Az elmúlt közel egy évben a kormány példátlan támadást indított a hazai önkormányzatok és a magyar önkormányzatiság ellen. Tette mindezt alattomos módon, a járvány elleni védekezés álcája mögé bújva.
A mögöttünk hagyott szűk egy évben Magyarországot óriási veszteségek érték. Mind közül a legfájóbb az emberi veszteség. A járvány kitörése óta több mint 11 ezer, többségükben idős honfitársunkat hiába várják haza a szeretteik. Még többen vannak, akik a munkájukat, a megélhetésüket veszítették el. Az elmúlt hónapokban korábban jól menő vállalkozások mentek tönkre, munkahelyek tömege szűnt meg, de ez a probléma nem érte el a miniszterelnök és a kormány ingerküszöbét.
Pedig a járvány idején mindenki számára világossá vált, hogy az elmúlt tíz évben módszeresen tönkretett egészségügyi ellátórendszer alkalmatlan a krízis kezelésére, ahogyan az is látszik, hogy az online oktatásra való kényszerű átállás teljesen felkészületlenül érte az előző évtized elején államosított, majd azzal a lendülettel magára is hagyott oktatási rendszert. A szokásos kommunikációs trükközésen és pótcselekvéseken túl azonban többre nem futotta Orbán Viktor kormányától.
Orbán a lehetőséget látta és látja a járványban, a család és a haverok közpénzzel tömésének újabb lehetőségét. Az egészségügy és az oktatás rendbetételére ezúttal sem jutott pénz, és az elsőként sokkot kapott idegenforgalmi vállalkozások közül is csak a haveri körhöz tartozókat mentette meg a kormány. Hiába a negyedszázada nem látott mértékű államadósság, a stadionok építése vagy épp a vadászati világkiállítás szervezése még csak meg sem torpant. Lássuk be, ez utóbbiak – legalábbis a kormány számára – sokkal fontosabbak, mint az embereket közvetlenül érintő problémák.
Nem vagyok naiv, és optimista sem voltam, amikor 2019 októberében az önkormányzati választás estéjén Orbán Viktor partnerséget ajánlott a főváros új vezetésének. Ismerjük már Orbán és a Fidesz partnerségét, de aki eddig nem ismerte, a járvány kitörése óta eltelt időben megismerhette. Szolidaritási hozzájárulásnak hazudták az újabb, önkormányzatokra kivetett adót. Elvonták a gépjárműadó még önkormányzatoknál maradt részét, az ingyenessé tett parkolással nemcsak fontos bevételtől fosztották meg a településeket, hanem egy sor közlekedési problémát is a nyakunkba zúdítottak. A járvány elleni védekezés költségei is az önkormányzatokat terhelték, a kormány azonban semmilyen segítséget nem nyújtott az embereknek, a vállalkozásoknak, az önkormányzatnak.
Mindez tavaly 5 milliárd forintos lyukat ütött Zugló költségvetésén, a helyi iparűzési adó megfelezése és a szolidaritási adó megháromszorozása miatt pedig idén 7 milliárdos veszteséggel kell számolni. Noha ezt a pénzt közvetlenül vagy közvetve az Orbán-kormány vette ki a zuglóiak zsebéből, a kabinet ebből egyetlen fillért sem tervez kompenzálni.
Európa és a világ más országaiban teljesen természetes volt, hogy a kormányok megsegítik az önkormányzatokat, Orbán mégis inkább a magyar települések kivéreztetéséről döntött. Boldogabb helyeken tudják, hogy a segítség akkor hatékony, ha közelről érkezik. Hiszen mi tudjuk pontosan, ki szorul segítségre és miben szenved hiányt, így gondoskodni is mi, az önkormányzatok tudunk a legjobban.
Meg is tettük és a jövőben is megtesszük, amit kell, ebből nem engedünk. A járvány első hullámában minden 60 év feletti zuglóinak, valamint a betegségük vagy szociális helyzetük miatt rászorulóknak többször használatos maszkot biztosítottunk, több mint 35 ezer darabot. Rászorulók ezreinek nyújtottunk ingyenes étkezést; járványügyi pótlékot, védőfelszerelést és teszteket adtunk a frontvonalban harcoló egészségügyi dolgozóinknak, most is elsősorban az ő védelmükről, tesztelésükről gondoskodunk. A védekezésben óriási szerepet játszottak a zuglói önkéntesek is, akik a járvány kezdete óta fáradhatatlanul segítik, aki arra rászorul.
Írásom elején úgy fogalmaztam: a kormány példátlan támadást indított az önkormányzatok ellen. Példátlan, de nem előzmény nélküli támadást. Orbán Viktor az elmúlt közel 11 évben olyan rendszert épített ki Magyarországon, amely nem tűr semmilyen tőle független hangot vagy működést. A miniszterelnök és pártja 2010 óta lépésről lépésre bontotta le a rendszerváltáskor kivívott önkormányzatiságot.
