Előfizetés

Még mindig a leggazdagabb 10 százalékhoz kerül a lakossági jövedelem negyede

V. A. D.
Publikálás dátuma
2021.02.17. 08:00
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
A GKI szerint az adatok inkább azt jelzik, hogy a jövedelmi különbségeket csak konzerválni sikerült.
Továbbra is a leggazdagabb 10 százalékhoz kerül az összes lakossági jövedelem negyede, míg a legszegényebb tizedbe tartozóknak mindössze 3 százalék jut, a gazdasági növekedés ellenére ugyanis a jövedelmek eloszlása nem változott – derül ki a GKI Gazdaságkutató Zrt. 2019-es KSH-adatok alapján végzett elemzéséből. Az elmúlt tíz év gazdasági növekedése, a kormány családsegítő intézkedései és az Európai Uniós támogatási programok alapján az volt várható, hogy a különbségek mérséklődnek, de nem így történt. Az adatok inkább azt jelzik, hogy a jövedelmi különbségeket csak konzerválni sikerült – foglalja össze a helyzetet a GKI, amely szerint a valóság ennél is rosszabb lehet, hiszen a leggyorsabban gazdagodó rétegek jövedelmei csak részlegesen szerepelnek a statisztikákban. Az elemzés szerint mindez azt is jelenti, hogy még a gazdasági növekedés csúcspontján is több mint 2 millió magyar a létminimumot jelentő havi 101 ezer forint alatti jövedelemmel rendelkezett. Míg 2010 óta a bérek nominálisan közel 100 százalékot, addig a nyugdíjak csupán 33 százalékot emelkedtek, a szociális juttatások pedig szinte semmit, hiszen legtöbbjük a mindenkori minimálnyugdíjhoz van kötve, amely 2010 óta változatlanul 28 500 forint. A legkiszolgáltatottabb rétegek, a nyugdíjasok és a szociális ellátásra szorulók emiatt egyre távolabbra kerülnek a többiektől. A „munkalapú társadalom” víziójának fő vesztesei közülük kerülnek ki, többségük 40-50 munkában eltöltött év után csúszik egyre lejjebb a jövedelmi ranglétrán – hívta fel a figyelmet az elemzés.   

Csak virtuális múltat, jelent és jövőt kínál a kormány – Interjú Inotai Andrással

