e az uniópártok kancellárjelöltje, s ezzel feltehetően Angela Merkel utóda a kancellári poszton. A közvélemény-kutatások szerint ugyan jóval népszerűbb nála Markus Söder, a CSU elnöke, bajor miniszterelnök, de Laschet – ne feledjük: az észak-rajna-vesztfáliai a CDU legfontosabb tagszervezete – önszántából aligha engedi át neki a kancellárjelöltséget. Laschet elsőre igen barátságosnak tűnik, valójában azonban nagy küzdő. Ráadásul a CSU politikai súlya jóval kisebb. Harmadrészt Laschet a CDU nagyon fontos politikusa, aligha veszi bárki is a bátorságot a kereszténydemokraták vezetésében, hogy arra kérje, álljon félre Söder javára. Laschet mindenesetre a ZDF egyik műsorában a kancellárkérdésről annyit mondott, hogy áprilisban majd a CSU-val közösen határoznak arról, ki legyen az uniópártok listavezetője a szeptemberi választáson. Ezt később azzal egészítette ki, az a fontos, hogy egység jellemezze az uniópártokat a voksolás során. Ugyanakkor elmondta, nem a közvélemény-kutatások döntik el, ki lesz a kancellár. Ez szintén azt jelzi, hogy egykönnyen nem mondana le a kancellári tisztségről. Csak akkor változhat a helyzet, ha a parlamenti voksolásig hátra lévő négy tartományi választáson nagyon rosszul teljesítene a CDU. Laschet amúgy különösen pártolná, hogy a Zöldek bekerüljenek a következő szövetségi kabinetbe.

Laschetet a folyamatosság emberének tartják, aki Merkel irányvonalát követi majd, de eddigi megnyilatkozásai alapján még nála is megengedőbb lehet a magyar kormánnyal szemben. Ezt az a nemrégiben elhangzott kijelentése is igazolja, amely szerint ha európai megoldást találnak a menekültválságra, az még nem azt jelenti, hogy mind a 27 országnak ugyanazt kell tennie és Magyarországot nem lehet kényszeríteni a menekültek befogadására.

Laschet a múltban igen szívélyes volt az Orbán kormánnyal és ódzkodott annak nyílt bírálatától. 2016-ban, az 1956-os forradalom 60. évfordulóján Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert fogadta, s bár addigra már számos, nemzetközi visszhangot keltett antidemokratikus törvényt fogadott el az Orbán kormány, Laschet erre utalást sem tett. Ellenben örömtelinek nevezte, hogy Magyarország az EU tagja, emlékeztetett a határnyitásra és külön kiemelte: „sokat köszönhetünk Magyarországnak.” Némi jóindulattal apró bírálatnak nevezhetjük talán a következő kijelentését: „A közös európai értékek a szabadság, a jogállamiság, a szolidaritás a jelenlegi uniós kihívások mellett is a megoldások alapját kell, hogy képezzék”.

Laschet kivételes óvatosságát az magyarázhatja, hogy a német tartományok közül Észak-Rajna-Vesztfália a legnagyobb befektető Magyarországon, Bajorországot is megelőzve. A tartományban több tízezer magyar él és többrétű együttműködés zajlik Magyarország és Észak-Rajna-Vesztfália között.