Peking a koronavírus-vakcinával terjeszkedik

Európából kevésbé, az unión kívüli országokból, elsősorban afrikai államokból viszont jelentősebb érdeklődés van a kínai oltóanyagok iránt.

Kína nem is nagyon tagadja, mi a célja a vakcinákkal: az ország politikai befolyását akarja kiterjeszteni az oltóanyag révén, vagyis ugyanazt a stratégiát követi, mint tavasszal a lélegeztetőgépekkel és a maszkokkal. Különösen Afrikában lesz nagy kereslet a kínai vakcina iránt, ami több szempontból sem meglepő. Egyrészt azért, mert a kontinens államainak túl drága a Pfizer/BioNTech és a Moderna vakcinája, másrészt nincs kellő infrastruktúra az igen alacsony hőfokon való tárolásukra, harmadrészt az afrikai országok nagy részének gazdasága már régóta Kínától függ. Mint a Council on Foreign Relations nonprofit szervezet írja, a kínai vakcinadiplomáciában fontos szerep jut a Sinopharm készítményének.

Ennek alapján kevéssé meglepő, hogy Európából eddig két olyan ország vásárolt kínai oltóanyagot – Magyarország és Szerbia -, amelyek már eddig is szoros kapcsolatokra törekedtek Pekinggel. Belgrád esetében ez még úgy ahogy érthető, hiszen Szerbia nem uniós tag, de Budapest más megítélés alá esik. Menczer Tamásnak, a Külgazdasági és Külügyminisztérium tájékoztatásért és Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkárának az az állítása, miszerint Európa sorban áll a kínai oltásért, igen komoly túlzás. Az uniós tagországok esetében ez a lépés elképzelhetetlen lenne, de még a nem uniós tagországok esetében is. Montenegró például az AstraZenecával tárgyal, Bosznia-Hercegovinába a napokban érkezik 4000-5000 dózis a Pfizer-BioNTech oltóanyagából, Észak-Macedónia 8000 dózist kap Szerbiától a Pfizer (és nem a kínai) vakcinából, Koszovó pedig Brüsszelen, illetve a szegényebb országok beszerzését segítő Covax mechanizmusa révén kíván szert tenni oltóanyagra.

A következő nem európai országok kötöttek vagy kötnek szerződést a Sinopharm vakcinájára: Arab Emírségek, Egyiptom, Bahrein, Marokkó, Jordánia, Pakisztán, Peru, Argentína. További mintegy negyven ország jelezte érdeklődését az oltóanyag iránt, de elsősorban afrikai országokról van szó.