Bihari Tamás
Publikálás dátuma
2021.02.17. 07:30

Fotó: Népszava
Felelőtlen pénzszórást lát a közgazdász, professzor emeritus.
Kormányzati megszólalók szerint legkésőbb nyárra jelentősen enyhíthetők a járványügyi korlátozások, és az emberek  akár a megtakarításaikból is költve  a fogyasztáson keresztül lendíthetnek a gazdaságon. Megalapozott ez a remény? Egy bizonyos kör valószínűleg valóban jelentős megtakarításokat könyvelhet el, de erre aligha volt lehetősége a társadalom egyötödét alkotó szegény vagy az elmúlt években gyorsan elszegényedő rétegeknek, benne a több százezer, munkáját, vállalkozását vesztő embernek. Ők, ha volt is megtakarításuk, lásd például a turisztikai, vendéglátó ágazat szereplőit, ezt a pénzt már felélték vagy az utolsó forintjaikból próbálnak a felszínen maradni. Nyugat-Európában a munkavállalók és a munkáltatók valódi támogatást kaptak a túléléshez, sikerült a munkaerő és a vállalkozások többségét megtartani, miközben jelentős összegeket költöttek oktatásra, továbbképzésre, a jövőben is versenyképes munkahelyekre. Így ott könnyebb lesz az újrakezdés. Magyarországon legfeljebb szavakban kaptak „segítséget” a bajba jutott dolgozók, kis- és közepes vállalkozók. Már a statisztikákból is kiesett a becslések szerint több mint százezer ember, ők semmilyen ellátásban nem részesülnek. Ők fognak itt fogyasztani, a gazdaságnak lendületet adni? Az uniós források miért nem fékezték ezeket a folyamatokat? Egy szűk kört leszámítva senki nem tudja, hogyan használta föl a kormány az euró százmilliókat, de biztos, hogy minden kormányzati propaganda ellenére nem a társadalmi kohézió erősítésére, munkahelyek, a magyar vállalatok megsegítésére költötték. Szinte semmi nem jutott innovatív versenyképes vállalati formák támogatására, oktatásra, egészségügyre, környezetvédelemre. Ehelyett tovább mélyítették a társadalmi rétegek közötti szakadékot, a kormány a járvány ürügyén folytatta, sőt fel is gyorsította a saját gazdasági oligarchiája megerősítésének évtizedes folyamatát. Eközben hatalmasra nőtt a költségvetési hiány és az államadósság is. Meddig nőhet még a hiány? Az unió a járványra tekintettel ideiglenesen feloldotta a költségvetési korlátozást, ami a költségvetési hiány és az államadósság növekedésével járt. Magyarországon rendkívül gyorsan és drámai mértékben emelkedett mindkét mutató. A legderűlátóbb előrejelzések szerint sem bővül az első félévben a magyar gazdaság, így az állami támogatások miatt is, a hiány éves szinten szerintem akár 14-15 százalékra is növekedhet. Sajnos ezzel párhuzamosan drámai mértékben emelkedett az ország eladósodottsága már nemcsak forintban, hanem devizában is. Az igazi és a pénzügyi mozgásteret hosszú távon bekorlátozó probléma azonban mégsem ez, hanem a felelőtlen pénzszórás, aminek semmi köze a járványügyi intézkedésekhez, vagy a fenntartható versenyképességhez. Lenne megoldás a hiány mérséklésére? Elvileg igen, ha a gazdaság, a termelés valóban villámgyorsan magához térne, amiben még a megfelelően felkészült és versenyképes fejlett gazdaságok is legfeljebb középtávon bíznak. Nálunk a gazdaság mély szerkezeti problémáit, az egy évtized alatt felhalmozódott „modernizációs deficitet” nézve erre semmi remény. Az adósság egy részét az infláció növelésével lehet csökkenteni, de kérdés, hogy a gyógymód mellékhatásai nem súlyosabbak-e mint a betegség, hiszen amikor tavaly sok országban tetemes árcsökkenés következett be, Magyarországon volt a második legmagasabb infláció az unióban. Kiket sújtott leginkább a pénzromlás? Az alapvető élelmiszereknél az infláció legalább kétszer olyan magas volt mint a hivatalosan közölt átlag. Elsősorban az alacsony jövedelműek és a kisnyugdíjasok a legnagyobb vesztesei az inflációnak, hiszen az ő fogyasztói kosarukban a legjelentősebb tételek az élelmiszerek és a mindennapos szükségletet kielégítő termékek. Mire számíthat a 2022-ben hatalomra kerülő kormány? Az teszi jószerivel kezelhetetlenné a járvány miatt kialakult helyzetet, hogy egy nagyon megosztott, szolidaritáshiányos, reális jövőképpel egyre kevésbé rendelkező társadalom található egy évtizedes modernizációs lejtmenettel jellemezhető gazdasági környezetben, ahol kiépült a Fidesz-közeli oligarchák gazdasági hatalma és az ellenzék mozgásterét erősen korlátozza a kormánypárt által megszállt vagy túszul ejtett állami közigazgatási rendszer, meredeken emelkedik az államháztartási hiány, amelynek kezelését legkésőbb 2022-től el kell kezdeni. Így készülünk a 2022. évi választásokra. Ilyen körülmények között az ellenzék, ha meg is nyerné a választásokat, az új kormány akár néhány hónap alatt megbukhat. Utána pedig a mostaninál is erősebben bebetonozhatná magát Orbán Viktor a hatalomba. Erre az egyesült ellenzéknek haladéktalanul fel kellene készülnie. Intő példa lehet, hogy Bokros Lajos