Az elemzés arra int, hogy Biden ugyan nyert, de az amerikai demokrácia sorsa továbbra is bizonytalan, és hogy felülkerekedhessen, ahhoz még sok oldalról meg kell támogatni. Merthogy Trump ugyan eltűnt a színről, de a Republikánus Párt tekintélyelvű vonala változatlanul veszedelmes. A jogállam erősen visszaesett az eltelt négy évben, és nem csak azért, mert az elnök korrupt és hozzá nem értő demagóg volt. Pártja is alaposan kivette belőle a részét, ami azután a Kongresszus megszállásában csúcsosodott ki.
Vannak jelek, hogy a válasz most erőteljes lesz, de messze nem biztos, hogy helyreállnak a demokratikus viszonyok. Több tízmillióan továbbra is torzító lencsén keresztül nézik a legegyszerűbb tényeket is és számukra a saját párt kudarca felülírja a nemzet sikerét. Úgy hogy itt most átfogó jogi, politikai és kulturális lépéseket kell tenni, bár az ellenállás hatalmasnak ígérkezik.
Az eddigi kormánypárt mindennapos eszközként támaszkodott a választási körzetek határainak önkényes megváltoztatására, illetve arra, hogy bizonyos szavazatokat hagyjanak figyelmen kívül. Így próbálta többség nélkül megtartani a hatalmat. Azóta már a törvényhozás előtt van az a jogszabály, amely a jövőben megakadályozná az olyan jogsértéseket és erkölcsi kihágásokat, amiket Trump sorozatban követett el. Egyben több eszközt adna a Képviselőház és a Szenátus kezébe, ha a végrehajtó hatalom tisztességtelennek bizonyul.
De itt alighanem elengedhetetlen az obstrukció intézményének eltörlése, anélkül nem lehetséges a reform. A törvény azonban csak ennyire képes, viszont a jövőben sem segít, ha olyan az elnök, aki semmibe veszi a jogot, pártja pedig korrupt, viszont ellenőrzi a Kongresszus legalább egyik házát. Akkor változatlanul mód lesz arra, hogy a Fehér Ház újból és újból lábbal tapodjon a demokrácián.
Ha egy párt olyan mélyre süllyed, mint a republikánusok, akkor a jogi korlátok nem elegendőek. Ha három éve a demokraták nem érnek el áttörést az időközi választásokon, akkor Trump ellen soha nem indulhatna alkotmányos vádemelési eljárás. Sőt novemberben nyugodtan győzhetett volna. Azaz további teendők is adódnak.
A Szenátus összetétele a 19. század társadalmi viszonyait tükrözi, a vidéki, fehér lakosságot részesíti előnyben. Kim Lane Scheppele nemrégiben a magyar példán mutatta be, hogy a pártok összeomlását miként követi a demokrácia bezuhanása és Amerika kínos párhuzamokat mutat e tekintetben Magyarországgal. A jogállam megőrzésére a pártoknak elég erőseknek kell lenniük, hogy ellen tudjanak állni a populista demagógok manipulációinak. Ha erre nem képesek és az uszítók a saját soraikból emelkednek fel, lásd Trumpot, akkor a kudarc csak még nagyobbnak bizonyul. Azt üzeni ugyanis a választóknak, hogy a szemfényvesztő nem jelent fenyegetést, egy közülünk.
De a Republikánus Párt már önmagában fenyegetést jelent. A bázis élből hisz az olyan propagandó fórumoknak, mint a Fox News. 65 % úgy látja, hogy Trump felelősen járt el a választás után, amikor pedig már a Kapitólium ostromára buzdított.
Amerika egyik nagy pártja elszakadt a valóságtól, nem hajlandó követni a demokratikus játékszabályokat, ezért meg kell újítani az egész demokratikus kultúrát. Ennek érdekében a kormányzat nagyobb szerepet kaphat a dezinformáció visszaszorításában. De közben a köztársaságpártiak állandó tekintélyuralmi fenyegetést jelentenek. Támogatni kell azokat, akik közülük mást képviselnek és elutasítják a „Tegyük ismét naggyá Amerikát” nacionalizmusát. Azon felül lehetőséget kell adni a bűnbánóknak.
Az azonban nem tárgyalási alap, amit Trump legkeményebb hívei akarnak: a fehér, keresztény konzervatívok dominanciáját. A demokrácia a mindent jelenti, és ha elbukik, akkor vele bukunk mindannyian.
A vezércikk rámutat, hogy Bidennek és Amerika szövetségeseinek közös stratégiát kell kidolgozniuk Kína hegemón törekvéseivel szemben, azaz meg kell határozniuk a célokat és egységet kell mutatniuk, ám aki tesz az együttműködésre, azt meg kell büntetni. Ehhez először is pontosan be kell lőni, hogy mit is akar Peking, és az látnivaló, hogy a feltörekvő hatalom szembemegy a nyugati befolyással és demokratikus értékekkel. Az egyre korszerűbb kínai hadsereg feladatul kapta, hogy 2049-re legyen képes megnyerni globális háborúkat.
Másfelől viszont Kína vonzó, hiszen kulcsszereplő a világkereskedelemben, gazdasági teljesítménye óriási. Nélküle nem lehet megoldani olyan átfogó bajokat, mint a globális felmelegedés. Ezért szóba sem jöhet, hogy elszigeteljék, vagy megszakítsák vele az áruforgalmat.
