A kommentár arra figyelmeztet, hogy Trump távoztával még marad az általa képviselt irányzat, ami Európában Magyarország és Lengyelország képében jelenti a fő gondot. Merthogy nem sikerült megálljt parancsolni a jogállami ottani ellenségeinek. A decemberi EU-csúcson kialkudott kompromisszum Orbán és Kaczynski számára jelent jelentős győzelmet, mert még éveken át bocsáthatnak el bírákat, háttérbe szoríthatnak nekik nem tetsző tudósokat, ellenzéki lapokat adhatnak rendszerhű oligarchák kezébe. A magyar miniszterelnök, aki az EU-t szívesen hasonlítja a Szovjetunióhoz, mégis az Európai Néppárt tagja maradhat.
A napjainkban a fő politikai választóvonal már a demokraták és a populisták között húzódik. Sok országban azonban a jobbközép pártok továbbra is együttműködnek a demokrácia ellenségeivel, hogy érvényesítsék a gazdaság érdekeit. A baloldal eközben nem azokkal a munkásrétegekkel foglalkozik, amelyeket a tengerentúlon Trump kinézett magának. Az elnök az egyszerű nép hősének kiáltotta ki magát, gyűlöli a demokráciát és a jogállamot, ugyanakkor erősen szívén viseli a családi klán tagjainak sorsát.
A Kongresszus lerohanása óta egyértelmű, hogy a populista hullám az elnök leköszöntével nem veszít lendületéből, bár vezető figurája leköszönt. Nem vírus azonban, ami ellen a demokraták beoltathatják magukat, folyamatosan kell küzdeni ellene. Annál is inkább, mert Európában a járvány árnyékában sok helyen csak megerősítette pozícióit. A földrész keleti részén igen erősek a gyökerei. Biden viszont bebizonyította, hogy meg lehet nyerni az elégedetlen középrétegeket.
A siker titka, hogy meg kell oldani a kiváltó okokat, a menekültkérdéstől kezdve a biztonságig. Azon kívül a demokratikus pártoknak határozottan el kell határolódniuk a populistáktól, amikor a demokrácia és a jogállam alapkérdései forognak kockán. Az illiberális demokráciát hangoztató Fidesszel nem szabad szövetségre lépni. A gyakorlat ugyanakkor azt mutatja, hogy a politikai közép képviselői szívesen állnak össze kétes ügyletek mentén a másik oldallal. Miközben fontos kérdésekben egyáltalán nem jutnak egyről a kettőre. De sokatmondó hogy Peron működése évtizedekre hazavágta az argentin gazdaságot.
Trump szűklátókörű nacionalizmusa után Amerikának végre megint olyan elnöke van, aki hisz abban, hogy az Egyesült Államok missziót teljesít a világban, amikor a demokráciát és a szabadságot terjeszti, és nem nézheti csupán a puszta nemzeti önérdeket. Ez pedig nagy-nagy megkönnyebbülést jelent. Így értékeli a konzervatív lap Biden beiktatási beszédét, hozzátéve, hogy a politikus leszámolt elődje éveivel és javíthatatlan derűlátóként úgy gondolja, hogy az USÁ-nak küldetése van a nemzetközi porondon.
Sokak számára egy licércnyomás ért véget, ám az ország felkavarodott és mélyen megosztott. Biden azonban jelezte, hogy vége a kirohanásoknak, a rendszeres törvénysértéseknek. Mondandóját erősen áthatotta a megrázkódtatás a törvényhozás lerohanása, illetve a járvány miatt. Utóbbi kapcsán néhány mondatban több részvétet tanúsított az áldozatok iránt, mint elődje egy éven át. Egyben azt üzente mindazoknak, akik már temetik az amerikai demokráciát, hogy tévednek: a demokrácia kiállta a próbát és felülkerekedett.
Pedig minden oka meglett volna, hogy sötéten lássa a világot, hiszen az Egyesült Államok rettenetes állapotban van, ám sokkal jobban megértette Amerika lelkét, mint riválisa. Azt hangsúlyozta, hogy ha egységes az ország, akkor nagy dolgokat tud véghez vinni. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehetnek véleménykülönbséget, de nem kell a politikai ellenfelet ellenségnek tekinteni, a politikát pedig a dühkitörések színterévé tenni.
Szinte ódivatú, ahogy kitart amellett: az USA különleges, és nagy, nemes célok érdekében képes meghaladni az erős hiányosságokat mutató jelent. Illetve, hogy Amerikából ismét a jó vezető hatalma lehet a világban.
