Dupla átok a brit zenészeken

Szinte meg sem száradt még a tinta a közvetlenül a karácsony beköszönte előtt elért EU-UK szabadkereskedelmi megállapodáson, de máris világos, hogy a brit zenészek megélhetéséhez elengeddhetetlen hazai és európai fellépéseket a Covid-19 és a Brexit dupla átka sújtja.

Az Egyesült Királyság és az Európai Unió ujjal mutogatnak egymásra, miközben a muzsikusok jövője egyre bizonytalanabbá válik. Szinte meg sem száradt még a tinta a közvetlenül a karácsony beköszönte előtt elért EU-UK szabadkereskedelmi megállapodáson, de máris világos, hogy a brit zenészek megélhetéséhez elengedhetetlen hazai és európai fellépéseket a Covid-19 és a Brexit dupla átka sújtja.

Világszerte sorban törlik a koncert-időpontokat és nem más a helyzet a szigetországon belül sem, ahol többek között néhány napja fájó szívvel mondták le a szervezők a jubileumi, ötvenedik fesztivált Glastonbury-ben. Nem véletlen, hogy az ikonikus esemény társ-házigazdája, Emily Eaves azon száz művész és kreatív közreműködő közé tartozott, akik még januárban tiltakozó levelet intéztek a kormányhoz, amiért a Brexit-egyezmény keretein belül nem gondoskodott a brit zenészek szabad munkavégzéséről és utazásáról az Európai Unión belül.

Ahogy ezt legvilágosabban az NME, a legendás New Musical Express csak online formátumban megjelenő utódja magyarázza el az olvasóknak, a legnagyobb probléma, hogy az előadóművészek bizonyos EU-országokban munkavállalási engedély, megfelelő megtakarítások igazolása és egy rendezvényszervezőtől származó szponzori nyilatkozat híján nem léphetnek fel díjazás ellenében. Miután a 30 napon túli fizetett fellépést lehetővé tevő vízum megszerzésének követelményei országonként mások, a művészeknek, vagy a turnét szervező menedzsereknek előzetesen nagyon alaposan fel kell mérniük a helyzetet, egy csomó portált kell tanulmányozniuk, melyek egy része nem egyértelmű, mások nincsenek lefordítva angolra. Különösen a fiatal zenészek nem tudnak megélni a lemezkiadásból, a világjárásra mint a falat kenyérre van szükségük.

Hétfő délután a westminsteri parlament elé került az ügy, miután a művészek és a velük rokonszenvezők petícióját 280 ezren írták alá, jóval meghaladva a minimálisan szükséges százezer szignót. A művészek számára "egész Európára érvényes vízummentes munkavállalási engedélyt" kérő beadvány értékét nagyban növelte, hogy Sir Elton John is hozzáadta a nevét. A The Guardian napilapban megjelent írásában felidézte ifjúsága külföldi útjait, fellépéseit a hamburgi Reeperbahn vigalmi negyedben, majd Párizsban, ahol hot dogot vágtak hozzá. Úgy érzi, ma nem tartana ott, amit elért, ha nem lettek volna lehetőségei nemzetközi porondokon megmutatni magát. A veterán rocker szerint a "Brexit-tárgyalók vagy nem törődtek a zenészekkel, nem gondoltak rájuk, vagy nem készültek fel a témáról. Alaposan elszúrták, és végeredményben a brit kormány dolga most, hogy helyretegye a dolgot, vissza kell térni a brüsszeliekhez és újratárgyalni a kérdést". A hosszú távú megoldáson kívül a jótékonyságáról híres sztár egy "támogató szervezet felállítását" is sürgette, amely lehetővé tenne, hogy a rászorultak hozzáférjenek jogászok és könyvelők tanácsaihoz.

London és Brüsszel háttér-magyarázata gyökeresen eltér egymástól. Az említett parlamenti meghallgatáson Caroline Dineage kulturális államtitkár azt állította, hogy a kormány "nagyon egyszerű" tervet terjesztett elő a zenészek munkavállalási engedély nélküli utazására, de ezt az EU "egyszerűen elutasította". Az Unió korábban azt állította, hogy "a harmadik országokkal kötött megállapodásai nem tartalmazzák a munkavállalási vízum kényszerét zenészek számára. Ez lett volna a kimenetele a brit egyezménynek is, ám a szigetország a Brexit szellemére hivatkozva el akarja kerülni az EU-ből érkező előadóművészek szabad beáramlását. Dineage maga is elismerte, hogy a brüsszeli csomag "nem felelt meg a Konzervatív Párt választási programjába foglalt követelménynek, a határok feletti ellenőrzés visszavételének".

A Népszava tudósítója a vitáról kikérte a zenészek szakszervezete, a Musicians' Union véleményét. Az érdekvédelmi testület szóvívőjétől érkezett válasz nagyra értékelte, hogy a parlamenti meghallgatás élénk (virtuális) részvétel mellett zajlott le és valamennyi párt képviselője a muzsikusok mellett állt ki. A szervezet úgy látja, hogy a UK és az EU közötti alapvető véleményeltérés a javaslat mértékére vonatkozik. A brit kormány kizárólag az előadóművészek és a velük utazó technikai személyzet vízummentességét akarta elérni, míg az EU több szektor utazási könnyítését szerette volna kiharcolni, ezt pedig különösen a belügyminisztérium "elfogadhatatlannak" tartotta. Az MU főtitkárától, Horace Trubridge-től kapott nyilatkozatból pedig az derül ki, hogy a "leghelyesebb lenne a megbeszélések újrakezdése és a kölcsönös politikai vádaskodás befejezése. Amíg ez nem valósul meg, folytatni kell az egyes EU-tagországokkal folytatott egyeztetéseket és a lehető legkevésbé megterhelő szabályok megvalósítását".