Január első napjaiban jó hírt kaptak a felnőttképzők és személyzetis szakemberek, mert – figyelembe véve a gyakorlati tapasztalatokat – módosították a felnőttképzési jogszabályokat. Ennek köszönhetően érthetőbbek és egyszerűbbek lettek a követelmények.
A múlt év szeptember elsején életbe lépett szabályok meglehetősen ellentmondásosra sikeredtek, alkalmazásuk sok zavart okozott a felnőttképzők és HR-s munkatársak körében. Számos szakmai szervezet és munkadó élt kifogással a minisztérium illetékeseinél, mert a gyakorlatban nem lehetett normakövező módon alkalmazni a törvényi szabályokat. Mindenek előtt négy dolgot nehezményeztek a szakemberek: (1) nem volt egyértelmű, hogy a vállalati belső képzésekre is kiterjed-e a törvényi szabályozás; (2) időkorlát nélkül minden, még a legrövidebb képzések is bejelentéskötelessé váltak; (3) sok fejtörést okozott a nagy gyakorisággal, a felnőttképzési törvény ernyője alatt szervezett munka- és tűzvédelmi oktatás adminisztrációja, illetve (4) a képzések résztvevőitől – fölöslegesen – olyan adatokat is kértek, amelyeket más hatósági adatbázisok (például a lakcímnyilvántartó) már tartalmaznak.
Mielőtt a dolgok elmérgesedtek volna, szerencsére meghallgatásra találtak a panaszos hangok. Az új és komfortos szabályokat már múlt év decemberében törvényekbe foglalták, és január elsejétől már ezek alapján folyhatnak az oktatások és képzések.
A módosítások nem érintették az eredeti jogalkotói szándékot, amely arra irányult, hogy a képzések szélesebb körének, ezen belül különösen a belső képzéseknek is meg kell jelenniük a felnőttképzési statisztikákban, hogy azok valós képet mutassanak. Jelenleg meglehetősen torz és igaztalan képet tükröznek a statisztikák, amelyek szerint a felnőtt lakosságnak csupán 6-7 százaléka vesz részt Magyarországon felnőttképzésben. (Szakértői becslések egyébként 15-20 százalékra teszik ezt az arányt, de sajnos ezt az említett hiányosságok okán nem lehet adatokkal is alátámasztani.) A belső képzések előtérbe helyezése másrészt azért is fontos, mert azok meghatározó jelentőséggel bírnak a termelékenység javításában, különösen tudás- és technológiaigényes ágazatokban. A szakpolitika pedig nagyobb rálátást kíván ezekre a belső tudásátadási folyamatokra, hogy a gazdaságpolitika eszközeivel javítani és támogatni tudja eredményességüket.
A jogszabálymódosítás éppen ezért elsősorban arra irányult, hogy egyértelmű meghatározást kapjon a belső képzés, amelyre a jövőben úgy kell tekinteni, mint a munkáltató által saját, beszállítói, illetve partner- vagy kapcsolódó vállalkozásai foglalkoztatottjai részére – nem üzletszerű gazdasági tevékenység keretében – szervezett oktatásra.
Igen ám, de az ilyen képzésekből viszont rengeteg van, a fél órásaktól egészen a több tíz vagy száz órát is meghaladó képzésekig. Ezért a jogalkotó – nagyon helyeselhető módon – megadott egy alsó időkorlátot, s ennek köszönhetően csak (összesen) a hat óra időtartamot meghaladó belső képzéseket kell a hatóságnak bejelenteni.
A HR-s kollégák pedig felsóhajthatnak, mert a munka- és tűzvédelmi oktatás, amelyet a munkáltatónak törvény alapján kell a munkavállalói számára biztosítania – legyen az bármilyen hosszú is – kikerült a felnőttképzési törvény hatálya alól. Ezáltal az olyan munkaadók, akik csak ilyen oktatásokat, képzéseket szerveznek (és más felnőttképzési tevékenységet nem végeznek), nem tartoznak a törvény hatálya alá, így bejelentési kötelezettségük sincs.
Negyedik jelentős és életszerű módosításnak tekinthető, hogy a törvényi normák – a vállalati visszajelzések alapján felmerült igényekre reflektálva – csökkentik az adatszolgáltatással érintett, elsősorban személyes adatok körét. Ilyen módon egyszerűsödik a felnőttképzők adatkezelési kötelezettsége, amely a jövőben már nem terjed ki a képzésben részt vevő személy nemének, állampolgárságának, lakcímének, levelezési címének, telefonszámának, társadalombiztosítási azonosító jelének és adóazonosító jelének kezelésére, kiterjed viszont egy a természetes személyazonosító adatokból képzett, elsősorban a pályakövetést és a tanulási élettörténet bemutatását szolgáló új elemre, amely az oktatási azonosító nevet kapta.
Több aprónak tekinthető módosítással is élt még a jogalkotó, különös tekintettel az üzletszerűen folytatott felnőttképzési tevékenység meghatározására, a belső képzések esetén az adatszolgáltatás idejének meghosszabbítására, a természetes személyazonosító adatok pontosságának ellenőrzésére és arra a helyzetre, ha valaki nem rendelkezik oktatási azonosító számmal.