Megrázó emberi tragédiák mellett politikai látlelet is ad a Colectiv-tragédia és a román egészségügy kapcsán. Nem hittem volna, hogy az utóbbi lesz a megrázóbb.
A tűzesetet követő társadalmi reakciók a szociáldemokrata kormány lemondásához vezettek. Dokumentumfilmesként számos irányba indulhattam volna el. Nagyon sok interjút készítettem, még a Goodbye to Gravity egyetlen életben maradt tagjával, Andrei Găluțtal is sikerült beszéltem. Végül úgy döntöttem, hogy a legjobb Catalin Tolontan oknyomozó újságíró és csapata munkáját követni, hogy bemutathassam: hogyan viszonyul a hatalom az állampolgárokhoz, milyen a kommunikációjuk és a valódi szándékaik.
A film második felében Vlad Voiculescu egészségügyi minisztert követi, aki a technokrata kormány tagjaként próbál reformokat véghez vinni. De, hát, Romániában a politikusok csak úgy jönnek-mennek.
A román politikusok köre olyan, mint egy szörnyeteg, amely folyamatosan változtatja az arcát: azzal verik át az embereket, egy-egy új álarc újabb reformokat ígér. Az, hogy rekord mennyiségű miniszterelnököt fogyasztottunk el az elmúlt húsz évben, azt bizonyítja, hogy mindegyikük nagyon rosszul végezte a munkáját.
Voiculescu nem sokáig volt miniszter, hiszen azonnal visszaszavazták a szociáldemokratákat 2016-ban. A filmben is elhangzik, a fiatalok öt százaléka járult az urnákhoz.
A populista pártoknak megvan a maguk szavazóbázisa. A fiatalok végtelen kiábrándultságukban azzal tiltakoznak, hogy nem szavaznak. Ez hiba. De nem véletlen: a kommunizmus bukása után minden kormány egyetértett abban, hogy nem kell a politikai kultúráról és a történelemről még csak beszélni sem az oktatás során. Nem tanítjuk, hogy mi a demokrácia lényege. Vlad Voiculescu valós reformokat szeretett volna, de nem állt ki mellette Dacian Cioloș miniszterelnök, így csak a mandátumuk vége felé szavazták meg az egészségügyi reformot, amit aztán gyorsan vissza kellett vonni, mielőtt bármi történhetett volna. Tény: nehéz az ellen érvelni, hogy Romániában csak rossz és a rossz közül lehet választani. A Colectiv-tragédia mégis elindított egy folyamatot: az elmúlt öt évben alakultak új pártok, többen szavazunk és az utolsó választáson a szociáldemokraták mintegy húsz százalékot veszítettek.
A miniszter apja a filmben azt mondja a fiának a 2016-os vereség után, hogy húsz-harminc év, mire a korrupció eltűnik.
Optimista ember.
Mindenesetre Vlad Voilescu újra egészségügyi miniszter. Most is filmezi őt?
Nem, mert az Oscar-kampány miatt nincs rá lehetőségem. Beszéltem vele, azt mondja, tanult a 2016-os eseményekből, így reményeim szerint elkezdi felszámolni a korrupciót az egészségügyben.
Magyarországon is sokan gondolják azt, hogy a kórházak a halál szimbólumai.
Nálunk nem csak szimbólumokról beszélhetünk. Interjúkat készítettünk azokkal az orvosokkal, akik a tűzesetben megégett fiataloknak azt hazudták, hogy minden rendben és ilyen jól Németországban látnák el őket. Arra a kérdésre, hogy miért hazudtak, azt felelték: a tiltakozó szülők nem értik, hogy egy kórházba több ember megy be, mint ahány kijön. Ez a cinizmus mindent elmond az orvosokról.
Ráadásul a korrupció teljesen bekebelezte az egészségügyet: ez kiderült a Hexi Pharma botrányból is. Mintha a hippokratészi eskü nem is létezne.
Ahogy az ellenálló, és a nekünk szivárogtató orvosok mondták: fontosabb lett az üzlet, mint a gyógyítás. Addig, amíg a betegek önként adják a csúszópénzeket, addig az orvosoknak az lesz a legfontosabb, hogy aznap mennyi üti a markukat. Ez nem változott azzal sem, hogy csaknem nyugati szintre emelték az orvosok fizetését, most három-négyezer euró az átlagkereset a szektorban. Ennek ellenére elfogadják a kenőpénzt. A kórházak borzalmas állapotban vannak és az egészségügyi dolgozók nem tiltakoztak az állapotok ellen, mert minél lepukkantabb a környezet, annál többet akar mindenki fizetni, hogy túlélje a kezelést. Alapjaiban kellene újjáépíteni az egészségügyet.
Az efféle tranzakciókat Magyarországon hálapénznek hívjuk.
Apró kulturális különbség.
Nálunk most már bűncselekmény elfogadni.
