Furcsa titkok

Ha nem merül fel az ötlet: megírni, hogy a világ fontos állam- és kormányfőinek dolgozószobájában milyen festmények, képek, műtárgyak találhatók, sosem tudjuk meg, hogy Magyarországon ez is titok.

Azt elárulta a köztársasági elnöki hivatal, hogy Áder János 4 db. XIX. századi olajfestményre pillanthatott fel, amikor kételyek merültek fel benne 2012-ben, és előzetes normakontrollra küldte az Alkotmánybírósághoz a választási törvényt. Konkrétumokat azonban nem tudhattunk meg, így azt sem, hogy Munkácsy-, Madarász Viktor-, vagy Benczúr Gyula-képre nézett-e a köztársasági elnök, mielőtt aláírta a társadalombiztosítás szigorításáról szóló szégyenteljes törvényt; vajon Barabás Miklós, Paál László, vagy Szinyei színei varázsolták-e el, miközben eldöntötte, hogy megfontolásra sem érdemes a kulturális törvénycsomag, amely biztosítja a kultúrharc feltételeit.

Az igazi rejtély azonban a miniszterelnöki dolgozószoba fala. Hiába érdeklődtünk, nem kaptunk választ arra, hogy Orbán Viktor Csók István Árvák-ját vizslatta-e, amikor eszébe jutott, hogy itt az ideje az alaptörvényben rögzíteni: az anya nő, az apa férfi; miközben az örökbefogadást egyedülállók, egynemű párok számára ellehetetlenítő törvénymódosítást kell elfogadtatni. Titok, hogy egy garázsvásáron beszerzett akvarell alatt ülve dönt-e az oltási tervről, vagy a bolhapiac aszfaltjáról vásárolt Scheiber Hugó-, Ámos Imre- esetleg Kádár Béla-alkotást mustrált-e, amikor a dolgozó emberek egyenes testtartására gondolt.

De jól van ez így. A kíváncsiságot legyőzheti a képzelőerő. Elvégre a tények ismeretében nem fantáziálhatnánk arról sem, hogy az 1963-ban született magyar kormányfő vajon az Oltalom egyik óvodásának krikszkrakszain révedezett-e gyermek- és fiatalkorán, és idézte fel emlékeit azokról az időkről, midőn Budapest utcáin harcolt a jogállamiságért.