Előfizetés

Füstbe ment terv a német kulturális alap átalakítása

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2021.02.23. 11:45
New National Gallery
Fotó: CHRISTOPHE GATEAU
Mégsem alakítják át Európa egyik legnagyobb kulturális alapítványát. Ennek azonban a berlini kulturális élet láthatja kárát.
Bár néhány hónapja még azt tervezték az illetékesek, hogy jelenlegi formájában megszűntetik a Porosz Kulturális Örökségvédelmi Alapítványt (SPK), az elképzelésekből a jelek szerint nem lesz semmi. Pedig a kulturális élet szereplői is egyetértettek azzal, hogy a szervezet túl nagyra nőtt, alulfinanszírozottá vált, így nem felel meg a kor követelményeinek. Az alapítvány évtizedeken keresztül Nyugat-Berlin kulturális ékköve volt, legfontosabb feladatának az egykori Poroszország kulturális kincsei feletti ellenőrzést tartották. 1961-től indult be az igazi munka, ekkortól kezdtek fontos kiállítási tárgyakat szállítani a berlini múzeumokba, több modernista épületet emeltek, ide költöztették a képtárat, az Új Nemzeti Galériát, illetve a Berlini Állami Könyvtárat. A két német állam egyesítése után még fontosabb lett az alapítvány szerepe, hiszen a kelet- és nyugat-németországi, a múzeumokban bemutatott, illetve egyéb kulturális javakat kellett egyesítenie. Az alapítványhoz mintegy kétezer munkatárs tartozik. Tavaly nyáron múzeumigazgatók, kurátorok, restaurátorok és a múzeumok dolgozói tanácskoztak az intézmény jövőjéről és arról, miként lehetne hatékonyabbá tenni a munkát. Ahogy a Süddeutsche Zeitung találóan fogalmazott, arról cseréltek eszmét, „miként alakítható át a szervezet elavult, számos sérülést elszenvedett tankere gyors motorcsónakok flottájává”. Berlinben ugyan az újraegyesítés után egy sor múzeumot renováltak és építettek, az SPK-hoz tartozó intézmények mára részint siralmas állapotba kerültek. A szervezet lassú halálát az okozta, hogy túlságosan átláthatatlanná, egyfajta kulturális labirintussá vált. Mások szerint nem is a külcsínnel van a legnagyobb baj, hanem a belbeccsel. Hiányoznak az ötletek, kreativitásnak se híre se hamva, a szervezet szellemisége sem a régi. Így ez is szerepet játszott abban, hogy már a járvány előtti években is jelentősen csökkent az alapítvány alá tartozó múzeumok és intézmények látogatóinak száma. Egyes vélekedések szerint nagy szerepe volt ebben az SPK 2007-ben kinevezett elnökének, a történész Hermann Parzingernek, aki finoman fogalmazva nem volt a reformelképzelések nagy híve. Az alapítványt ért mind több bírálat miatt Monika Grütters kulturális államminiszter 2018-ban szakértői bizottságot kért fel arra, hogy dolgozzon ki tervet az SPK jövőjére. A grémium arra jutott, hogy 2020-ban fel kell számolni azt, s helyette négy alapítványt kell létrehozni, saját menedzsmenttel. Ennek nyomán önállósulnak a berlini múzeumok (közülük öt a híres Múzeum-szigeten található), saját vezetése lesz az állami könyvtárnak, a titkosszolgálati archívumnak, és az Ibero-Amerikai Intézetnek, amely a világ egyik legfontosabb, a latin-amerikai térséggel foglalkozó kulturális bástyája. Az érintettek egyöntetű lelkesedéssel fogadták a terveket. Az álomból azonban nem lesz valóság, s a koncepció valamelyik illetékes íróasztalának mélyére kerül. A reformbizottság legutóbbi, két héttel ezelőtti ülésén már csak az állami múzeumok sorsáról volt szó, ami csak egy része az alapítványnak. Mi az oka a visszakozásnak? Egyrészt az, hogy – mint a Süddeutsche Zeitung rámutat – részletek kidolgozására létrehozott reformbizottság sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, elképzelései túlságosan átláthatatlanok voltak. A másik ok, hogy januárban a szövetségi számvevőszék váratlanul az átalakítások ellen foglalt állást. Harmadrészt pedig sokat nyom a latban a szeptemberben esedékes parlamenti választás. Sokan abból indulnak ki: felesleges elsietni az átalakítást, hiszen az alapítvány feldarabolását kezdeményező Monika Grütters államminiszter hamarosan már úgysem lesz a helyén. Bár a reformok elmaradása a mostani vezetők számára jó hír, a múzeumlátogatók számára aligha.

