Rendkívül nemes gesztus – mondta lapunknak a Freeszfe Egyesületnek adott épületből kiszorult zeneiskola igazgatója arról, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem polgárai kiköltöznek a Damjanich utca 4-ből.
Egy napig sem tarthatott az öröm, miután kiderült: az egyetemi autonómiáért küzdők annak árán találhatnak otthonra, hogy több száz zeneiskolás továbbra is méltatlan körülmények között tanul. Aki volt már koncerten, ahol a növendékek levegőtlen teremben vizsgáztak; aki hallgatta már végig a Bach-etűdöt a szomszéd teremből beszűrődő harsona-hanggal kísérve; aki tanított már stopperrel, mert át kell adnia a termet és kuncsorgott már portásnál „zongorás” szobáért, tudhatja - aki mindezt nem élte át, elképzelheti -, miért kísérte végig a zeneiskola vezetése az épület felújítását.
Egy napig sem tarthatott az öröm, mert a kultúrharcból békés terepre igyekvő egyetemi közösséget megpróbálta visszarántani a csatatérre a kormánypárti képviselő, amikor brutális balliberális erőszakolást emlegetett. Meg sem említve, hogy társai megszüntették a 155 éves egyetemet, bezárták az Ódry Színpadot, mintegy írmagját is kiirtva az intézménynek. Épp csak sóval nem hintették be a Vas utcát.
Egy napig sem tarthatott az öröm, mert az önkormányzat ahelyett, hogy az elhatározás után legalább az érintetteket tájékoztatta volna, nem sokkal több mint 15 percre az értékorientált, felelős és bátor döntéshozó képében tetszelgett.
Mégis lehet örülni. A Freeszfe Egyesület először szolidaritásáról biztosította a zeneiskolát, majd úgy döntött, hogy ilyen áron nem kell az épület. Akkor sem, ha felújított, akkor sem, ha ott Darvas Iván nyomában járhatnak, akkor sem, ha ismét otthontalanokká válnak.
„Dolgozzatok egy olyan országért, amelyben érdemes élni” - mondta az ünnepélyes átadáskor a polgármester. A Vas utcai polgárok most ezt tették.