Első pillantásra meghökkentőnek, derült égből villámcsapásnak tűnhet az Orbán-kormány legújabb törekvése, vagyis az állami egyetemek – köztük már a nagy vidéki tudományegyetemek – futószalagon történő átadása vagyonkezelő alapítványok. Ez együtt jár azzal, hogy a „magánosított” intézmények kuratóriumaiba fideszes politikusok vagy a kormánypárthoz lojális üzletemberek kerülnek. Ám ha áttekintjük az elmúlt tíz év, sőt az azt megelőző időszak történéseit, talán nem is lesz annyira meglepő a végkifejlet. Az már a kezdetektől fogva világos volt, hogy az Orbán-rendszer uralni akarja sok minden más mellett a felsőoktatást is. Ehhez viszont meg kellett gyengítenie az egyetemi autonómiát. Az egyik első lépés volt a szabad rektorválasztás megszüntetése, ami ellen az azóta megszelídített Magyar Rektori Konferencia is hevesen tiltakozott. Akkor – 2013 tavaszán – még úgy vélték, ha az egyetemek nem választhatják meg maguk felelős vezetőiket – helyettük a felsőoktatásért felelős miniszter dönt –, az akár morális válságot is előidézhet az intézmények irányításában. A miniszteri önkény egyik legékesebb példája a Debreceni Egyetem jelenlegi rektora, Szilvássy Zoltán 2013-as megbízása volt, akinek kinevezését Balogh Zoltán miniszter annak ellenére terjesztette a köztársasági elnök elé, hogy az egyetem szenátusának kétharmada a másik jelölt, Paragh György pályázatát támogatta. Előrelátó döntés volt: a Debreceni Egyetem most szó nélkül veti alá magát a kormányzati akaratnak. Majd jött a kancellári rendszer, ami kettős irányítást hozott létre az egyetemek élén: a rektor csak az „akadémiai ügyekért” felel, minden más – az intézmény működtetése, gazdasági, pénzügyi helyzete, jogi, igazgatási, munkaügyi tevékenysége – a miniszter által kijelölt kancellár hatáskörébe tartozik. Mindezt úgy kényszerítették rá a felsőoktatásra, hogy a Fidesz 2005-ben – amikor Magyar Bálint SZDSZ-es tárcavezető gazdasági tanácsokat akart a szenátusok mellé – az autonómiát védve hevesen ellenezte, hogy az egyetemeken külön szerv foglalkozzon a vagyongazdálkodással. Tíz évvel később viszont már nem elégedtek meg a kancellári rendszer bevezetésével, az egyetemek nyakába ültették az öttagú konzisztóriumokat is, amelyekbe három tagot – a rektor és a kancellár mellé – a felsőoktatásért felelős miniszter delegál. Még ezen felül is akadt jó pár, az egyetemi autonómia felszámolásának irányába tett „apróbb” lépés, mint a tandíjmentes férőhelyszámok központi meghatározása; szakok, képzések törvényi erővel, ideológiai alapon történő megszüntetése; a felsőoktatás minőségbiztosításáért felelő Magyar Akkreditációs Bizottság szerepének gyengítése, a kormány világnézetével ellentétes értékeket valló Közép-európai Egyetem (CEU) elüldözése. A közvetlen politikai-állami befolyás azonban még mindig nem lehetett teljes; a rektorok például még mindig inkább egyetemi emberek, mint politikusok. Így jutottunk el odáig, hogy nemsokára az állami egyetemek többsége az Orbán-kormány által alapított vagyonkezelő alapítványok kezében kerül, amelyek legfőbb döntéshozó testületeiben, a kuratóriumokban ott ülhetnek egykori és jelenlegi fideszes miniszterek, államtitkárok, kormánybiztosok, polgármesterek, országgyűlési képviselők, a kormány holdudvarába tartozó gazdasági szereplők (erről lásd keretes írásunkat). Ha még visszább lapozunk a legújabb kori politikatörténet könyvében, kiderül: az egyetemek elfoglalásával a miniszterelnök egy több évtizedes hibát korrigál. Orbán Viktor 2002-ben megjelent politikai életrajzában – amit Debreczeni József írt – olvasható egy részlet, amelyből kiderül, hogy a Fidesz első embere már 1994-ben is hibának tartotta, hogy Antall József miniszterelnök a rendszerváltás után nem épített ki egy „világos infrastruktúrát a jobbközép politikának”, amely a kormány bukása esetén – ami be is következett 1994-ben – „materiális örökségül” szolgálhatott volna. „Nincs egy tanszék ebben a nyavalyás országban, ahol azok az emberek ülnének ma, akik szellemileg egy kormányváltást elő tudnának készíteni. Nincs egy lap. (...) Nincs se rádió, se tévécsatorna. Egy sincs” – panaszolta Orbán Debreczeninek 1994 nyarán. Tanult a hibából: akár lesz jövőre kormányváltás, akár nem, most már van lap is, rádió is, tévé is, „tanszék” is. Nem is egy. 

