2032: már nem lopakodik az olimpiai terv

A főpolgármester-helyettes szerint aligha fog pályázni Budapest a nyári játékokra. A MOB kezdeményezésére egy bizottság mégis vizsgálja egy következő olimpiai pályázat esélyeit.

Bő másfél évvel ezelőtt, 2019. június 8-i számunkban írtunk arról, hogy a 2024-es budapesti nyári olimpiai és paralimpiai pályázat visszavonása ellenére a kormány nem mondott le arról, hogy a magyar főváros megrendezze az eseményt, csak a módszer változik. Világversenyek rendezése mögé bújtatva építik fel azokat a sportlétesítményeket, melyek az olimpia megrendezésére is alkalmasak.

Mint emlékezetes, 2017-ben a kormány azután döntött a visszalépésről, hogy a Momentum a népszavazás kiírásához szükséges 138 ezer aláírás helyett több mint negyedmilliót adott le a Fővárosi Választási Irodánál. A politikai vezetés félelme a népszavazás eredményétől érthető volt, 2017-ben a Publicus közvélemény-kutatásában a megkérdezettek egyharmada támogatta az olimpia megrendezését. Azt nem tudni, azóta miképp változott az emberek véleménye, de a jelenlegi vírushelyzetben valószínűsíthető, hogy Budapest lakossága most sem támogatná az olimpiai pályázat benyújtását. Ugyanakkor a referendum elkerülhetetlen része a jelentkezésnek, a támogató népszavazás nélkül ugyanis a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) szabályai szerint nem lehet elnyerni a rendezési jogot. Ezért minden forint kukába dobott pénz, amit megvalósíthatósági tanulmányra vagy bármi másra költenek úgy, hogy nem ismerik a lakosság véleményét. A 2024-es budapesti kandidálás több mint ezer oldalas megvalósíthatósági tanulmánya 1,1 milliárd forintért készült el. Nem ez volt azonban a legnagyobb kiadás a 2024-es budapesti pályázat alkalmával: a kandidálást előkészítő Budapest 2024 Nonprofit Zrt. 7,25 milliárd forintot közpénzt fizetett ki külső tanácsadóknak, az 5,8 milliárdos összeg azt követően emelkedett 1,4 milliárd forinttal, hogy Róma visszalépett a jelentkezéstől és elemezni kellett az ezután kialakult helyzetet.

Lapunk a külső tanácsadóknál „sokkal kedvezőbb áron” és a megvalósíthatósági tanulmánynál rövidebb terjedelemben segít felmérni a magyar pályázat esélyeit a 2032-es játékokra. Az eddigi információk szerint Ausztrália, India, Indonézia, Katar, Németország, Törökország és Ukrajna jelezte érdeklődését a 2032-es játékok rendezése iránt, a hivatalos jelentkezést 2025-ben kell benyújtani. Ha Ausztrália valóban jelentkezik, akkor sokkal jobbak lesznek az esélyei a sikerre, mint bármely másik földrész képviselőjének, mivel a 2000-es sydney-i nyári olimpia volt az utolsó, amit megkapott ez a régió.

Az sem titok, hogy a NOB nagyon szeretné Afrikába vinni az eseményt, Egyiptom, Tunézia, Marokkó merültek fel lehetséges helyszínként, ha innen érkezik kandidálás, akkor a többieknek kár is beszállni a rendezési jogért folyó versenybe. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a két Korea jelentkezik közösen. Ez is többször fölmerült, jelenleg nincs napirenden ilyen terv, de négy év rengeteg idő, a pályázat benyújtási határidejéig bármi megtörténhet. És nem szabad elfeledkezni Tokióról sem: ha bekövetkezik az, ami sajnos egyelőre nem zárható ki és a japán fővárosban idén sem lehet megrendezni a játékokat a koronavírus-járvány miatt, akkor brit lapinformációk szerint az ázsiai ország kormánya titkos egyeztetéseken már jelezte a NOB-nak, hogy 2032-ben szeretne házigazda lenni. Erre a vészforgatókönyvre a NOB részéről is van nyitottság, mivel a nyári játékok végleges törlése nemcsak a házigazdáknak jelentene súlyos anyagi- és presztízsveszteséget, hanem a NOB-nak is. Különösen érdekes lesz az a helyzet, ha Ausztrália, Afrika, a két Korea és Tokió is otthont szeretne adni a 2032-es olimpiának.

Ilyen körülmények között a magyar jelentkezés akkor is biztos kudarcra van ítélve, ha a népszavazás során esetleg az derül ki, hogy a fővárosi lakosság támogatja az esemény megrendezését, ami legalább akkora meglepetés lenne, mint az, ha a kormányhoz nem kötődő vállalkozás nyerni tud egy több milliárdos közbeszerzési pályázaton.