A hivatalos lengyel propagandában egyre inkább előtérbe kerül az a nézet, hogy az EU alapvetően a német érdekeket szolgálja, sőt, már Kaczynski is megpendítette, hogy Varsó kiléphet az unióból, mert nem fogadja el az integráció mélyítését. E pillanatban azonban még azzal próbálkozik, hogy több jogot csikarjon ki magának. Az ország erős embere ezt úgy fogalmazta meg, hogy ismét nagyobb szabadságjogot kell adni a nemzetállamoknak. Márpedig ez pont az, amit Boris Johnson fejtegetett a Brexit-népszavazás előtt. Mellesleg Kaczynski szerint a tagság sorsáról a népnek kell döntenie.
Mindennek hátterében az áll, hogy életbe lépett az új jogállami mechanizmus, azt Budapest és Varsó is elfogadta, mert fontosabb volt számára, hogy zavartalanul érkezzenek a pénzek Brüsszelből. Cserében kikötötték, hogy maximum két évre megkímélik őket a kellemetlenségektől. A lengyeleknél csak majdnem 3 év múlva lesz választás, a PiS addig végre akarja hajtani a bírósági rendszer átalakítását és kormányellenőrzés alá kívánja vonni a sajtó jó részét. Amúgy az ország hat év alatt a 18-ikról a 62. helyre esett vissza a Riporterek Határok Nélkül sajtószabadság ranglistáján.
A Bizottság elnöke érezhető megkönnyebbüléssel fogadta, hogy véget ért a Trump-korszak, amikor annak egyik tanulságaként arról beszélt az Európai Parlamentben, hogy a közösségi médiában demokratikus korlátokat kell felállítani a gyűlölet beszéd és az összeesküvés elméletek számára. Von der Leyen sürgette, hogy fékezzék meg azokat a technológiai óriáscégeket, mint a Facebook és a Twitter, amelyek a szólásszabadság parttalan értelmezésével segítettek terjeszteni az elnöknek az álhíreket.
Egyben rámutatott, hogy Trump mozgalma tovább él, ezért megoldást kell találni azoknak a digitális platformoknak a problémájára, amelyek fórumot adnak a gyűlöletnek. Miközben a Capitolium elleni támadás öt halottja mutatja, hová vezethetnek a szavak, ha elégedetlen és zavart emberek lépre mennek a fantazmagóriákkal keveredő összeesküvés elméleteknek. Így ezek terjedését kell megakadályozni, mégpedig oly módon, hogy korlátozni kell az említett nagy cégek korlátlan politikai hatalmát.
Hiszen a washingtoni támadás igazolja, hogy a gyűlöletbeszéd pillanatok alatt végigfut a digitális médián, és a demokráciát veszélyezteti. De hogy ez ne így legyen, azt nem szabad cégekre bízni, mert ne a Silicon Valley vezérigazgatói, hanem politikusok és parlamentek döntsenek a szólásszabadság kereteiről.
Az amerikai törvényhozás megszállása igen sötét pillanat volt, de nem jelentette a demokrácia végóráját – írja vendégkommentárjában Donáth Anna. A Momentum EP-képviselője azonban megállapítja, hogy a neheze még hátravan a demokratikus tábor számára: az európai populisták kaptak a trumpi recepten, miközben már évek óta egyre csak erősödnek. Az elnök folyamatosan ásta alá a jogállamot, terjesztette a gyűlöletet és a valótlan híreket, támadta az alapvető demokratikus intézményeket.
Elmosta a határvonalat a tény és a vélemény között, amihez társult az identitás politika, így megosztottság bekerült a politikai közösség falain belülre. A végén még a választások tisztaságát is kétségbe vonta, amivel bizalmatlanságot keltett a társadalom utolsó olyan intézménye iránt, amellyel le lehet mérni a valóságot. Ráadásul nem elszigetelt jelenségről van szó.
Egyes politikusok háttérbe szorítják a pártokat és ezzel a fékek és ellensúlyok fontos elemeit kapcsolják ki. Ez már jó ideje megy Magyarországon és Lengyelországban. És vannak félelmek, hogy ebben a két országban is megismétlődhet, ami Amerikában történt, vagyis, hogy megpróbálják megfúrni a választások eredményét, illetve elutasítják a hatalom békés átadását. Hiszen a demokratikus intézmények már nagyrészt a hatalmon lévő pártok kezében vannak.
