Magánvélemény kutatás keretében konzultáltam "multinacionális" barátaim egyre bővülő körével arról a dicséretes törekvésről, amit nemzetünk ’NERfluenszere’ röpített körbe delejes szárnyakon az éterbe a minap.
Arról ugyanis, hogy belátható időn belül a hazai vállalkozásoknak annyi külföldi befektetésből szüretelt nyereséget kell hazaszivornyázniuk, mint amennyit az itthoni tejszínhabos gazdasági életben fürdőző multik talicskáznak ki. Vagy többet, mert ne legyünk kishitűek! Valamint álmodjunk nagyot… egészen addig, amíg… - ahogyan boldogult atyám okított annak idején – amíg, bele nem lóg a kezed, és fel nem ébredsz fiam. Hát így.
Sokat próbált barátaim nagyot néztek. De nem azért, mintha különösebben csodálkoztak volna, hiszen az ilyesfajta nemzeti révületekhez már egy ideje hozzászoktak (amiknek hosszú és tanulságos történelmi előzményei vannak világ- és Európa-szerte). Hanem inkább azon, hogyan fordulhatott meg a "bevett" menetirány ilyen hirtelen, hiszen a talicskázás eleddig leginkább kifelé történt. Ki is fejezték elegánsan aggodalmukat, mondván: a NERmentes gazdasági környezetekben talán nem lesz könnyű ez a csillagnéző talicskázás. De hát hagyjuk meg az ábrándozás élményének ezeket az elzsongító révületeit őuraságának, ha már így belefeledkezett - mondták. Végül is emberek vagyunk.
Hanem ez a talicskázás azért meglendítette a fantáziájukat, hiszen – mint említették – hová járnának nagyjaink bulizni meg sétahajókázni, luxus-repülőzgetni és nyaralgatni, ha nem talicskáztattak volna ki már eleget ezekhez a szigorúan magántermészetű magánkalandokhoz. Kitalicskázás okán szóvá tették azt is, hogy egész Európát ellátni képes mennyiségben vásároltunk lélegeztető gépeket, és ezzel „szőnyegre vittük a vírust”. Dupla nelsonnal. Bár – ahogy rosszmájúan mondták – az ügyes kínai fezőrök talán úgy sózták rá a sokoldalú „fürkészekre és portyázókra” ezeket a kütyüket, hogy azok mindannyian egyszer használatos készülékek. Hiszen mi a bánatért vettünk volna csillagászati árakon ekkora mennyiséget egyébként? Ez persze akár hihető is lehetne, hiszen eleddig nem volt használatban 700-nál több készülék egyszerre az országban.
Ez az elemi számolási hiba egyébként ismét előbukkant legutóbb valami nagyhangú kormányzati vizesnyolcas (majd még számos másik) megnyilatkozásában is, miszerint „Brüsszel miatt” nem tud a NER kormánya lépést tartani a vakcinázással. Ámde – mondták tájékozott barátaim – itt valami nem stimmel a számolással. Magyarul és érthetően szólva: valójában a NER lepusztított egészségügyi apparátusa nem képes lépést tartani az uniós vakcina ellátással. Szerintük azonban egy a biztos: nagy a ködösítés, ami a teljes elbizonytalanodásra és tehetetlenségre utal.
Ezután – ha már így összejöttünk – szó esett mindenféle másról is, többek között arról a capitoliumi államcsíny kísérletnek nevezett "kvázi polgárháborús állapotról", amit a menőben levő amerikai elnök hívei produkáltak legutóbb. Ennek kapcsán félelmüket fejezték ki és hazai analógiát prognosztizáltak arra az esetre, ha a kormánypárt választási vereséget szenved jövőre. De szó került arról az üdvös összekarolásról is, amiről fényes elméjű ellenzéki pártjaink dicsekedtek el a minap. Arra a kérdésre azonban, hogy mi volna az a néhány legfontosabb dolog, amit kormányváltás esetén elsősorban megtennének, ilyesmiket említettek: legelébb is visszaadnák a Kossuth Rádió szignálját („éljen a magyar szabadság, éljen a haza” – ami az utóbbi években valahogy nem igazán "NER ügy"), valamint a „nemzeti” jelző becsületét azzal, hogy azt levennék a trafikok cégéréről.
Ezzel – miután elrendeztük legfontosabb nemzeti ügyeinket – visszavonultunk vírusvédő magányunkba.