Elvesztette varázsát

Az alapítvány halálát az átláthatatlanság mellett a csekély érdeklődés okozta. A berlini múzeumokat a járvány előtti évben, 2019-ben összesen 4,2 millióan látogatták, mind Párizsban csak a Louvre-ot 9,6 millióan. Nehézséget jelentett az is, hogy igen lassan haladtak a Humboldt Múzeum és a Pergamon Múzeum felújítási munkálatai.

Kultúra a karanténban

P. Szabó Dénes
Publikálás dátuma
2021.02.23. 11:00

Fotó: V&A
A kijárási korlátozások és a rendezvénystop napjaira otthonról elérhető kulturális programokat ajánlunk.
Jazzóriások albuma  Egy igazi jazz-klasszikust, a Kenny Burrell & John Coltrane című lemez anyagát hallgathatjuk meg a Fekete-Kovács Kornél trombitaművész vezette Modern Art Orchestra Legendás Albumok sorozatában. A két jazzóriás nevével fémjelzett lemezen Kenny Burrell gitár- és John Coltrane szaxofonjátéka kéz a kézben jár, míg az őket kísérő Tommy Flanagan zongorista, Paul Chambers nagybőgős és Jimmy Cobb dobos játéka is meghatározó a mai napig. A koncertközvetítés előtt interaktív beszélgetést hallhatunk a közreműködőkkel. Modern Art Orchestra Facebook-oldala, 20.00  Élet és Remény Pintér Béla rajongói most újra láthatják a BÁRKIBÁRMIKOR című előadást, melyet a társulat még 2014-ben mutatott be az Átrium Film-Színházzal koprodukcióban, és amelyet 2017-ben láthattak utoljára nézők. A családi közegben játszódó történetben nagymama, apa és egy mozgássérült fiú kapcsolatába tekinthetünk be, melyben olyan különös nevű szimbolikus dizájnerdrogok kapnak szerepet mint az Élet és a Remény. A darab szereplői Csákányi Eszter, Roszik Hella, Szamosi Zsófia, Friendethal Zoltán és Pintér Béla – aki ezúttal is a darab írója és rendezője is. jegy.hu, 19.00  Raffaello gobelinjei A londoni Victoria és Albert Múzeumban (V&A) most megtekinthetjük a Raffaello hét gobelinjét, melyeket a reneszánsz legnagyobb kincsei között tartanak számon. Még 2019-ben az itáliai mester halálának 500. évfordulója alkalmából a V&A ultra magas felbontású képeket készített a hét faliszőnyegről, melyek Szent Péter és Szent Pál életének kulcsjeleneteit ábrázolják, úgymint a Péter csodálatos halfogása, a Csodatétel a sántán, a Pál Athénban tanít című képeket. A gobelinek elkészítésével X. Leó pápa bízta meg Raffaellót, akinek rajzai után azok Brüsszelben készültek el. A virtuális tárlat bibliai témájú műveire kattintva azok legapróbb részleteit vizsgálhatjuk meg, és olvashatunk a rajtuk szereplő alakokról, szimbólumokról és Raffaello mesteri technikájáról is. vam.ac.uk