Az új elnöknek fel kell ismernie, hogy bármekkora káoszt is okozott az előző kormányzat, azt jól ismerte fel, hogy keménységet kell tanúsítani Pekinggel szemben. De az is kétségtelen, hogy Trump fatális hibát követett el, amikor nem állította a maga oldalára a nyugati partnereket.
Kína ügyesen kiszimatolta, amikor a Nyugat következetlen volt. Meg arra is rájött, milyen könnyű felrúgni a másik oldal egységét, főleg a gyenge láncszemeknek felajánlott anyagi előnyök révén. Ugyanakkor nem kétséges, hogy megálljt kell parancsolni Peking ideológiai terjeszkedésének. a tekintélyelvűség exportjának, miközben fenn kell tartani vele az együttműködést. A szabad világ sorsa múlik rajta.
Az európai szélsőjobb időnként saját maga legnagyobb ellensége, amint azt a holland és észt populisták kudarca igazolja. Az ilyen pártokat, akár hatalmon vannak, akár nem, igen rosszul érinti a járvány. Ennek egyik oka, hogy semmire sem tartják a hozzáértést, noha rengetegen aggódnak az egészségükért és a megélhetésükért. Ennél fontosabb azonban, hogy az ilyen erők előszeretettel bonyolódnak bele méltatlan botrányokba és belvitákba.
Mind a hollandoknál, mind az észteknél összeomlott a kormánykoalíció, a körülmények nem vetnek jó fényt a nagy pártokra, de úgy néz ki, hogy a helyzetből nem tudnak profitálni a populisták. Pedig Hágában 4 éve még hatalmas veszélyt jelentett a választás előtt a szélsőjobb és attól lehetett tartani, hogy példa ragadós lesz a franciáknál és a németeknél is. A Thierry Baudet-féle Fórum a Demokráciáért két éve még szárnyalt, ám megtörték a belső villongások, illetve a leleplezések, miszerint erősen hajlik a rasszizmusra és az antiszemitizmusra.
És az elnök mostanság félremérte a közhangulatot, amikor ostorozta a járvány miatt elrendelt korlátozásokat. De nem áll sokkal jobban a veterán szélsőjobbos, Geert Wilders sem.
Az észteknél egy korrupciós botrány okozta a bajt, a szálak a belügyminiszter szélsőséges Ekre pártjához vezettek, ám még ennél is nagyobb gond, hogy amióta az két éve bekerült a kormányba, azóta igencsak lejáratta az országot a liberális demokrácia éltanulójaként. Merthogy a fehér felsőbbséget hirdető nyelvet és jelképeket használ. A pártvezér apja novemberben mondott le a belügyi tárca éléről, mert korruptnak nevezte Bident. Ez pedig rosszul veszi ki magát az Oroszországgal határos Észtországban, amely nagyban rá van utalva a NATO és az USA biztonsági garanciáira.
Úgy hogy a vezető észt politikusok ezek után alighanem kétszer is meggondolják, mielőtt újból ajánlatot tesznek a szélsőjobbnak. Emellett ott lebeg szemük előtt a riasztó osztrák példa. A szélsőségeseket persze korai még leírni Európában, de jelenleg igencsak jeleskednek önmaguk lejáratásában.
A kommentár arra figyelmeztet, hogy a hatalom nem kérhet a végtelenségig türelmet az emberektől a járvány elleni harcban, mert minél tovább tart a zárlat, annál jobban meginog a politikába vetett bizalom. Hiszen látnivaló, hogy még jó ideig nem lehet visszatérni a normális állapotokhoz, hiába szajkózza a hivatalos propaganda, hogy csak nyugi, minden rendben lesz, ha betartjátok a korlátozásokat, és gyorsan beoltatjátok magatokat.
Így arra kell készülni, hogy a fény még sokáig nem jelenik meg az alagút végén. Ezért a politikának reagálnia kell, különben a fokozódó elégedetlenség csak megnehezíti a küzdelmet a vírus ellen. Nagy gond, hogy új törzsek jelentek meg és azok gyorsabban terjednek, mint a korábbiak. Azon felül az AstraZeneca közölte, hogy egyelőre nem tudja szállítani az oltóanyagból a kívánt mennyiséget.
Emiatt azonban újfajta hivatalos kommunikációra van szükség, ideértve, hogy mi következik a kevesebb vakcinából. A tömegeknek joguk van tudniuk. Minél tovább tarol a fertőzés, annál inkább kopik a hivatalos közlemények hitele. A WHO már járványcsömörről beszél. Sokan tényleg belefáradtak, hogy egyre tolódik a megszorítások feloldása. Nem ismeretes, hogy milyen szempontok alapján döntenek a hosszabbításról, meg hogy mikor nyithatnak újra az iskolák, működhetnek újra a vendéglők.
A politikának hosszú távú tervet kell bemutatnia, különben még kisebb lesz a hajlandóság, hogy az emberek kövessék a zárlatot. A polgároknak egyébként is tudniuk kell, hogy mi vár rájuk. Szakértők nemrégiben éppen azt sürgették, hogy erősítsék a tömegek motivációját. Azaz legyen világos stratégia, egyértelmű célokkal, hogy mikor lehet enyhíteni a kötelmeken.
De idetartozik az átláthatóság is, tehát, hogy a kormány melyik gyártóval miben állapodott meg, és milyen terv szerint adják be az oltást az egyes rétegeknek. Mert az embereknek perspektíva kell, hogy ki tudjanak tartani. (A félreértések elkerülése végett: az elemzés a német vezetésnek szól – a szerk. megj.)
