Félő, hogy kikukázzuk a járvány pozitívumait is

A koronavírus-járvány rövid és hosszú távon velünk maradó következményeiről, illetve a pandémia nyerteseiről beszélgetett a Goethe Intézet és a Népszava együttműködésében szervezett „Nappali vitán” Gesa Lindemann, az oldenburgi egyetem szociológia tanszékének vezetője és Széles Gábor, az Általános Közgazdasági Gimnázium németnyelv-tanára.

„Azt gondolom, általánosságban megállapítható, hogy a kormányok többsége először lebecsülte a vírusveszélyt, sok országban csak akkor döbbentek rá a baj mértékére, amikor tavaly tavasszal megrázó képsorok érkeztek az észak-olaszországi kórházakból, ahol az orvosok képtelenek voltak ellátni a rengeteg fertőzöttet – kezdi némi hatalomkritikával a professzor. És szerinte a kormányok második intézkedése sem volt helyes, ugyanis mára kiderült, hogy erősen túlzó lépés volt a teljes lezárás – legalábbis a későbbi fertőzés- és halálozási számok ismeretében.

„A legnagyobb hibát azonban nyáron követték el a politikai vezetők, amikor a nyugodtabb hetekben, hónapokban nem készültek fel az újabb hullámra. Az iskolákban nem hajtották végre azokat az átalakításokat, melyekkel megoldható lett volna a távolságtartás a tanulók között, a termek folyamatos szellőztetését sem biztosították, és így tovább. Többek között e mulasztások árát kell megfizetni most”, magyarázta Gesa Lindemann. Aki szerencsére lát még „korrigálási lehetőséget”, ám így is azt mondja: a legjobb forgatókönyv esetén sem várható jövő tavaszig jelentős javulás – pont ezért van idejük és módjuk a kormányoknak arra, hogy kidolgozzák a megfelelő stratégiát.

„Az iskolákat egyik napról a másikra zárták be Magyarországon. Péntek reggel még azt mondta a miniszterelnök rádióinterjújában, hogy ilyesmiről szó sincs, este pedig bejelentette, hogy hétfőtől jön a digitális oktatás. Mi szerencsére nem állami fenntartású intézmény vagyunk, így már korábban elkezdtük a digitális oktatás előkészítését, de így is okozott gondokat az átállás. És még inkább megnehezíti a mindennapjainkat, hogy nem tudjuk: milyen intézkedés miért születik? Nagyon kemény dolog állandó bizonytalanságban tervezni. Sem a szülőknek, sem a diákoknak nem tudjuk megmondani, mire számítsanak a jövőben.”

Mindenkin nagy a nyomás

„A koronavírus miatt mindenkin nagy a nyomás, csak más-más okokból – folytatta Lindemann. – Az emberek a politikai vezetőktől jogosan várják el, hogy megvédjék őket a vírustól, megmentsék a munkahelyeiket. Rengetegen veszítették el az állásukat vagy vált bizonytalanná a jövőjük. És nagyon veszélyes, ha sokan érzik veszélyben a jövőjüket ugyanis az társadalmi robbanással fenyeget.”

„A tanárokon is sokkal nagyobb a nyomás, hiszen tőlük azt várják el a diákok és a szülők, hogy sokkal nehezebb körülmények között is ugyanolyan színvonalon és tempóban haladjanak, mint a járvány előtti időkben” – hívta fel a figyelmet

Széles Gábor. Ő azt tapasztalta, hogy sok diáknak eleinte persze tetszettek az online órák, de most már egyre kevesebben érzik jó poénnak ezt az élethelyzetet, és egyre frusztráltabbak. Utóbbi érzés eredője, hogy látják, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük a szüleiknek. Ezzel párhuzamosan a tanárok is fáradnak, naponta több órával hosszabb ideig készülnek az online órákra, illetve sokkal több adminisztratív feladatot kell ellátniuk, mint a koronavírus előtti időszakban. „Így az iskolában is érezhető az a bizonyos társadalmi feszültség, amit a professzor említett.”

Nem kérdés, hogy alapjog

„A demokratikus alapjogokkal összeegyeztethetetlen, ha valakit megbélyegeznek a véleményéért, a politikai hitvallásáért. Teljesen mindegy, hogy az illető kormánypárti vagy ellenzéki, vírustagadó vagy náci, a nézeteiért senkit sem lenne szabad üldözni, hiszen akkor nem beszélhetünk demokráciáról” – hangsúlyozta az egyetemi tanszékvezető egy másik „feszültségcsoport”, a vírustagadók kapcsán.