SZFE: Sokan kockáztatják az egzisztenciájukat

Balogh Gyula Halmai Katalin (Brüsszel)
Publikálás dátuma
2021.02.22. 20:03

Fotó: Huszár Dávid / Huszar David
A most induló szemeszter kezdetén huszonhat tanár mondta fel a szerződését a Színház-és Filmművészeti Egyetemen.
Többen rég úgy gondoltuk, hogy ezzel a vezetéssel, ebben az új, nyomasztó légkörben lehetetlen és fölösleges tovább próbálkozni – mondta lapunknak Upor László, az SZFE volt rektorhelyettese –, de megvártuk, hogy az első szemeszter biztonságosan lezáruljon a hallgatók számára. Mindannyian úgy akartunk elmenni, hogy a maradóknak a legkisebb kárt okozzuk. Az elmúlt egy évről úgy fogalmazott, hogy nyár végéig az egyetem vezetése – bár folyamatosan hangoztatta az ellenvetéseit – mindent elvégzett, amit a fenntartó kért. De a kifogásaikat nem hallgatták meg, a tiltakozó gesztusaikat nem vették figyelembe, végül „írásba adták” az önrendelkezés elvételét, ezért augusztusban lemondott a szenátus, felállt a teljes vezetőség. - Augusztus 31-én azt mondtam az Ódry Színpadon tartott sajtótájékoztatón, hogy megpróbáltuk volna videójátékos formában feldolgozni az eltelt félévet, de hamar rájöttünk, hogy ez csak akkor lehet érdekes és érvényes, ha minden csomópontnál van legalább két lehetőség, ha megvan a minimális esély, hogy ne minden csak úgy történhessen, ahogy a játék tervezője elgondolta. De a játéktervező a mi esetünkben egyetlen ponton sem volt hajlandó módosítani a terveit a másik fél véleményének figyelembevételével – jegyezte meg Upor László. A volt rektorhelyettes elmondta, hogy ebben a szemeszterben nem vitt saját osztályt, ahol pedig tanít, abban egyezett meg az osztályfőnökkel, hogy az egyhónapos felmondási ideje alatt sűrítve megtartja az egész szemeszterre vonatkozó óráit. Vannak olyan tanítványai is, akik passziváltatták a most indult félévüket, velük máshol folytatja majd. - Én pedig keresek házmesteri állást. Mi, akik felmondtunk, nemcsak az elmúlt tanítással teli évtizedeket hagyjuk ott, hanem az egzisztenciánkat is kockáztatjuk. Senki se gondolja, hogy mostantól az egyesülettől húzunk havi fizetést – tette hozzá. A maradók között van Karsai György, az SZFE Doktori Iskolájának a vezetője, aki elmondta, hogy a Doktori Iskola autonómiája érintetlen, ezt tiszteletben tartja az alapítvány. Azt viszont szomorúnak tartja, hogy négyen - Báron György, Gábor György, Földényi F. László és Upor László – a Doktori Tanácsból is távoztak, amely még így is határozatképes maradt. A Doktori Iskola a továbbiakban a Szentkirályi utcai épületében működik tovább. - Ha az alapítvány ellenünk fordul, vagy nem korrekten lép, akkor további felmondások is lehetnek – tette hozzá Karsai György. Ellentmondó információk jelentek meg a napokban a következő tanévre jelentkezők számáról. „A felvételi vizsga jelentkezési díját befizetők számát tudjuk, ez közel 1200 fő, azaz majd hetven fővel, öt százalékkal több a tavalyi adatnál” - mondta egy lapinterjúban Vidnyánszky Attila, az alapítvány elnöke. Azt nem tette hozzá, hogy most tizenhat szakot indítottak, a tavalyi hét helyet Ám a felvi.hu hivatalos adatai szerint, pontosítva korábbi információnkat, tavaly 7 szakra 1390-en jelentkeztek, tehát az idei számok, jóval több meghirdetett helyre, semmiképpen sem mutatnak növekedést.  

