„Történelmünk eme szomorú fejezete arra emlékeztet, hogy a demokrácia törékeny. Arra, hogy mindig védelemre szorul… Amerikaiként mindannyiunknak, különösen a vezetőknek, kötelességünk és felelősségünk az igazság megvédése, a hazugság legyőzése” – szögezte le Joe Biden elnök, miután szombaton lezárult a Donald Trump elleni közjogi vádeljárás, az impeachment. A szenátusban 57-en szavaztak a volt elnök bűnösségére, de a 43 „nem bűnös” voks elég volt ahhoz, hogy kétharmados többség híján a testület felmentse Trumpot a kormányellenes lázadásra való felbujtás vádja alól. Elnök ellen ez volt az amerikai történelemben a negyedik impeachment. A vád alá helyezett elnök pártjából még sosem szavaztak ennyien a bűnösségére, mint most, az eljárás ebben az értelemben nem volt egyoldalú.
Trump, aki az elmúlt hetekben szinte teljesen csöndben maradt, a szavazás utáni közleményében újra „a történelem legnagyobb boszorkányüldözésének” minősítette a vádat. Egyetlen szót sem vesztegetett a Capitolium január 6-i ostromára vagy az ellene szavazó republikánusokra. Híveinek azt üzente, hogy „történelmi, hazafias és gyönyörű” mozgalma még csak most kezdődik.
A szenátus szombati ülése meglehetősen fordulatosra sikeredett. A képviselőház „impeachment menedzserei” délelőtt váratlanul bejelentették, hogy a végszavazás előtt még tanúkat kívánnak meghallgatni. Előző nap a sajtóban megjelent, hogy Trump a törvényhozás ostroma közben azt mondta a telefonon hívei visszahívásáért könyörgő Kevin McCarthynak, hogy „úgy tűnik, azokat az embereket jobban felháborítja a választás, mint téged”. A republikánusok képviselőházi frakcióvezetője a beszélgetés egy pontján állítólag azt kiabálta Trumpnak, hogy a lázadók betörték irodája ablakát és „mégis, mit gondol, ki a f...szal beszél”. Az emelt hangú telefonhívásról először az alsóházban a vádat megszavazó tíz republikánus egyike, Jaime Herrera Beutler tett említést. A vád képviselői szerint ez új tény, amely azt bizonyítja, hogy Trump nem hogy nem tett semmit a törvényes hatalom megvédéséért, de kifejezetten örült az erőszakos cselekményeknek.
A tanúk megidézése mindenkit meglepetésként ért, de a szenátus 55:45 arányban, öt republikánus vokssal megszavazta. Ekkor azonban kétórás szünet következett, amelynek végén a menedzserek visszavonták indítványukat és beérték azzal, hogy a periratokhoz csatolják Herrera Beutler közleményét. Alighanem a gyors lezárásban érdekelt Fehér Ház lépett közbe. A tanúk megidézése ugyanis akár hetekkel elhúzta volna az eljárást, ami nagyon megnehezítette volna Joe Biden programjának megvalósítását, miközben zéró esélye volt, hogy az esetleg felmerülő új tények láttán összejön az elítéléshez szükséges tizenhét republikánus szavazat.
A szenátus a végszavazás előtt még meghallgatta a vád és a védelem záró beszédeit. Az előbbi szerint az amerikai demokráciát veszélyezteti, ha Trump büntetlen marad, mert a jövőben más elnökök is kedvet kaphatnak választások helyett erőszakkal a hatalomban maradni. A volt elnök ügyvédei tagadták, hogy Trump erőszakra buzdította volna híveit, a mindenkit, de a politikusokat különösen megillető szólásszabadságra hivatkoztak, illetve azt állították, hogy hivatali idejének lejártával a kongresszus már nem vonhatja felelősségre.
„Lojális” Mitch és a hét hűtlen
A végét az elejétől lehetett tudni, a Donald Trump elleni második impeachment mégis hozott két komoly meglepetést. Kevesen gondolták volna, hogy a szenátusban lesz hét republikánus, aki nyíltan megtagadja a jobboldalon még mindig nagyon népszerű és köztudomásúlag bosszúálló volt elnököt. A névsor mindent rögtön megmagyaráz. Lisa Murkowski (Alaszka) és Mitt Romney (Utah) eddig se számíthatott a trumpisták támogatására, mert eleve rosszban volt a jobboldali populisták vezérével. A másik ötből Richard Burr (Észak-Karolina) és Pat Toomey (Pennsylvania) nem indul újra, Ben Sasse (Nebraska), Susan Collins (Maine) és Bill Cassidy (Louisiana) pedig majd csak 2026-ban. Azok a szenátorok, akiknek rövid távon volt kockáztatni valójuk, mind hűségesek maradtak Trumphoz, mivel ő a belátható jövőben megkerülhetetlen lesz a Republikánus Pártban.
Különös helyzetbe manőverezte magát Mitch McConnell, a párt felsőházi frakcióvezetője. Politikai értelemben nincs félnivalója: csaknem 80 és most kezdi újabb hatéves mandátumát. Másrészt nem kockáztatta meg, hogy a frakció trumpista többsége leváltsa, ezért nem szavazta meg a volt elnök bűnösségét. Utána viszont sistergős beszédben jelentette ki, hogy Trump gyakorlati és erkölcsi értelemben is felelős a január 6-án történtekért. Hivatali ideje után azonban szerinte a kongresszus nem vonhatja felelősségre, mivel már nem lehet leváltani, ami az alkotmány alapján az egész eljárás értelme. Ha ekkor Trump fellélegzett, rosszul tette. McConnell azzal folytatta, hogy a volt elnök ellen mostantól büntetőjogi eljárás indítható – mint ahogy egy sor ügyben már folyik is.
A hetek szavazata és McConnell ügyeskedése arra utal, hogy Trumpot komoly erők próbálják kiszorítani a Republikánus Pártból, mert attól tartanak, hogy vele aligha fogják tudni visszahódítani a kongresszusi többséget és meggátolni a baloldalt programja megvalósításában. A frakcióvezető stratégiai célja a pártszakadás elkerülése és a visszatérés a kormányképes konzervativizmushoz. Trump eltakarítását a bíróságra vagy az időre bízza – attól függően, hogy melyik sújt le előbb.
