– A politikusok jelentős részének vagyonnyilatkozatából csak két dolog nem derül ki: az, hogy mekkora a tényleges vagyonuk és az, hogy honnan származik a vagyonuk – állapította meg Ligeti Miklós. Akadnak ugyan, akik valóban tisztességesen számot adnak vagyoni helyzetükről, de nem ez a jellemző – mondta lapunknak a Transparency International Magyarország (TI) jogi igazgatója. A kormány azzal dicsekszik, hogy az EU-ban nálunk működik a legszigorúbb vagyonnyilatkozati rendszer. Ehhez képest a feltűnően nagy vagyonok keletkezéséről még soha, egyetlen magyar politikustól sem kaptunk hiteles képet az általa közöltek alapján – hangsúlyozta.
A fideszes Boldog István és Simonka György nyilatkozata szinte üres, holott a két politikust súlyos károkozással, csalással vádolja az ügyészség. E két eset is jól mutatja, mennyire értelmetlen a nyilatkozattételi rendszer.
A TI jogi igazgatója nem tudott olyan EU-s országot említeni, amelyet minden tekintetben követendő példaként elénk lehet állítani, és az Európai Unió szerveit sem tartja ilyennek. Talán az Egyesült Államok az, ahol a leginkább megvalósul a pénzügyi nyilvánosság. A tengerentúlon is létezik korrupció, ha azonban lelepleződik, abba általában belebuknak a politikusok.
A máshol is meglévő hibás gyakorlat a magyar kormányt nem menti fel a felelősség alól. Átláthatóság helyett Magyarországon „össznépi játszadozás, trükközés, összekacsintás” folyik. „Csömöröm van attól, hogy egy helyben toporgunk” – jelentette ki. Ligeti arra utalt, hogy már 2014-ben javaslatokat dolgoztak ki arról, milyen változtatásokat lenne érdemes bevezetni.
Először is: kézzel írt, illetve szkennelt vagyonnyilatkozatok helyett elektronikusan kitöltött, kereshető, összehasonlítható nyilatkozatokra lenne szükség. A javaslatok között szerepelt, hogy a parlamenti képviselők és a politikai vezetők esetében a hozzátartozók (a nyilatkozóval egy háztartásban élők) vagyonnyilatkozata is legyen nyilvános és teljes körűen hozzáférhető a világhálón. Elvárható, hogy a nyilatkozat tartalmazzon arra vonatkozó magyarázatot, a politikus milyen forrásból tett szert az abban szereplő vagyontárgyakra. Tartalmazza továbbá az országgyűlési képviselő minden társadalmi vagy gazdasági szervezetben vállalt tisztségét, akkor is, ha az nem jár jövedelemmel. Fontos lenne, hogy a vagyonnyilatkozatok tartalmát az adóhatóság ellenőrizze, vesse össze azokat az adóbevallásokkal, a megmagyarázatlan gazdagodás felderítésére pedig automatikus induljon vagyonosodási vizsgálat.
Ugyancsak fontos lenne a valódi büntetés is. A Büntető törvénykönyvben önálló bűncselekményként kellene megjeleníteni a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség megsértését. Az egyik javaslatot idézve: „fenyegesse börtönbüntetés és a közhatalmi, valamint közpénzről döntő foglalkozásoktól történő eltiltás azokat, akik hamis, vagy valótlan tartalmú vagyonnyilatkozat tesznek”. Az is legyen büntetendő, ha valaki gondatlanságból mulasztja el, sérti meg a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségét.
A javaslatokból – hívta fel a figyelmet Ligeti Miklós – mindeddig semmi nem teljesült. Pedig már 2014-ben egyértelmű volt, hogy a vagyonnyilatkozatok rendszere nem képes biztosítani a közhatalmat gyakorlók vagyonosodásának átláthatóságát. Annak ellenére sem, hogy polgárok joggal várják el: az adójukból fizetett választott tisztviselők, valamint a közszféra más dolgozói érdemben adjanak számot vagyonuk eredetéről.
