Középszintű zuhanás

Bár a miniszterelnök hajlik rá, hogy egyes vakcinák alkalmazásánál mi legyünk az Európai Unió kísérleti egere, jó okkal feltételezhetjük, hogy a magyarok többsége ebben nem lesz partner. Pedig Orbán Viktor - ki ne emlékezne rá! - nem is olyan régen még maga is ódzkodott az ilyen jellegű szerepvállalástól, imígyen: "Ausztria a mi laboratóriumunk (...), örüljünk, hogy végre egyszer nem mi vagyunk a kísérleti egerek."

Most örülhetünk igazán - miközben minden megbecsülésünk az osztrákoké -, hogy ezúttal távol tartottuk magunkat a szomszédos megfigyelőponttól, mert bizony a 2020-as GDP-jük alakulása, más szóval zuhanása csak az utolsóelőtti helyre volt elegendő az uniós rangsorban. Magyarország ezúttal jócskán megelőzte a "laborországot", a magunk 5,1 százalékos visszaesésével a középmezőnyben jutott hely hazánknak is, bár akadhatnak még olyan, az adataikat eltitkoló országok, amelyek megelőzhetnek bennünket. Ami viszont biztos: Románia leiskolázta Magyarországot.

Egyébként láthatóan azok az államok kerültek a sor végére, amelyek a járvány miatt erős szigorításokat alkalmaztak. Ezért a tavalyi GDP-ből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Legfeljebb annyit, hogy Európa gazdasága - a könnyen orvosolható bukásokat is figyelembe véve - talpon maradt.

Minden ország tanult a 2008-2009-es világválságból. A bankok is. A hazai pénzintézetek mintha siránkozni is elfelejtettek volna, pedig a meghosszabbított hitelfizetési moratórium, amelyre oly büszke a magyar kormányfő, jócskán kikezdte a nyereségességüket. Most már csak azon törhetik a fejüket, hogy hány ügyfelük fog majd fizetésképtelenséget jelenteni. Sőt még azt is tudomásul kell venniük, hogy a jegybank csudamód erőlteti a minél kiterjedtebb hitelezést. Bár az adósságfék fellazítására - a válságra való tekintettel - nagy volt a kísértés, végül szerencsére ez nem valósult meg, és még 55 milliárd forinttal meg is támogatták bankok a központi költségvetést.

A magyar gazdaság talpon maradása egyrészt annak köszönhető, hogy a német autógyárak hamar tudtak alkalmazkodni a kellemetlenné vált körülményekhez. Másrészt az építőipart az útépítések és - a várható fejlemények miatt korántsem örvendetes módon - a stadionépítések tartották életben. Amiből kár volna azt a téves következtetést levonni, hogy lám, a kormányfő hobbijának görcsös követése a magyar gazdaság egyik motorja, és még a foglalkoztatásra is pozitív hatással van.

A GDP már csak olyan, hogy sem a fenntartható fejlődés érdekében végzett értelmes munka, sem a túlárazás mérésére nem alkalmas. A nemzeti jövedelem számításának hazai meghonosítója, a holokauszt áldozatává vált Fellner Frigyes akadémikus 1930-ban így írt: "A nemzeti jólét mérése nemcsak az elmélet, hanem a gyakorlati élet szempontjából is tagadhatatlanul egyike a legnagyobb érdekű közgazdaságtani statisztikai feladatoknak. Sajnos, hogy a feladat fontosságával arányban áll a megoldás nehézsége is." Tanúsíthatjuk: kilenc évtized sem volt mindeddig elegendő a feleslegesség megmérésére.