Hiszen a demokratikus társadalom egyik jellemzője a sokszínűség, azaz mindenkinek jut hely, aki betartja a törvényeket. Így Gesa Lindemann azzal nem értett egyet, amikor a vírustagadók demonstrációit a rendőrök szétkergették, azt viszont támogatja, hogy fellépjenek azok ellen, akik a járványügyi előírásokat megszegve szerveznek tiltakozó akciókat. Hiszen a maszk nélkül demonstrálók, a távolságtartási szabályokat megszegők veszélybe sodorják embertársaik életét.

Profitálhat az oktatás a járványból

A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a digitális oktatás olyan lehetőségeket rejt, amelyek a járványhelyzet után is hasznosíthatók. Az oldenburgi egyetemen tanító professzor arról beszélt, hogy azokkal a diákjaival, akiket jól ismer, évek óta tanítja őket, nincs szükség napi találkozásokra, esetükben az átállás az online oktatásra nem jelentett semmi problémát. Viszont az ismerkedés időszakában, amikor még nem alakultak ki a működési mechanizmusok egy-egy csoporton belül, igenis fontos a személyes jelenlét. Fiatalabb korosztályoknál nagyon nehéz megmondani, hány éves kortól érdemes a digitális oktatást is alkalmazni.

Széles Gábor úgy vélte, a digitális oktatást a jövőben be kellene építeni a tanrendbe a járvány utáni időszakban, így a korábbinál sokkal hatékonyabban lehetne oktatni. Nem fontos minden órán a személyes jelenlét, a számonkérés egy része is történhetne netes felületen. A vegyes tanrend kialakítása megkönnyítené a tanárok és a diákok helyzetét is. Erre elsősorban a középiskolákban lát reális esélyt a pedagógus, értelemszerűen azért, mert egy-egy ilyen korú gyerekkel nem kell a szülőnek is otthon maradni.

Nyertes a környezetvédelem és az online áruházak

„A koronavírus-járványnak akadnak nyertesei is, a nagy gyárak leállásával sokkal tisztább lett a levegő, a környezetszennyezés mérséklődött, jelentős mértékben sikerült kitolni a megjósolt klímakatasztrófa időpontját” – hangsúlyozta a professzor. Aki szerint az más kérdés, hogy ennek nagy ára volt. Ezenkívül egyértelmű nyertesei a járványnak az online áruházak: a legnagyobbak – például az Amazon – a többszörösére növelték a forgalmukat és a profitjukat.

Nem változik az emberek hozzáállása

Csakhogy a szociológus szerint, ha visszatér az élet a megszokott kerékvágásba, az emberek is épp úgy fognak viselkedni, mint korábban. És illanhatnak a pozitívumok.

„Az első nagy lezárások idején rengeteget lehetett olvasni arról, hogy a járvány leküzdése után jobban odafigyelünk egymásra, toleránsabbak leszünk, de a valóság másképp alakult – hangsúlyozta Gesa Lindemann. – Az Egyesült Államokban például rengeteg színes bőrű ápoló látta el a vírusfertőzéssel kórházba kerülőket, illetve a hullaházakban, temetőkben is sokan dolgoztak, olyan munkákat végeztek el, amiket a fehér lakosság nem vállalt. A vírus első hulláma alatt felmérések mutatták, hogy jelentősen javult a színes bőrű emberek megítélése, és ők is arról számoltak be, hogy kevesebb rasszista támadás érte őket, mint korábban. Viszont, ahogy javult a járványhelyzet, úgy romlott megint a színes bőrűek megítélése.”

„Rasszizmus nálunk szerencsére nincs, de az sajnos előfordult, hogy valakit kiközösítettek vagy rászálltak a többiek és sokat piszkálták – hangsúlyozta Széles Gábor. – Minden rendelkezésre álló eszközzel igyekszünk küzdeni ez ellen, ez a jelenség a digitális oktatással sem szűnt meg, csak a színtér változott, az iskola helyett a virtuális térbe került, ami megnehezíti a helyzetünket, mert sokkal nehezebb itt nyomon követni, hogy mikor és kivel történik ilyen. Gyakran zárt Facebook-csoportokban támadnak valakit, erről nem is értesülünk, ha az érintett ezt nem jelzi.”