Elvették a hatásköreinket; a budapesti kórházak és az iskolák kritikus helyzetbe kerültek – mára messziről látszanak rajtuk az érdemi kormányzás hiányának és a dilettantizmusnak a nyomai. Rátették a kezüket a vagyonunkra; Budapesten így vándorolt állami kézbe – a már említett kórházakon és iskolákon túl – a teljes HÉV-hálózat, a Városliget, az Erzsébet tér vagy épp a Dagály fürdő. Mondani sem kell, az államosítás ezeknek sem használt: a HÉV állapota egyre rosszabb, a Városliget zöldjéért immár nyolc éve folyamatosan küzdenünk kell a kormánnyal.
Az Orbán-kormány nemcsak az önkormányzatok pénzét és vagyonát vette el, hanem az önkormányzatiság lényegét, az autonómiát; annak jogát és lehetőségét, hogy a városok, kerületek maguk döntsék el, mire akarják költeni a saját pénzüket. Mi településvezetők elsősorban az életminőség javítását szolgáló beruházásokat valósítanánk meg, a kormány azonban presztízs-beruházásokat, stadionokat épít és palotákat a budai Várban, pedig nekünk, zuglóiaknak sokkal fontosabb lenne, hogy a 4-es metró végre kimenjen a Bosnyák térig és azután Rákospalotáig, de ebben sem kérték ki a véleményünket.
A feladatfinanszírozás bevezetésével a kormány elvette ezt a jogot a települések szabadon választott vezetésétől: immár azt is a kormány határozza meg, hogy mire, mennyit és hogyan költhetünk a saját pénzünkből. Az önkormányzatok gúzsba kötésének eszköze, hogy a hitelfelvételhez is a kormányzat jóváhagyása szükséges, amelyet persze sosem kapunk meg. Emiatt nincs például több új busz, troli vagy villamos, ezért kellett beérnünk a gyatra minőségű orosz szerelvényekkel a 3-as metró vonalán.
A helyi iparűzési adó mint a nagyobb városok legfontosabb saját bevétele sokáig tabu volt. A Fidesz kormányzati boszorkánykonyhájában hosszú évek óta forralják a tervet, hogyan lehetne ezt is elvenni az önkormányzatoktól, de ez a terv a kormánypárti polgármestereken mindeddig elbukott. Most megtalálták a megoldást: a vállalkozások meghatározott köre által az önkormányzatoknak fizetendő iparűzési adó mértékének megfelezése elsősorban azokat a nagyobb városokat érinti érzékenyen, amelyekben 2019 őszén az ellenzék győzött. Az, hogy a kieső bevételeket csak a kormánypárti vezetésű települések esetében kompenzálja a kormány, bizonyítja, hogy szó sincs itt közös teherviselésről vagy gazdaságmentésről: ez nem más, mint politikai bosszúhadjárat. Ez is azt bizonyítja, hogy városaink kifosztása nem kormányzás!
Aki azt gondolja, hogy az önkormányzatok majd ezt is lenyelik, majd ezt is kigazdálkodják, az téved. Nincs több mozgástér, nincs hová hátrálni. Ha a kormány nem tér jobb belátásra, akkor sok magyar település, köztük Budapest is, őszre fizetésképtelenné válik. Kizárólag Orbán Viktor lesz a felelős azért, ha nem viszik el a szemetet vagy este nem lesz közvilágítás. Orbán Viktor és a Fidesz felelőssége lesz, ha nem jár majd a villamos, vagy épp nem lesz pénz a szociális feladatokra. Elmentünk a falig, innen már csak visszafelé vezet út.
Mint említettem, nem vagyok naiv. Ezt a kormányt nem lehet jobb belátásra bírni, ez a kormány csak az erőből ért. Nos, akkor erőt mutatunk. Mi, demokraták az elmúlt csaknem tizenegy évben megtanultuk a leckét. Ma már tudjuk, hogyan lehet legyőzni a Fideszt egy olyan torz rendszerben, amelynek szinte minden szabálya azt a célt szolgálja, hogy ezt a rendszert ne lehessen megbontani. Megtaláltuk a rést a pajzson. Félretettük a nézeteltéréseinket. Megkerestünk mindent, ami összeköt minket, és többet találtunk, mint vártuk. Megtanultunk hinni magunkban, hogy minden magyar ember hihessen bennünk. 2019 őszén már bizonyítottunk, 2022 tavaszán pedig befejezzük a munkát, hogy elkezdhessünk dolgozni. Dolgozni az európai Magyarországért, az erős és önálló önkormányzatokért, a jövőért.