Előfizetés

A hiányzó vakcina hete

Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy eddig sokkal több embert oltottak be Nagy-Britanniában, Izraelben és Oroszországban, sőt Kínában is, mint az Európai Unióban. Ezzel szemben a tény az, hogy Izraelben a lakosság 38 százaléka kapott oltást, Oroszországban azonban az átoltottság csupán 0,7 százalékos, ami kisebb, mint az Európai Unióban (ahol 1,65) és Magyarországon (ahol 1,43 százalék). Ráadásul az orosz sajtó szerint a hivatalos adatoknál valójában jóval kisebb számban adták be a vakcinát. A lakosság arányában egyébként Kína is elmarad mind Magyarországtól, mind az Európai Uniótól, mert ott körülbelül 1 százalékot oltottak be valamelyik kínai szerrel. Vagyis a miniszterelnök nyilván más újságot olvas. De melyiket? A Zsenmin Zsipaót? Azt is állította Orbán, hogy a cégek raktáraiban milliószámra áll a koronavírus vakcina, de Brüsszel nem adja ki az engedélyt, pedig azokkal már több millió embert beoltottak. Ezzel szemben a tény az, hogy egyedül a brit AstraZeneca kérelme fekszik az európai gyógyszerhatóságnál, a cég raktáraiban azonban nem áll milliószámra a vakcina, mert mint közölték, egyelőre heti kétmillió adagot képesek szállítani. Hogy a kínaiaknál mennyi van raktáron, azt talán még Orbán sem tudja, de az biztos, hogy egyik oltóanyaguk engedélyezését sem kérelmezték Brüsszelben. Talán abban bíznak, hogy Orbán külön kérelem nélkül is kiadja majd az engedélyt, hiszen ő mindenhez (is) ért. Azt állította továbbá a miniszterelnök, hogy egy komoly ország, mint Magyarország, nem engedheti meg magának, hogy kilincselnie kelljen vakcináért. Ezért a kormány elrendelte egy oltóanyaggyár felépítését. „Vakcina-ügyben nem leszünk még egyszer ilyen kiszolgáltatottak”. Ezzel szemben a tény az, hogy mire a magyar gyár a magyar fejlesztésű vakcinát elő tudja állítani, a világon már több tucat fajta oltóanyag áll majd rendelkezésre. Ellenben ha egy új vírus és egy új járvány ütné fel a fejét, akkor nem az lesz a döntő, hogy van-e vakcinagyárunk, mert akkor más oltóanyagot kell kifejleszteni, és ebben a tőkeerősebb országok, illetve a nagy gyógyszergyárak behozhatatlan előnyben vannak. De legalább gyárunk és Orbánunk lesz. Ha így megy tovább, örökké. Azt is állította Orbán (a csütörtöki Európai Uniós csúcs után az ottani viselkedési, tárgyalási kultúráról), hogy „26 ország ül ott, ez 26 különböző kultúra”. Ezzel szemben a tény az, hogy nem 26, hanem 27. Lehet, hogy Orbán már eggyel kevesebb országgal számol? Vajon melyik lehet a következő kilépő? Azt állította Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter (sajtótájékoztatóján azzal kapcsolatban, hogy pécsi virológusok szerint akkor érdemes beadatni a kínai vakcinát, ha azt az uniós gyógyszerhatóság engedélyezi), hogy Magyarországnak megvan a saját hatósága, és nem gondoljuk, hogy az uniós hatóság bármivel is megbízhatóbb, mint a magyar. Ezzel szemben a tény az, hogy a brit gyógyszerhatóságról mégiscsak ezt gondolják, mert az AstraZeneca oltóanyagára mindenféle magyar vizsgálat nélkül adták ki az engedélyt. Passz. 

