A nemrégiben a Scientific Report (Tudományos Jelentések) című lapban megjelent tanulmányt - amely a pártpreferenciák megjósolásra képes meglehetősen jó eredménnyel - az a Michal Kosinski jegyzi, aki már 2017-ben feltűnést keltett, amikor a mesterséges intelligenciát (MI) arra használta fel, hogy valakinek a fényképe alapján a nemi identitását derítsék ki. (A Stanford Egyetem kutatói által fejlesztett algoritmus 81 százalékos pontossággal azonosította fénykép alapján a meleg férfiakat, és 74 százalékos pontossággal a nőket.) A kutató és társa akkor kifejezetten jelezte, hogy nem a megbélyegzés lehetősége volt a cél, és sokat gondolkodtak, hogy közzé tegyék-e egyáltalán a tanulmányt, de végül úgy döntöttek: figyelmeztetik az LMBT-közösség tagjait, milyen veszélyek leselkedhetnek rájuk.
A politikai hovatartozás persze nem ilyen érzékeny terület az USA-ban, de szintén teljesen személyes, és elnyomó rezsimek kezében egy ilyen eszköz hatásos nyomásgyakorló lehet. Az algoritmus, amelyet a program használ nem valami különösebben fejlett, nyílt forráskódú, tehát bárki hozzáférhet. Több internetes társkereső oldalról, köztük a Facebookról is gyűjtöttek mintákat, több mint egy millió arcot mutattak meg az MI-nek olyanokról, akik vállalták politikai hovatartozásukat a kérdésekre válaszolva. Alapvetően két csoportot különböztettek meg, konzervatívokat és liberálisokat. Az algoritmus 2048 vonás alapján ítélkezik az arcról, de ezek nem olyan egyszerűek, mint a szemöldök színe, sűrűsége vagy az orr formája. Kosinski most nagyon vigyázott arra, hogy kutatása ne legyen áltudományosnak bélyegezhető, nem egyszerűen politikailag motivált Lombroso-szintű tipizálásról van szó. (Cesare Lombroso szerint a kriminalitás öröklött, a „született bűnöző” azonosítható fizikai jelek alapján.)
Egyszerű becslés alapján annak az esélye, hogy valakinek a politikai kötődése eltalálható, 50 százalék. Az emberek a statisztikai átlagnál valamivel jobban döntenek kor, bőrszín, nem stb. alapján de még mindig csak 55 százalékos pontossággal. Az algoritmus 71 százalékos találati arányt mutatott két hasonló arc esetében, két nem, kor, bőrszín különbözőséget mutató arcról 73 százalékban mondta meg jól, konzervatív, vagy liberális-e. (Csak ez a két lehetőség volt.)
Az érdekes tehát az, vajon mi alapján dönt az MI, miközben az emberek alig jobbak az ítélkezésben, mintha pénzfeldobás alapján határoznának. Erre nem sikerült választ kapni, noha néhány köztes tanulmányban Kosinski kereste az okokat: arcszőrzetet, tekinteteket, arckifejezéseket vizsgált, de nem tudott az 50/55 százalékos aránynál ezek alapján kötődéseket sokkal jobban kimutatni. „A liberálisok direktebben tekintettek a kamerába, nyíltabban fejezték ki csodálkozásukat, és jobban rejtették nemtetszésüket. De ez még mindig az jelenti, hogy az algoritmus több mint 10 százalék olyan eltérést talált, amelyekről nem tudjuk, hol rejtőznek” - magyarázta Kosinski.
A lényeg egyelőre nem az, milyen pontosságú a rendszer, hanem az, könnyedén felhasználható nagyon is konkrét célokra, nincs szükség alapos kutatásokra a felhasználók online múltjában, mint például a vásárlási szokások kiderítése esetén. Kína már fejleszt arcfelismerő programot az ujgurok kiszűrésére, de akár tüntetők közül is kiszűrhetik a hatóságok mondjuk a tíz, nekik leginkább nemtetsző liberálist. Maga az algoritmus tehát visszatetsző módon is használható.
