Oktatás királyi rendeletre

Kant 31 évesen, kilenc házitanítóként eltöltött év után, 1755-ben kezdte meg egyetemi pályafutását. De „magántanárnak lenni Königsbergben korántsem könnyű” – írja Tengelyi László, a Matúra-sorozatban megjelent Kant mű, Az erkölcsök metafizikájának alapvetéséhez (Raabe Klett kiadó, 1998) fűzött tanulmányában. „Kant olykor több mint heti harminc órát kénytelen tartani, hogy megélhetését megteremtse; párhuzamosan tanít metafizikát, logikát, matematikát, fizikát, természetjogot, etikát, természetes teológiát, valamint fizikai földrajzot. Az ekkor kezdődő időszakra később mégis úgy fog majd visszaemlékezni, mint életének »legkellemesebb éveire«” – teszi hozzá Tengelyi.

A kiváló filozófus, egykori egyetemi tanárom, a fiatalon elhunyt Tengelyi László (1954-2014) monográfiájában (Kant, Kossuth Kiadó, 1988) bővebben is beszámol ezekről az évekről, amikor Kant, „a maga módján, a nagyvilág felé fordul”: „Ebédjét, barátoktól körülvéve, vendéglőben költi el. Az étkezés gyakran délután négy vagy öt óráig is elhúzódik. Azután az elmaradhatatlan séta következik, majd kávéház, teával és biliárddal, vagy vacsora egy társaságban, hosszú beszélgetésekkel és néha l’hombre-játékkal. Későbbi szokásától eltérően, nemegyszer csak éjféltájban tér haza. (…) E fiatalkori években annyira elfogulatlanul adja át magát e némileg kötetlenebb élet örömeinek, hogy barátai már-már aggódni kezdenek: »a társasági szórakozások örvénye« egészen elvonja őt az alkotástól.”

Bár a magántanári státusz bizonytalan megélhetést jelentett Kant számára, egyetemi karrierje csak 15 évvel később, 1770-ben indult be, ekkor nevezték ki a königsbergi egyetemen a logika és a metafizika rendes tanárává. Korábban kétszer is hiába pályázott, s amikor már a porosz kormányzat is felfigyelt munkáira, és a király leiratban rendelte el, hogy az első adandó alkalommal léptessék elő, „Kant balszerencséje úgy hozta, hogy épp a költészet tanárának posztja vált szabaddá”, amit aligha fogadhatott el, „hacsak nem akart a koronázási szertartástól a király születésnapjáig minden ünnepre verses köszöntőt fabrikálni”. 1765-ben elnyerte a „königsbergi királyi kastélykönyvtár alkönyvtárosi” állását, s e feladatkört – az egyetemi oktatás mellett – nyolc évig látta el.

Ugyanakkor a rendes egyetemi tanári státusz sem jelentette azt, hogy érlelődő kritikai korszakának akár csak főbb elképzeléseit átadhatta volna tanítványainak. Ernst Cassirer Kant élete és műve című monográfiájában olvashatjuk, hogy még „1778-ban, Nagy Frigyes kormányzása alatt is miniszteri rendelet tiltotta meg a königsbergi egyetemen a professzoroknak, hogy szabadon alakítsák az egyetemi oktatást, és írta elő, hogy a legszigorúbban ragaszkodjanak valamilyen tankönyvhöz”. Így állt elő az a helyzet, hogy a metafizika „kopernikuszi fordulatának” megteremtője metafizikai előadásait egész életében a ma már jószerivel ismeretlen Wolff-tanítvány, Alexander Baumgarten összefoglalója alapján tartotta meg, „mely kereken ezer rövid paragrafusba foglalja mindazt, amit e tárgyból tudni kell”.