jelentős gazdasági és társadalmi áldozatok árán stabilizálta a gazdaságot, majd Orbán és a Fidesz beült a hatalomba. A világválság időszakában pedig Bajnai Gordon sikeresen kezelte a pénzügyi válságot, de ennek eredményeit ismét csak Orbán Viktor és pártja aratta le. Ezek a gazdasági, társadalmi aknák nem okozhatják a jelenlegi hatalom bukását, ha esetleg marad ez a rezsim 2022 után is? Erre nehéz pontos választ adni. Az bizonyos, hogy a 2021-27-es uniós pénzügyi ciklusban Magyarország rendelkezésére áll a 18 milliárd eurós kohéziós alap, több ezer milliárd forintos mezőgazdasági támogatás, továbbá egyéb kisebb összegű uniós alapok is. Ehhez társul az újjáépítési csomag, ami akár 8 milliárd eurót is elérhet, és döntően 2021-2024 között vehető igénybe. Ez a mentőöv azonban szétfolyhat a barátok közt, bár feltehetően jut belőle a választások előtt hangulatjavító intézkedésekre is a hatalom megőrzése érdekében. Az elmúlt egy évben kiderült, valódi válsággal képtelen megbirkózni az Orbán-kormány, és igazság szerint egy évtized páratlanul nyugodt nemzetközi politikai és gazdasági környezetében kormányozni sem volt képes. Az átfogó és ágazati stratégiák kialakítása és végrehajtása helyett a megbízható, de versenyképtelen gazdasági háttér hatalmi céloknak alárendelt kiépítése, továbbá a fenntartható fejlődéshez nélkülözhetetlen oktatási, egészségügyi, vállalkozási rendszer tudatos és felelőtlen lezüllesztése jellemezte a kormányzat tevékenységét. Van-e esélye a győzelemre az ellenzéknek? Az ellenzék esélyeit az növelheti, ha már most elkezd azért dolgozni, hogy 2022-ben kétharmados győzelmet arasson, még ha ez ma (még) idealisztikus gondolatnak is tűnik. A történelem számos példát kínál arra, hogy a válsághelyzetek korábban fel sem merült lehetőségeket kínálnak, amennyiben időben észrevesszük őket és ennek megfelelően kezdünk gondolkodni és cselekedni. Hogy a jelenlegi kényszerkoalíció mennyire lesz tartós, hogyan állja a szakító próbákat, hogy mennyire lesz képes a különböző érdekeket legalább a szükséges mértékig összehangolni, azt nem tudom megmondani, de szeretném remélni, hogy képesek lesznek rá. Bármilyen furcsán hangozzék is, de a kormánytól független, kritikus Klubrádió elnémítása az éterben lehetőséget teremt arra, hogy milliókat érjen el az ellenzék az interneten. Hiszem, hogy az Orbán rendszer bázisát jelentő két-három milliós vidéki lakosságot, főleg a kis településeken, meg lehet szólítani. Egy jól átgondolt stratégiával rá lehetne ébreszteni ennek a tömegnek egy részét, hogy ők a legnagyobb vesztesei az elmúlt évtized kormányzati politikájának. Ha ennek hatására nem is válnának ellenzéki szavazókká, de leválhatnának a Fidesz támogatói táboráról. Ehhez azonban már most el kell kezdeni a munkát. a Sikerülhet? A kormány az elmúlt tíz évben kiépített egy virtuális valóságot, és a hatalmát is erre alapozta. Orbán Viktor kijelentette, hogy az elmúlt évtized volt a magyar gazdaság legsikeresebb tíz éve az elmúlt évszázadban. Ezzel szemben elmélyült a háromszoros, vagyis strukturális, földrajzi és konkrét nagyvállalati függés elsősorban az autóiparon keresztül. Minden nemzetközi összehasonlítás a magyar demokrácia, a gazdaság és a társadalom térvesztéséről, korábbi viszonylag kedvező pozíciójának látványos romlásáról tanúskodik. A munkaerő nagy része modern rabszolgakörülmények közé került, csak hozzánk települnek környezetszennyező beruházások, amelyeket még adófizetői pénzből busásan meg is támogatunk. Végül, de nem utolsósorban páratlan jövedelem- és még inkább vagyoni polarizáció zajlott le és zajlik a szemünk előtt, aminek semmi köze a magasabb minőségű termeléshez és szolgáltatáshoz, a folyamatosan növekvő hozzáadott értékhez vagy a nemzetközi versenyképességhez. A virtuális jelen az elmúlt hónapokban látványosan egészül ki a virtuális múlt megjelenítésével, a magyar történelem önkényes átírásával, hun-türk-török álomképek felrajzolásával, vagy legutóbb a királyi csontok mindent megelőző feltárásával. A jövő pedig az orbáni ígéret szerint még fényesebbnek ígérkezik, a térség katonai nagyhatalma leszünk. Csak kérdés, hogy ki ellen is kell fegyverkeznünk, hol van az ellenség a környékünkön? Másik ígéret, hogy 2030-ra utolérjük Ausztriát. Ezt tavaly még osztotta Matolcsy György jegybankelnök is, ő is a többi uniós tagországot a kanyarban előző magyar gazdaságról vizionált, ám nála már mintha a kijózanodás jelei mutatkoznának. A legsikeresebb tíz évről éppen a jegybanki tanulmány írta le, hogy drámai mértékben csökkent a magyar gazdaság versenyképessége. Már nem álmodozik arról, hogy tíz év alatt utolérjük Ausztriát, és mintha rájött volna, hogy a kanyarok maradtak, de ma már nem csak sebességünk nincs az előzéshez, hanem lassan autónk se. Jó lenne mielőbb visszatérni a valóságba, mielőtt túl késő lesz.

