Az Európai Bizottság végezzen mélyreható vizsgálatot a Beneš-dekrétumokról és máig tartó következményeiről — ezzel a felkéréssel zárult az Európai Parlament petíciós bizottságának keddi meghallgatása, amelyen két magyar beadványt tárgyaltak a képviselők. A felszólítás nem kötelezi a brüsszeli testületet, amelynek határidőt sem adtak a feladat elvégzésére.
Az elmúlt években az EP különféle szakbizottságai jónéhányszor megvitattak a Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos petíciókat és előterjesztéseket. A többségében magyar kezdeményezők minden alkalommal uniós lépéseket sürgettek a Szlovákiában máig hatályban lévő rendeletek érvénytelenítésére, mert azok súlyosan diszkriminálják a magyar és a német kisebbséghez tartozó személyeket.
Az uniós jog betartatásáért felelős Európai Bizottság azonban mindannyiszor elhárította magától a felelősséget arra hivatkozva, hogy a “Beneš-dekrétumok történelmi jogszabályok, amelyeket a volt Csehszlovákia hatóságai hoztak a csatlakozást megelőzően, és már nincs az uniós joggal ellentétes joghatásuk”. A brüsszeli testület képviselője gyakorlatilag ugyanezt ismételte meg a petíciós bizottság keddi ülésén, érveit azonban lesöpörték az asztalról a beadvány szerzői és a hozzászólók.
Juhász Imre, az ELTE jogi karának tanára és Hahn-Seidl Alida, a németországi Hunnia baráti Kör képviselője még 2012-ben nyújtotta be közös petícióját az Európai Parlamenthez, amelyet Práznovszky Miklós hasonló kérelmével együtt most újra napirendre tűztek.
A Beneš-dekrétumokról tartott eszmecsere azért vált ismét aktuálissá, mert a szlovák bíróságok és közigazgatási szervek mind a mai napig ezekre a jogszabályokra hivatkozva fosztanak meg a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeket a vagyonuktól, tulajdonuktól. Hans-Seidl Alida felszólalásában sajtóhírekre hivatkozott, melyek szerint a szlovák állami földalap számos esetben a Beneš-dekrétumok alapján sajátít ki földterületeket a Pozsony mellett épülő D4-es autópálya munkálatai miatt. A vitában többször előkerült a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán tavaly született ítélet is, amely először mondta ki nemzetközi szinten, hogy Szlovákiában ezekre a dekrétumokra támaszkodva kerül sor vagyonelkobzásokra. A magyar nemzetiségű Bosits Mihály azért perelte be Strasbourgban a szlovák államot, mert a tulajdonában lévő erdőt arra hivatkozva próbálták elvenni, hogy a nagyszülei, akiktől örökölte, magyar nemzetiségűek voltak, ezért 1946-ban a Beneš-dekrétumok alapján eleve el kellett volna kobozni tőlük. Az európai bíróság emiatt 2020-ban elmarasztalta Szlovákiát.
A kedden megtárgyalt petíció benyújtói szerint a felsorolt példák is azt bizonyítják, hogy nem állja meg a helyét az a brüsszeli érvelés, miszerint a Beneš-dekrétumok a múlthoz, a történelemhez tartoznak. A Szlovák Nemzeti Tanács (parlament) 2007-ben, immár uniós tagállamként olyan határozatot hozott, amely a jogszabályok összességét megváltoztathatatlannak nyilvánította, ezáltal a szlovák, következésképpen az uniós jogrend részévé tette. A rendeletek azonban több ponton is sértik az EU szerződéseit — érveltek a felszólalók. Az egyik petíció előterjesztője, Juhász Imre azt hangsúlyozta, hogy a Beneš-dekrétumokról szóló vita nem magyar-szlovák vita, hanem arról szól, hogy a kollektív bűnösség és büntetés elfogadható-e a XXI. században.
