Olyan már előfordult, hogy a valóság cáfolta a NER elbeszélését, de az alighanem példátlan a rendszer tízéves történetében, hogy magát a kormányfőt cáfolja egyik minisztériuma. Orbán Viktor pénteken az Andrej Babiš cseh miniszterelnökkel tartott sajtótájékoztatóján közölte: “Amikor valaki elmegy az oltópontra – akik regisztráltak, azokat oltjuk be –, ott közlik vele, hogy milyen vakcinát tudnak neki adni. És ha nem kell, akkor nem fogadja el, hanem elmegy a sor végére, és ha van olyan vakcina, amilyet szeretne, majd ismét értesíteni fogjuk.”
Ez volna a kormányfő olvasatában a szabad vakcinaválasztás. A valóságban a bosszú, mert nincs elég hitelesített vakcina. Aztán az ATV híradója megkereste az emberminisztériumot, de a tárca szerint nem úgy néz ki a protokoll, ahogyan a kormányfő vázolta: “Az értesítéskor arról is tájékoztatást kapnak, hogy a számukra kijelölt oltóponton milyen oltóanyag áll rendelkezésre. A vakcina típusáról helyben is tájékoztatást kap, ha valaki nem olvasta volna el figyelmesen az értesítést.”
Történetesen megértőek vagyunk a miniszterelnökkel, látjuk, hogy hidegvérrel akarja kezelni a járvány bonyolult hatásait, amelyek fenekestől felforgatták nemcsak az országot, hanem a civilizációt. Csak nem sikerül. A pandémia nyomán sokan arra jutottak, hogy az erős egyszemélyi hatalom hatékonyságban felülírja a demokrácia lassú döntési mechanizmusait. Mi pedig arra, hogy a közösséget - a közjót - szolgáló, tiszta egyértelműséggel beszélő, erős állam nélkülözhetetlen. A magyar állam viszont a végtelenségig gyenge és cselekvésképtelen.
Pedig tíz éve csak azt akarja bizonyítani, hogy egyedül ő a kormányzóképes, de bebizonyosodott, hogy nem az. Az állam alkalmatlan rá, hogy megszervezze a közösséget. A pandémia mindent felülírt. Most nem hatalmi médiapolitizálásról van szó, nem beváltatlan ígéretekről, hazugságokról, erkölcstelen hatalmi politizálásról. A valóságról szóló összevissza beszéd élet és halál kérdése lett. A szabad vakcinaválasztás lebegtetett ígérete, az emberminisztérium cáfolta kormányfői mondat csak azzal jár, hogy majd’ mindannyian a sor végén találjuk magunkat. Ott, ahol mindenki annyit ér, amennyije van, zsebében a "megmentett", államivá tett nyugdíj soha el nem készült számláival, tíz év mendemondáival és sok egyéb zsebszeméttel. Csak a kiválasztottak maradtak el innen, a végről az évek alatt, miközben a közháborgást felváltotta a bizonytalanság, a káosz érzete.
Már senkit nem érdekel a kormányfő zsarolása, "ha nem kell az a vakcina, amit kapsz, mehetsz a sor végére". Van, hogy eljön a pillanat, amikor a háziorvos nem akar, mert nem tud felelősséget vállalni az oltásért. Van, hogy a polgár már nem hisz a hatalomnak. A mosópor-politizálás csődje ez. A politikának címkézett mosópor hamis, azt láttuk eddig is, de most, az oltás után nem az ingünk nyakát fogjuk bosszúsan szemlélni, hanem a lélegzetünket.
Nagyon gyűlik a sokaság a sor végén. Ideje, hogy a közösség újraszervezze saját államát.