Romániában régóta van ilyen törvény, és több orvos börtönbe is került. Igaz, nem sokan. A bíróságon senki sem akar azzal híressé válni, hogy doktorokat ítélt el, mert attól tartanak, hogy efféle „népszerűséggel” nem járnának jól az egészségügy ellátások során. Az orvosok kilencven százaléka kéri a „hálapénzt”. De itt muszáj megemlíteni azt a tíz százalékot, aki professzionálisan és „ingyen” dolgozik a betegek életéért.
Azért ez eléggé Orwell.
Pontosan, Orwell. A kérdés: hogyan hozol vissza egy teljes társadalmat a realitásba?
Catalin Tolontan sportújságíróként leplezte le a Hexi Pharma botrányt. Vannak helyek, ahol a zsurnaliszták nem lepleznek le senkit és semmit.
A Colectiv és a Hexi Pharma botrány olyan jelentőségű esemény volt, hogy az elmúlt hat évben jelentősen erősödött a román sajtó függetlensége. Számos független portál alakult, amelyek magánpénzből és nemzetközi pályázatokból tartják fenn magukat. Ha az igazságszolgáltatás rendszere olyan jól működne ma, mint a román oknyomozó újságírás, élhető országról beszélhetnénk. A filmben szereplő, a saját házát az intézmény költségvetéséből finanszírozó kórházigazgató ügye azonban még mindig nem jutott el a vádemelésig. Sőt, a fickó még mindig igazgató.
Szociáldemokrata politikusok szerint az Colectiv tragédia utáni tüntetések és Tolontan oknyomozásai mögött Soros György áll.
Persze, Soros György még Izraelben is bűnbak sokak szemében, mivel olyan civil szervezeteket és médiumokat támogat, amelyek a transzparenciáért küzdenek. Egyik populista tévében azt mondták a Colectiv tüntetések kapcsán, hogy Soros fizette a demonstrálókat és aki kutyával ment, dupla pénzt kapott. Egy fél ország el is hitte.
Valami mégis jól működik, mert a Collectivet nevezte Románia az idei Oscarra. Dokumentumfilmet először a filmtörténetben.
Független szakmai bizottság döntött a nevezésről. A Nemzeti Filmintézet minden évben felkér öt filmkritikust, akik titkos szavazással döntenek. Közölték, hogy nem örülnek a döntésnek, szóval, ha filmintézeten múlt volna, akkor nem így történik.
Azért az Oscar-kampányt támogatják?
A korábbi években minden produkció kapott 200 ezer lejt a kampányra. Erről most elfeledkeztek volna, de hosszú harcok után megszavazták a támogatás felét, amelynek eddig a harminc százalékát utalták csak át, mindenféle kifogásokra hivatkozva. A másik felére akkor vagyunk jogosultak, ha shortlistre kerül a film. Szóval, a helyzet itt is nehezített, de megyünk tovább.
Az, hogy a román kultúra napján az önnek szánt állami kitüntetést visszautasította egyfajta aktivizmus volt?
Nem. Három magas rangú politikus, köztük Klaus Johannis köztársasági elnök is megpróbált meggyőzni, vegyem át. Ezek után nem tehettem meg, hogy indok nélkül utasítom vissza, így kiadtam egy közleményt, amelyben megírtam: nem áll módomban ünnepelni, amikor a kormány a pandémia alatt semmiféle támogatást nem nyújtott a film és mozikultúrának. A Nemzeti Filmintézetnek a törvény értelmében már két pályázatot is ki kellett volna írnia, ez a mai napig nem történt meg, és nem tudni az okát. Ebben a kontextusban hasonlítunk Magyarországhoz, ahol politikai erővel, katonai módra rombolják szét éppen a Színház- és Filmművészeti Egyetemet.
Az is közös pont, hogy a hatalom arrogáns nyilatkozattal vágott vissza.
Ha csak az lett volna. Hazugságokkal teli nyilatkozatot adott ki a kulturális minisztérium, amelyben azt állították, hogy pluszt pénzt követeltem tőlük a Collective Oscar-kampányára annak fejében, hogy átvegyem a kitüntetést. Ez nonszensz. Nyilvánosságra hozták azt az összeget, amellyel az állam támogatta a filmemet, ezzel bizonyítva, hogy a pandémia alatt adtak gyártási támogatást és jobban tenném, ha hallgatnék. Ezt a támogatást 2016-ban kaptam, nem most. A román finanszírozási rendszer értelmében ráadásul csak hitelt kapunk, így ezt az összeget már rég visszafizettük. Amúgy a költségvetés jelentős részét a Sundance intézet és az HBO fedezte. Erről jut eszembe az orosz vicc, amikor hivatalos közlemény szerint Jurij Gagarin kapott egy biciklit az államtól, mert eljutott az űrbe, miközben az igazság az volt, hogy ellopták azt.
Infó:
Collective
rendező: Alexander Nanau
HBO GO
Magyar felirattal is