– Konkrét összegről még nem tudunk, de más városok adatai alapján százmilliós tétel lesz a működtetés, amire fogalmam sincs, honnan lesz forrásunk – mondta az épülő, s az őszre elvileg elkészülő nagykanizsai sport- és rendezvénycsarnokról Fodor Csaba, a zalai város közgyűlésének ellenzéki frakcióvezetője. – És persze azt sem tudjuk, kik fogják használni, mert a bérleti díja bizonyosan sokkal magasabb lesz, mint a város többi tornacsarnokáé. Orbán Viktor kormányfő 2015 júniusában, a Modern Városok Program (MVP) nagykanizsai szerződésének aláírásakor jelentette be, hogy többek között egy 3000 fő befogazására alkalmas, multifunkcionális csarnokkal gazdagodik a település. Az MVP keretében több városban is hasonló sportcsarnoképítéseket helyezett kilátásba a kormány, volt, ahol indokkal, másutt még a helybéliek is kissé értetlenül fogadták a gigabeuházás tervét. Például Nagykanizsán, ahol éppenséggel nincs olyan teremsport csapat, amely érdemben ki tudna használni egy ekkora létesítményt. A férfi és a női kézilabda-csapat az NB II-ben, azaz a harmadik vonalban, a futsalosok a másodosztályban szerepelnek, a női kosárlabdázók pedig az Amatőr NB I-ben. Ehhez képest az eredendően 8,8 milliárd forintba kerülő csarnokról 2019-ben – amikorra már állnia kellett volna, de még el sem kezdődtek a munkálatok – kiderült, 15 milliárdért épülhet meg. A tendert a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó ZÁÉV Zrt. nyerte. Fodor Csaba azt mondta, a sportra, az egészséges életmódra hivatkozva „teljesen értelmetlen beruházásokat valósít meg a kormány a nagyobb városokban”, a valós cél szerinte nem is ez, hanem az építtető cégek extraprofitja. Balogh László, Nagykanizsa Fidesz-KDNP-s polgármestere ezzel szemben úgy véli, az új rendezvénycsarnok a város keleti részének új központja lehet, amelyet a helyi sportegyesületeken kívül koncertekre, kulturális eseményekre, vásárokra tudnak majd használni. – Valamilyen hasznosítási tanulmány készült, de nem meggyőző, nincsenek benne konkrétumok – mondta erről Fodor Csaba. – Megkerestem a szóba jöhető klubokat, melyek a TAO miatt egyáltalán szóba kerülhetnek, mint majdani bérlők, de egyelőre óvatosan nyilatkoztak róla, használnák-e a csarnokot. A sporton kívüli hasznosításról pedig senki sem beszél érdemben, pedig már el kellett volna kezdeni a szervezést. De hát el lehet képzelni, mennyire rendezettek a viszonyok, amikor például a városnak kellett kifizetnie két ledfalat, mert kiderült, a tervezésnél kifelejtették őket. Profi csapatok híján tehát amatőröknek kellene erőteljesen beszállniuk a fenntartási költségekbe, ám éppen az anyagi háttér az egyik oka, hogy Nagykanizsának nincsenek első osztályú csapatai. A klubok a jelen költségvetésüknek megfelelő termekben edzenek és játsszák mérkőzéseiket, s a közönség érdeklődése sem akkora, hogy a bajnoki találkozókat érdemes legyen átvinniük egy többezres arénába. Melynek a bérleti díja – a hasonló dunántúli létesítmények tarifái alapján – legalább 30 ezer forint lehet majd óránként. – Miután nem lehet tudni semmit a majdani bérleti díjról, s a várostól sem keresett meg bennünket senki, hogy vázolja a lehetőségeket, egyelőre nem tervezünk az új létesítménnyel – mondta megkeresésünkre Farkas Tibor, a kézilabdaklub elnöke. – Ráadásul van saját csarnokunk, melyet TAO-ból újítottunk fel, s ezzel kötelezettséget vállaltunk, hogy hosszabb távon használjuk. Azaz akkor sem hurcolkodhatnánk át az arénába, ha anyagilag megtehetnénk. Arra már gondoltunk, hogy a felnőtt csapatok ott játsszák a mérkőzéseiket, de akkor már néhány edzést is át kellene vinni, ami viszont anyagilag megterhelő lehet. Jelenleg úgy 150-en járnak a meccseinkre, ami nem indokolja a több ezres