Csontzene

Bár attól (egyelőre) nem kell tartani, hogy a Zeneakadémia épülete hotel lesz vagy kaszinó, annyi bizonyosnak tűnik, hogy az 1875-ben alapított Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem sem fogja megúszni a fenntartói modellváltást, és kap majd a nyakába egy olyan alapítványt, amelynek néhány kuratóriumi tagja (háttér)zenét csak szolgálati autóban vagy az Adrián, jachton hallgat, esetleg annyi kapcsolódása van a zeneirodalomhoz, hogy Mefisztóval vallja: „Eladó az egész a világ.” A Zeneakadémiát korábban már tervezték összevonni a Magyar Állami Operaházzal és a Müpával, utóbb négy művészeti egyetemmel gyúrták volna egybe – mottó: ez is művészet, az is művészet –, ám a rektorok tiltakozásán túl akkor néhány józanabb kormánybiztos, a Magyar Művészeti Akadémia több bölcsebb tagja meg tudta fékezni a megvadult elefántot. Ám lassan minden egyetem sorra kerül, a Színművészeti látványos ledarálása után a modellváltás árnyéka rávetült a Zeneakadémiára is. Emiatt a minap Vigh Andrea rektor a Zene-Kar szakmai lap hasábjain próbált meg észérveket felhozni amellett, hogy a művészetoktatás minden országban állami prioritás, a művészetet mindig az állam – a fáraó, a király vagy köztársaság – pénzelte, meg egyébként is: kicsi a zeneművészeti egyetem ahhoz, hogy kimutatható gazdasági haszonnal járjon a modellváltás. Ám az észérveknek itt már nincs keresnivalójuk, ez a Zene-Kar című lapot tovább olvasva is megállapítható. Csak egy történet: miután a Magyarság Háza Szentháromság téri épületét a budai Várban megkapta a Pénzügyminisztérium, előbbi beköltözött a pesti Duna Palotába, a hatvanéves Duna Szimfonikus Zenekar otthonába. A zenekar „helyproblémáira” Kásler Miklós emberminiszter december 23-án talált „megoldást”: a zenekart az évad végével megszünteti. 

Gátlástalanul

Nem tudom elengedni Békesi László ama mondatatát, amely a Fidesz hatalomban maradásának eszközeit sorolta. Ennek egyik elemeként említette a párt gátlástalanságát. Azt mondta: „Egy 2022-es választási vereség, a Fidesz és vezetői számára nem egyszerűen a politikai hatalom elvesztését jelentené, hanem személyes szabadságuk és az összeharácsolt vagyonuk elvesztését is. Nincs kétségem afelől, hogy ezért minden eszközt – és ezt szó szerint kell érteni – be fognak vetni annak érdekében, hogy hatalmukat, s ezáltal személyes szabadságukat és vagyonukat megmentsék”. Nem tudom elengedni ezt a gondolatot, kiváltképp, ha számba veszem, mi mindent megtesznek már most is. Elég, ha csak a Színművészeti Egyetem kifosztására gondolunk, ahogy egy pillanatnyi aggály nélkül tesznek tönkre egyetemi hallgatókat, törik derékba pályafutásukat, mi több, adott esetben még kriminalizálják is őket. Igen, bő egy évvel vagyunk a választások előtt, és több mint tíz éve a Fidesz által megszerzett és megszállt országban; és azt hisszük, tényleg tudunk már mindent az Orbán által kialakított rezsimről. De biztosan nem tudunk mindent, például azt sem, hogy ez a Békesi által hangsúlyozott gátlástalanság milyen eszközökhöz, megoldásokhoz viszi el őket. Mert a tíz év alatt még nem kerültek olyan helyzetbe, mint most, nem volt reális esélye, hogy elveszítsék uralkodói státuszukat. Igaz ugyan, hogy korlátlan forrásokkal rendelkeznek, igaz, hogy már nagyon szélesre nőtt a klientúrájuk, mégis: a társadalom nagyobbik részének elege van a sok-sok hazudozásból, mértéktelen lopásból, a Vezér feltétel nélküli kiszolgálásából. Ezért kell ráerősítenie a Fidesznek. A személyes szabadság, a megszerzett vagyon őrzése, vagyis az egzisztenciális jövő biztosítása nyilván új megoldásokra fogja késztetni Orbánékat. Immár nem biztos, hogy elegendő lesz a kreatív jogászkodás, a bűvészkedés a paragrafusokkal, a törvénnyé emelt törvénytelenségek sorozata. Nem lesz elég újra megváltoztatni a választási szabályokat, nem lesz elég bezárni médiumokat (lásd Klubrádió), nem lesz elég Gyurcsánnyal vagy nácizással riogatni a választókat. Több kell, és ezt ők is tudják. A gátlástalanság szintet fog lépni. Jövő időt írok, pedig az SZFE esetében már szintet is lépett. Bár ott még nem a személyes szabadságról van szó, pusztán arról, hogy akadt egy fiatalokból álló csapat, amely meg akarta akadályozni, hogy simán elrabolják a szellemi terméküket. Szimpatikusan és látványosan védték az érdekeiket, az autonómiájukat, felismerve, hogy a klientúra kezébe akarja venni a jövőjüket. Ráadásul itt még nem is vagyonról, csak a szellemről volt szó, nem úgy, mint számos más esetben, ahol nemcsak az egyetemet, vagy egy alapítványt vittek, vettek el, hanem mesés nagyságú pénzt és ingatlanokat is (MCC). Még szerencse, írtam volna ide a végére, hogy 2021. január 1-től van egy jogállamiságot védő uniós határozat. De aztán rájöttem, hogy már január vége felé járunk. Érdekli a Fideszt ez a szabály? Érdekli az Uniót, hogy mi történik itt?