Hosszúra nyúlik a távozók névsora

A 2020/2021-es tanév őszi félévének befejeztével a Színház- és Filmművészeti Egyetem alábbi oktatói felmondták munkaviszonyukat az egyetemmel, nem írták alá szerződésüket a következő félévre, illetve megszüntették tagságukat az SZFE Doktori Tanácsában: Ari Zsófia, Bagossy László, Báron György, Bodor Johanna, Csató Kata, Csizmadia Tibor, Dávid Attila , Fekete Ádám, Földényi F. László, Gábor György, Garai Judit, Gigor Attila, Gimesi Dóra, Kárpáti Péter, Kovács D. Dániel, Nagy Zoltán, Németh Gábor, Pálfi György,  Róbert Júlia, Ruttkay Zsófia, Sellő Hajnal, Schulze Éva, Schwechtje Mihály, Szórád Máté, Tóth Péter, Upor László. Korábban mások mellett felmondott Ascher Tamás, Enyedi Ildikó, Fullajtár Andrea, Máté Gábor, Szász János, Székely Gábor és Zsámbéki Gábor.  

Kiszolgáltatott helyzetben

Nem kell ahhoz cenzúra, hogy a hatalmon lévők nyomást gyakoroljanak a színházi és filmszakmára, valamint képzésre, hangzott el a sajtó- és művészi szabadságot sújtó korlátozásokról rendezett online eszmecserén, amelyet az Európai Parlament (EP) szocialista frakciója szervezett hétfőn. A két magyar meghívott, Orbán Eszter, a Színházi Dramaturgok Céhének társelnöke, és Keszég László, a Magyar Színházi Társaság elnöke röviden ismertették a legutóbbi kormányzati lépéseket és módszereket, amelyekkel a Színház- és Filmművészeti Egyetemet megfosztották autonómiájától, a művészi szabadságot pedig ideológiai és politikai viták tárgyává züllesztették. Keszég szerint a kulturális szektor soha nem volt olyan kiszolgáltatott helyzetben, mint manapság. Daisy Sinardet, a Szabad Európa (RFE) főszerkesztője sokkolónak nevezte, hogy az amerikai Kongresszus által finanszírozott médiumnak 2020-ban vissza kellett térnie Magyarországra. Az online tartalmat szolgáltató RFE azokban az országokban kezdte újra a működését, ahol a médiapluralizmus gyenge lábakon áll, és ahol nagy szükség van egy kiegyensúlyozott hírforrásra, szögezte le. A tanácskozás bolgár, francia, horvát és szlovén résztvevőinek beszámolóiból kiderült, hogy a sajtó- és művészi szabadságot érő támadások nem pusztán magyarországi jelenségek az EU-ban. — Az illiberális államot építők tanulnak egymástól, ezért kell összefognunk, megóvnunk a demokráciát, és minden lehetséges európai uniós eszközt bevetnünk a védelmében — mondta zárszavában Dobrev Klára, a DK európai parlamenti képviselője. 
Demonstráció a Színház- és Filmművészeti Egyetem Vas utcai épülete előtt Második figyelmeztetés: ZsákUtcaBál címmel
Fotó: Erdős Dénes / Népszava

„A demokratikus óhajt képviseljük”