Inotai András

 A 77 éves közgazdász professzor emeritus és az MTA doktora, 2011-ig a nemrég új fenntartóhoz került egykori MTA KRTK Világgazdasági Intézet igazgatója, ezt megelőzően pedig a Világbank munkatársa (Washington D.C.) volt. Két évtizedig oktatott a College of Europe-on (Bruges, 1992-2013), 2002-ben a Columbia University meghívott professzora. Jelenleg is oktat a College of Europe varsói intézményében, a Zentrum für Europaeische Integration (Bonn) posztgraduális képzésén, valamint a European Online Academy-n (Berlin-Nice). Tagja a College of Europe, a Foundation for European Progressive Studies (FEPS, Brüsszel), a Progressive Economy (Brüsszel), a Bertelsmann Stiftung akadémiai, illetve tudományos tanácsának. Számos nemzetközi szakmai folyóirat szerkesztőbizottsági tagja.

A hideg világszerte próbára teszi az áramrendszert

M. I.
Publikálás dátuma
2021.02.16. 19:18
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
A világ szokatlan hidegek sújtotta térségeiben recseg-ropog a villamosenergia-ellátás. A hasonló esetek megelőzése mélyreható elemzést igényelne.
Az Egyesült Államokban és így a világ egyik leggazdagabb térségében, Texas államban a szokatlan hideg miatti rekordmagas áramhasználat kimaradásokat okozott – jelenti az MTI. Így mintegy 2,7 millió háztartás maradt villamos energia nélkül. A tízmillió ügyfelet kiszolgáló, Oncor nevű szolgáltató hétfőn közölte, hogy az elektromos vészhelyzet miatt az áramszünetek az eredetileg vártnál jóval hosszabb ideig, akár órákig is eltarthatnak. Az állam ellátásáért felelős Ercot vezetői bejelentették, hogy a generátorok leállása miatt az igények meghaladják a kínálatot. Ezért az ország egész területén várható a szolgáltatás leállítása – közölték. Az évtizedes rekordokat döntő hideg miatt az utakon és a légiközlekedésben is káosz alakult ki. Mindezek miatt Joe Biden elnök az egész állam területére vészhelyzetet hirdetett és szövetségi támogatást ígért. A texasi leállás tovagyűrűző hatásaként ötmillió észak-mexikóinak is elsötétült az otthona. Az állami kézben lévő áramszolgáltató bejelentette, hogy a téli vihar miatt befagytak a gázvezetékek. Így vasárnap több gázerőmű is leállt. Mexikóban az áramot 60 százalékban földgázból állítják elő, amit zömmel épp Texasból vásárolnak. (Mivel Mexikóban tilos az a repesztéses eljárás, amivel északi szomszéduk a felszínre hozza a tüzelőanyagot.) A közlemény szerint igyekeznek az áramot más energiaforrásokkal, így vízzel vagy szénnel üzemelő erőművekből pótolni, illetve hajókon szállított gázt vásárolni. A megújulóenergia-alapú termelés is csökkent, mert a szélturbinák lapátjai is befagytak. Svédországban szintén akadozik az áramellátás, amit javarészt fosszilis alapú, környezetszennyező erőművekből igyekeznek pótolni.