A magyarok a Zöld-foki Köztársaság, Uruguay és Németország legyőzése után a maximális négy pontot vitték magukkal a csoportkörből a középdöntőbe, ahol Brazília és Lengyelország is hasonló sorsra jutott: öt győzelemmel 1986-ban kezdett világbajnokságon legutóbb a válogatott, vagyis mindez elég jó előjelnek tűnt a spanyolok elleni parti előtt. Pláne, hogy az eddigi teljesítmény okán a válogatott már a negyeddöntőbe jutott, vagyis a spanyolok ellen csupán a csoport első vagy második helyezése volt a tét.
A lapokat keverő szakvezetés az eddig remeklő kapus, Mikler Roland mellett az ugyancsak meghatározó teljesítményt elővezető Bánhidi Bencét, valamint Lékai Mátét is pihentette. A kulcsemberek hiánya viszont rányomta bélyegét a magyarok játékára: sok volt a hiba mezőnyben, támadásban pedig a rontott lövés, ezt kihasználva a spanyolok 7-2-re elhúztak. Az Európa-bajnok rivális uralta a mérkőzést, és a félidőben már masszív előnyt épített ki magának (21-14).
A szünet után Borbély Ádámmal, Bodó Richárddal, Bóka Bendegúzzal és Máthé Dominikkal frissült a csapat, de a játék továbbra is döcögött, a védekezés és a támadójáték sem működött hatékonyan. A spanyolok könnyedén szerezték góljaikat, 14 perc alatt 7-0-s sorozatot produkáltak, ezzel eldöntötték a meccset (28-16). Ugyan sikerült csökkenteni a hátrányt, de a súlyos vereség ekkor már elkerülhetetlen volt. A magyar csapat ezzel elveszítette százszázalékos mutatóját, míg az ellenfél továbbra is veretlen maradt: Spanyolország–Magyarország 36-28, a válogatott csoportmásodikként lépett a következő kanyarba. Ennek következménye viszont, hogy a hatszoros vb-aranyérmes Franciaország ellen kell helyt állni a szerda esti negyeddöntőben. Ha nyert volna a csapat, akkor a legutóbbi két világbajnokságon ezüstérmes Norvégia következett volna. Erre mondják: egykutya...
