Esélyteremtő örökség

Barack Obama „Egy ígéret földje” című memoárjának bevezetőjében írja: „Azért tudom megőrizni a reményt, mert megtanultam, hogy hihetek honfitársaimban, különösen a következő nemzedékben. Nekik már ösztönös meggyőződésük, hogy minden ember egyenlő.” Könyvében azokat kihívásokat is sora veszi, hogyan képes egy társadalom tenni is azért, hogy érvényesüljön a fiatalok egyenlőség iránti vágya. Így van ez itthon is: fiatalokat és persze szülőket egyaránt foglalkoztat, hogyan lehetne több segítséget adni az önálló felnőtt élet elkezdéséhez, s egyúttal a generáción belüli és generációk közötti vagyoni egyenlőtlenség mérsékléséhez.

A miniszterelnök kampányötlete, hogy ne fizessenek jövedelemadót a 25 évnél fiatalabbak, nem ad megoldást arra, hogy ha valaki nem gazdag vagy nem jó feltételekkel rendelkező családba születik, miként juthat el odáig, hogy egyáltalán szakmája, diplomája, munkája és lakása legyen. A Szociális Demokráciáért Intézetben működő szakértői csoportban erre a kérdésre kerestük a választ, és tavaly kidolgoztuk a „minimumörökségről” szóló elképzelést, amiről most a Magyar Szocialista Pártban izgalmas vita folyik. Azt javasoljuk, hogy a kormányváltás után, 2023. január 1-től az állam takarékszámlán gyűjtsön a fiatalok számára kötött felhasználású megtakarítást, amellyel minden 18 évet betöltött fiatal rendelkezhetne. A minimumörökséget egyrészt lakhatásra (albérleti és rezsiköltségekre, új lakás vásárlására), másrészt felsőoktatási képzés vagy másfajta felnőttképzés (esti iskola, szakmai képzés, nyelvtanfolyam) tandíjának finanszírozására lehetne költeni.

Az az elképzelésünk, hogy az állam minden 18 évnél fiatalabb, állandó magyarországi lakcímmel rendelkező magyar állampolgárnak egy Esélyteremtő Megtakarítási Számlát nyitna, amelyre 300 ezer forint összegű kezdő megtakarítást helyezne el.

Mivel most indulna a megtakarítás, ezért van, akinek több, van, akinek kevesebb ideig minden évben további pénzösszegekkel gyarapítaná addig, amíg a támogatott fiatal el nem éri a 18 éves kort. A növekmény mértéke a család anyagi helyzetétől függene: hat családi jövedelmi sáv lenne, és sávonként 50 ezer forinttal nőne az évenkénti megtakarítás. A megélhetési minimum alatti jövedelemmel rendelkező családokban (ami 94820 forint/családtag az utolsó ismert számítások szerint) a gyerekek számlája évi 300 ezer forinttal növekedne, míg a tehetősebb családoknál (a megélhetési minimum kétszerese felett, ami 189640 forint/családtag) az állam nem növelné további hozzájárulásokkal a számlán lévő összeget. A kiemelkedően jó anyagi helyzetben élő fiatalok 18 éves korukban, ha úgy döntenek, lemondhatnak megtakarításukról nehezebb sorsú társaik javára.

A megtakarításokból az állam létrehozná a Jövő Generációk Pénzügyi Alapját, amit befektetne: az alap 50 százalékát államkötvényekbe, ezzel legalább rövidtávon mérsékelve a kezdeményezés pénzügyi költségeit. A teljes alap 25 százalékával a hazai tőkepiacot stimulálná: a megtakarításokat alacsony kockázatú, magyar tulajdonú tőzsdei cégekbe fektetve. A megtakarítások fennmaradó részét (a teljes alap 25 százalékát) pedig megújuló energiaforrásokkal és más zöld technológiákkal foglalkozó, hazai vállalatokba fektetné be. A befektetési stratégia eredményeként legalább az infláció szintjével azonos hozammal lehet számolni, ami biztosítani tudja a fiatalok minimumörökségének értékállóságát. Magyarországon a 18 év alatti korcsoportokba éves bontásban 89 és 102 ezer fő közötti fiatal tartozik, így javaslatunk megvalósítása az első évben nettó 261 milliárd forint költségvetési kiadást jelent. Egy év múlva viszont már csak 199 milliárd forint lenne ez az összeg, ezt követően pedig a mostani demográfiai trendek alapján enyhén tovább csökkenne a kiadások szintje.

Az Esélyteremtő Megtakarítási Számla kötött felhasználásának célja, hogy ez a jelentős állami újraelosztás a fiatalok előtt álló valós problémák leküzdésében nyújtson segítséget. A legszegényebbek a minimumörökségből 4 évig tudnának fenntartani egy fővárosi albérletet, vagy fedezné számukra egy 40 négyzetméteres vidéki lakás vételárának a 70 százalékát. Azonban a fiatalok közötti egyenlőtlenség nemcsak lakáshoz jutásukat érinti, hanem a fiatal korban felhalmozott tudástőkét is. A minimumörökségből a hátrányos helyzetű fiatalok finanszírozhatnák a fizetős felsőoktatási képzéseket is. A legszegényebb hallgatók számára a minimumörökség (mai értéken mintegy 5,7 millió forint) az egyetemi tandíj mellett a kollégiumi költségeket is fedezni tudná az egyetemi évek alatt. Még a közepes jövedelmi kategóriába tartozó családok fiataljainak minimumöröksége (2,1 millió forint) is biztosítaná a legtöbb egyetemi alapszak tandíjának egészét, de még az állami egyetemek legdrágább alapszakjai költségének is mintegy 70 százalékát.

Magyarországon ma a statisztikák szerint 380-420 ezer mélyszegénységben élő gyermek él, akinek csekély esélye van arra, hogy – emberi életkörülmények és minőségi oktatás híján – megfelelő munkához és ezáltal méltó életkörülmények közé jusson. Ráadásul a tankötelezettség 16 éves korra való csökkentése következtében eddig mintegy 60-62 ezer fiatalkorú került ki bármiféle szakma nélkül a közoktatás rendszeréből, számukra a közmunkán túl más esély nem mutatkozik. Ez a szám a továbbiakban évente tízezres nagyságrendben növekedhet, lassan egy egész generációt kiszolgáltatva a közmunka világának. Azzal, hogy a minimumörökség minden fiatal számára segítséget adna az életkezdéshez, jó példája lenne a társadalmi együttműködésnek a szegényebbek, az átlagos és a kedvezőbb életkörülményekkel bírók között.