csarnokot, melynek megtöltéséhez magasabb osztályban szereplő, jó csapat kellene. Ez viszont megint csak pénzkérdés. A futsalosok viszont bizonyosan birtokba veszik majd az új arénát: a csapatnak nincs saját csarnoka, ráadásul a szurkolótáboruk is nagyobb, mint a kéziseké, így amint lehet, költöznének. – Váltanunk kell mindenképpen már csak a szakmai előrelépés miatt is – magyarázta Horváth Tamás, a futsalklub tulajdonosa. – Hosszabb távon szeretnénk feljutni és megragadni az első osztályba, s ehhez minőségi körülmények kellenek. Természetesen nem mindegy, mekkora lesz a bérleti díj, de a bajnokikat, s néhány edzést mindenképpen az új csarnokba tervezünk. A váltás a bevételi oldalon is jelentkezhet, ugyanis nem kizárt, hogy akár ezer nézőnk is lenne, ami nagyobb jegybevétel, ráadásul a támogatóknak is vonzóbb lehet reklám szempontjából az aréna, mint a mostani termünk. – Ha valaki ismeri a helyi viszonyokat, pontosan tudja, hogy egy ekkora városnak ilyen háttérrel elég lett volna egy kisebb, viszont olcsóbb és jobban kihasználhatóbb csarnok – vélekedett Fodor Csaba. – Ráadásul nem tudjuk az üzemeltetési paramétereket, mekkora lesz a várható rezsi, hány embert kell alkalmazni, csak annyit tudtunk meg, hogy egy hasonló aréna fenntartása százmilliós tétel, amit, ha tetszik, ha nem, az önkormányzatnak kell kigazdálkodnia.

Nagyjából 370-390 ezer új választópolgár kap lehetőséget 2022-ben arra, hogy először adja le voksát országgyűlési választáson, továbbá hozzávetőlegesen 600 ezerrel csökken a 2018-ban még szavazati joggal bírók száma az elhalálozások miatt. Ez olyan demográfiai változás, amely szoros verseny esetén döntő hatással lehet a voksolás kimenetelére. Márpedig a felmérések szerint a közösen induló pártok jelentette összefogás beérte a Fidesz-KDNP-t, és a nem kormánypárti közvélemény-kutatók (Medián, Publicus, Závecz Research – ZRI) Népszava által elkért adatai szerint a hatalmon lévő erők nem túl népszerűek a fiatalok körében. A Median novemberi mérése szerint a 18-29-es korosztályban 19, a Publicus október-decemberi adatsora szerint a 18-25 éves csoportban 16, a ZRI szerint a 18-25 éves rétegben legalább 8 százalékpont a lemaradásuk. Ráadásul egy évek óta tartó trendről van szó. – A Fidesz átlagos támogatottságtól való lemaradása a 25 év alattiak körében a két választás között jelentős mértékben nőtt: 4 százalékpontról 11 százalékpontra, s ez a különbség mostanáig maradt – mondta lapunknak Závecz Tibor. Okkal dobta be Orbán Viktor az szja elengedését a 25 év alattiaknak: információink szerint az ötlet mögött rafinált taktikázás húzodik meg.  A három intézet felméréseit alapul véve az ellenzéki tábor 300-335 ezer 18-25 éves szavazóval, a Fidesz-KDNP 160-180 ezerrel számolhat 2022-ben (ez a tábor nagyobb, mint az első szavazók száma – a szerk.). Bár a kabinetnek dolgozó Nézőpont Csoport kutatási igazgatója, Nagy Dániel az elmúlt napokban több Fideszhez húzó lapban is azt hangoztatta, hogy pánikra nincs ok, mert az ellenzéki közös lista – rajta Gyurcsány Ferenccel – a baloldali fiatalokat taszítja, a jobboldaliakat pedig aktivizálja, a kormánypártok a 2019-es önkormányzati voksolás óta számos lépést tettek az ifjúság visszahódítása érdekében. Azaz ők is érzik a veszélyt. Pár hónappal a választás után külön helyettes államtitkárt neveztek ki az ifjúságpolitikai ügyek intézésére a 23 éves Rácz Zsófia személyében. Folyamatosan bővítik a családalapítás dotációját – másfél éve indították a 18-35 éves korosztályt célzó babaváró támogatást –, miniszterré léptették elő a terület felelősét, a médiában igen sokat szereplő Novák Katalint. Tavaly októberben a 31 éves Koncz Zsófiát indították a borsodi időközi voksoláson – aki meg is nyerte azt.  

