Eddig Boris Johnsont bírálták, amiért a járványkezelés terén képes volt pillanatokon belül megváltoztatni álláspontját, ezúttal azonban az Európai Unió volt kénytelen záros határidőn belül visszalépni a tarthatatlan pozícióból. A dolog hátterében az érezhető uniós pánik áll, amiért a szigetországgal ellentétben fájdalmas lassúsággal bontakozik ki a Covid-19 elleni oltási program.
Az EU csak három hónappal London 100 millió adagról szóló elsőbbségi szerződése után állapodott meg az Oxfordi Egyetemmel és az AstraZeneca gyógyszergyárral. A mostani oltóanyag-hiány közepette ez ég és föld különbség. A múlt hét közepén kiderült, hogy Brüsszel előzetes engedélyhez kívánja kötni az EU-ból harmadik országokba, köztük Nagy-Britanniába irányuló vakcinaexportot. A bomba pénteken robbant, amikor a brit miniszterek a Twitteren értesültek arról, hogy az EU már életbe is léptette a kilépési szerződés részét képező északír protokoll 16. cikkelyét, melynek értelmében lezárhatja az Írország és Észak-Írország közötti határt. A cél az engedély nélküli oltóanyagok az Egyesült Királyságba való bejutásának megakadályozása lett volna. A példátlan döntés előtt az EU még Írországgal sem konzultált és nem mérte fel a lépés politikai következményeit.
Arlene Foster, a koronahű Demokratikus Unionista Párt vezetője és az északír autonóm kormány feje azonnali válaszlépéseket követelt. A brit kormány pénteken este már igazi „nukleáris opciót” is kidolgozott: be akarta vonni a konfliktus megoldásába az ír gyökerekkel rendelkező Joe Biden új amerikai elnököt. Erre végül nem került sor, mert Boris Johnson és Ursula von der Leyen két telefonbeszélgetése során a Bizottság elnöke megértette, hogy az elhamarkodott döntés brit életeket veszélyeztet, s röviddel éjfél előtt jelezte, hogy „nem fogják korlátozni a szerződéses felelősségüket teljesítő vállalatok oltóanyag-exportját”.
A feszültség gyors csillapítása érdekében mindkét oldal tett gesztusokat. Michel Barnier, az EU volt Brexit-ügyi főtárgyalója a The Timesnak adott interjújában az „együttműködés szellemének visszatérésére” szólított fel, emlékeztetve arra, hogy a közös ellenség, a koronavírus elleni fellépés a legfontosabb cél. Úgy vélte, a jövő további kihívásokat fog hozni, a terrorizmus, a globális felmelegedés, pénzügyi válságok és természeti katasztrófák formájában, melyek leküzdéséhez szintén elengedhetetlen lesz a szolidaritás.
Nadhim Zahawi, az oltási programért felelős brit miniszter kijelentette, hogy „a hangsúly mostantól a kooperációra helyeződik át. Nagy-Britannia mindent meg fog tenni, hogy enyhítse Brüsszel nehézségeit a gyártókkal”. Konkrét példaként arra hivatkozott, hogy brit műszaki szakemberek már a múlt hónapban is segítettek az Oxford-AstraZeneca vakcinát gyártó hollandiai üzemben felmerült problémák megoldásában. A biznisz világából érkezett 53 éves, iraki származású politikus szembeszállt egyes brit lapokban megjelent véleményekkel és vitatta, hogy Von der Leyen döntését a Brexittel kapcsolatos ellenérzései indokolták volna. A miniszter megindító szavakkal beszélt arról, hogy múlt héten elvesztette 88 éves nagybátyját, akit vírusfertőzése miatt már nem lehetett beoltani. A haláleset „feldühítette és most még az eddiginél is elszántabb, hogy megvalósítsa az immunizációs programot, egész életének legfontosabb feladatát”.
A szigetországban immár 8,4 millió, többnyire 80 éven felüli személyt oltottak be. A február 15-i, minden 70 éven felülire vonatkozó 15 milliós cél egyelőre tarthatónak látszik, arra pedig határozott igennel válaszolt múlt héten az egészségügyi miniszter, hogy a már beoltottak 12 héttel később megkapják-e második vakcinájukat is.
Az Egyesült Királyságban százból 13,05, Németországban 2,77, Magyarországon 2,57 ember kapott már legalább egyszer egy dózist. Nem csoda, hogy brüsszeli diplomatákon kívül a német média is súlyos kritikákkal illeti a civilben amúgy orvos Von der Leyent az európai oltási program lassúsága miatt. Úgy tűnik, gyorsan csökken a képességeibe helyezett bizalom.