Bagossy László rendezőt, a Színházművészeti Intézet volt vezetőjét, egyetemi tanárt, a távozás okairól kérdeztük.  -  Tanártársaival együtt miért most döntöttek úgy, hogy szerződést bontanak az egyetemet tavaly ősszel átvett alapítvánnyal?  - Egyrészt bizonyos csaták most értek véget, beleértve az őszi szemeszterét folytatott küzdelmet. Másrészt fontosnak éreztük,  hogy közösen álljunk fel, s ne egy lassú leszalámizás következzen.  - Hogy látja, meg lehetett volna akadályozni valahogy ezt a végkifejletet?  - Azt hiszem, mindent megpróbáltunk. Az sajnos látszik, hogy nem elég nagy a társadalmi támogatottságunk, még a szakterületünkön, az akadémiai szférán belül sem. Az az elvárás pedig mindig is naiv volt, hogy nekünk kellene megbuktatnunk az Orbán rendszert. Mi megelégedtünk volna annyival is, ha valahogy sikerül megállítani a demokráciarombolást az egyetemi autonómia eltiprásának megakadályozásával. Szomorú, hogy a többi modellváltásra kényszerített egyetem polgársága milyen szelíden hódol be a kormány akaratának. Csak egy nagyon szűk kisebbség emeli fel a hangját.    - Néhány helyen, például Szegeden azért voltak tiltakozók.  - Igen, mindenütt vannak bátran megszólaló nagyszerű emberek, akik tisztában vannak ennek a dolognak a súlyával, de az egyetemi közösségekre inkább a közömbösség jellemző. Fiatal emberek tömegei, akik a jövő értelmiségének szerepére készülnek. Nem vagyok optimista.  - Korábban ön mégis azt mondta, hogy szinte minden a hallgatókon múlik. Az SZFE diákjai egyetemet foglaltak, tüntetéseket szerveztek. Most visszanézve lett ennek bármilyen eredménye?  - Sajnos nem sok. Hamis illúziókat keltettünk bizonyos ellenzéki körökben. Most egyesek szemrehányásokat tesznek, hogy nem végeztük el a megkezdett munkát, nem döntöttük meg Orbán Viktor hatalmát. Ez azért elég megmosolyogtató. Ugyanakkor kétségtelen, hogy rendszerszintű problémáról van szó. Ennek a rendszernek a gépezete darált be bennünket is. Ahhoz hogy ez ne így legyen, az egész rendszernek meg kell változnia, ehhez azonban egy művészeti egyetem tanárai, illetve növendékei nem elegendőek. Ehhez szélesebb körű demokratikus óhaj szükséges. Ezt még nem nagyon látom, de ez nem akadályoz meg bennünket abban, hogy mi csak azért is ezt a demokratikus óhajt képviseljük. Most a Freeszfe Egyesülettel megpróbálunk ehhez menedéket találni. De fel vagyunk rá készülve, hogy mindenütt a nyomunkban lesznek és megpróbálnak hitelteleníteni, ellehetetleníteni bennünket.  - Önnek végzős rendező osztálya van, mi lesz velük, kapnak diplomát?  - A diplomához közelebb állók könnyebben szakítanak az egyetemmel. Önállóbbak és a szabadságvágyuk erősebb. Az alsóbb évfolyamok hallgatói kiszolgáltatottabbak, jobban egymásra és a tanáraikra vannak utalva: intenzív, komoly munkát kell végezniük, ahhoz, hogy fejlődni tudjanak. Ami a tanítványaimat illeti, olyan aláírásokkal lenne tele a diplomájuk, amire nem hiszem, hogy büszkék lennének. Ráadásul ezek a fiatalemberek pontosan látják már, hogy mi vár rájuk egy  NER-dominálta színházi életben, s ugyanez vonatkozik a filmfinanszírozás egyablakos szisztémájára is. A filmtervével pénzért házaló alkotók számára itthon egyféle forrás maradt. Az ablak mögül Káel Csaba és Lajos Tamás mosolyog vissza rájuk. És nem lehet más ablakhoz menni.  - Arra van esély, hogy külföldi egyetemek befogadnának hallgatókat?  - Dolgozunk ezen, amikor eljön a megfelelő pillanat, akkor beszélni is fogunk róla. Ráadásul az egyetemi autonómia európai ügy. Ez a harc folytatódik és az Szfa-n maradóknak is lesz dolguk, hiszen sok ügy lezáratlan jogi szakaszban van. Bízunk abban, hogy több kérdésben is a jog igazságot szolgátat majd nekünk.  -  Hogy látja a jövőt?  - A következő időszakban sok dolgunk lesz a Freeszfe Egyesületben. A mostani állapot még átmenetinek tekinthető, szeretnénk megteremteni azokat a feltételeket, amelyek azok számára, akik nem akarnak a Színművészeti Egyetemen maradni vonzóak lehetnek. Erős tanári kar állt mellénk. Sok múlik azon hogyan sikerül megszervezni a működésünket. A Damjanich utcai intermezzo után új bázist keresünk. Bízunk a támogatóinkban.