Megalapították az ifjúságot célzó Pesti Tv-t. Megújították a legnézettebb kormánypárti online orgánumot, az Origót: a fejlesztés külön fiatalokra célzó kampányt kapott, miközben fő vetélytársának, az Indexnek a stábja – Fidesz-közeli üzletemberek nyomására – felmondott. Ám a felmérések azt mutatják, e lépéseknek tavaly nem volt érdemi hatása a Fidesz népszerűségére a fiatalok körében. Nem meglepő, hogy január közepén maga a miniszterelnök állt elő egy újabb ötlettel. Orbán Viktor bejelentette: a választás évében elengedik a 25 év alatti fiatalok személyi jövedelemadóját, ő úgy becsülte, ez 130-150 milliárdos kiesést jelent a büdzsének. Számításaink szerint – s ezt fideszes forrásaink is megerősítették – ezzel tulajdonképpen lemondtak arról, hogy a fiatalság nagy többségét győzzék meg, ennél precízebben céloznak. A párt vezetésében is tisztában vannak azzal, hogy nem mindegyikük vesz majd részt a választásokon. – A mi adataink szerint a fiatalok 63 százaléka menne el szavazni, de a tapasztalat azt mutatja, hogy inkább jó 10 százalékkal alacsonyabb szokott lenni a részvételük egy tényleges választáson – jegyezte meg Pulai András, a Publicus ügyvezető igazgatója. A ZRI mérése szerint a 18-25 évesek 32 százaléka biztosan, 23 százalék „inkább elmenne” szavazni, a Medián 64 százalékra mérte novemberben a korosztály aktivitását. Érdemes ezen a ponton Nagy Dániel okfejtésére figyelni, aki szerint az adócsökkentés előnyeit a gazdaságilag aktívak – tehát akik dolgoznak és nem feltétlenül tanulnak tovább –, a 18-24 éves fiatalok 46 százaléka élvezheti majd. Hann Endre, a Medián ügyvezető igazgatója arra hívta fel a figyelmünket, hogy a 30 év alattiak körében a legfeljebb 8 általánost végzettek 43 százaléka támogatja a kormánypártot. Ám kérdés, hogy ők politikailag mennyire aktívak, elmennek-e 2022-ben szavazni. Szabó Andrea, az MTA kutatója által 2019-ben készített Aktív Fiatalok kutatásában megállapította: főleg azok érdeklődnek a közélet iránt, akikre a Fidesz kevésbé számíthat. Így az egyetemisták körében a nem szavazók tábora 26 százalékra csökkent – hozzátesszük, a tavaly kezdődött válság, a színiegyetem ügye, a felsőoktatás most felpörgő átalakítása aligha hűti a kedélyeket körükben. Minden jel szerint a Fidesz a 150 milliárdos kampányfegyverrel egy jóval kisebb rétegre lő, mint a 18-25 évesek csoportja, amely 2022-ben becslések szerint 776 ezer főt fog kitenni. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a Publicus azt mérte, a fideszes fiatalok aránya a fővárosban mindössze 18 százalék, a megyeszékhelyeken 22 százalék, városokban 24 százalék, a falvakban pedig már 30 százalék. A Népszava augusztusi mandátum-kalkulációja pedig arra jutott, hogy jövőre 4 olyan billegő, illetve 15 olyan Fidesz által szorosan nyerhető választókerület (evk) lesz, ahol a kisebb települések és az alacsonyabb iskolázottság a meghatározó. Még ha a listák versenyében veszít is a Fidesz, ezekkel az evk-kal megőrizheti parlamenti többségét. (A cikk megírásában közreműködött M. László Ferenc és Kósa András.)