Leplezetlen kárörömmel jelentette a hét elején a Telegraph a nyilván sokakat meghökkentő hírt, hogy számos Brexit-határidő londoni elmulasztása után ezúttal az Európai Unió kérte az átmeneti időszak kéthónapos "technikai" meghosszabbítását. A múlt év karácsony délutánjára tető alá hozott megállapodást az Uniónak e hónap 28-ig kellett volna ratifikálnia. Az Egyesült Királyság a maga részéről december 31-én fogadta el a jövőbeni együttműködésről szóló törvényt.
Brüsszel arra való hivatkozással kérte a ratifikációs folyamat április 30-ig való kihúzását, "hogy legyen idő az egyezmény törvényes és nyelvi revíziójának a tagországok mind a 24 nyelvén való tökéletesítésére, lehetővé téve így annak az Európai Parlament és a Tanács általi alapos áttekintését". London azért hozzáfűzött egy kellemetlen megjegyzést a történethez. "Kiábrándító"-nak minősítette, hogy az EU nem fejezte be a közösen kitűzött időpontra a belső eljárást, "különösen ennek a mindkét oldal vállalkozásaira és egyénekre gyakorolt elbizonytalanító hatása miatt". A szigetország elvárja, hogy az "EU betartsa az új határidőt", egyben kimondatlanul is nagyobb rugalmasságot, kooperációs készséget vár a szervezettől a jövőben.
A formálisnak látszó brit gesztus több euroszkeptikus konzervatív képviselőnél kiverte a biztosítékot, kifogásolva, hogy a kormány semmit nem kért a hosszabbítás fejében. Kézenfekvőnek tűnhetett volna, hogy Boris Johnson a "kegyelmi időszak" prolongálását kérje, mely a szupermarketeknek az első három, illetve hat hónapra lehetőséget ad a Nagy-Britanniából Észak-Írországba irányuló élelmiszerellátásban várható minőségellenőrzésekre való átállásra. Az Ír-szigetnek az Egyesült Királysághoz tartozó északi részén máris ellátási gondok alakultak ki, egyes termékek pedig jelenleg csak ideiglenes engedéllyel kerülhetnek fel az ulsteri boltok polcaira. Az északír polgárok például már csak június végéig jutnak hozzá a Nagy-Britanniában gyártott kolbász-, darált hús- és pástétom típusú termékekhez, melyek a jelenlegi tervek értelmében az EU szigorú szabályai miatt száműzetésbe kerülnek. Bizonyos brit mezőgazdasági produktumok, mint a vetőburgonya, egyes vetőmagvak és termőföldbe ültetett növények már az év kezdete óta a tiltott listán szerepelnek.
Alighanem magának Boris Johnsonnak sem volt illúziója afelől, hogy a Brexit-, illetve a szabadkereskedelmi megegyezés nem tökéletes. Az Észak-Írországra vonatkozó, elvileg a békefolyamatot szabályozó nagypénteki szerződés szellemének megőrzését szolgáló jegyzőkönyv előírásainak megfelelően a tartományra mind a brit, mind az EU egységes piaci szabályai érvényesek. A sziget két része között húzódik a UK és az EU közötti határ, ezért a Nagy-Britanniából beérkező termékeknek rendelkezniük kell az EHC, European Health Certificate, európai egészségügyi engedéllyel, mely igazolja, hogy nem jelentenek élelmiszerbiztonsági veszélyt. A hónapok előrehaladásával elkerülhetetlen káosz fog kialakulni, hiszen a bürokratikus követelmények áttekinthetetlenek. Több száz féle EHC létezik és a különböző árucikkekre más és más formanyomtatványt kell kitölteni.
Az északír vezetés lázadozik a rendezés, a Northern Ireland Protocol ellen. A héten az 1998-as belfasti megegyezés egyik kovácsa, az ezért Nobel-békedíjjal jutalmazott akkori DUP vezető, Lord (David) Trimble is latba vetette tekintélyét. A tartományi kormányfőhöz, Arlene Fosterhez és egy a koronahű pártokon átívelő csoporthoz csatlakozva jogi eszközöket helyezett kilátásba, amennyiben a szabadkereskedelmi egyezmény északír vetülete nem kerül újratárgyalásra. Boris Johnsonhoz intézett levelében a csoport "hatalmas" gazdasági veszteségekre és a megállapodás "színtiszta hűbéri" jellegére hivatkozik.
Minden szem a kabinetbe frissen bekerült, Brexit-ügyekben a kancelláriaminisztert, Michael Gove-ot váltó Lord (David) Frost volt brit főtárgyalóra szegeződik. A volt diplomatától rámenősebb fellépést várnak, akár csak a jegyzőkönyv jelenlegi keretei között, de elérve, hogy Észak-Írországba szállító brit vállalatok ne kerüljenek előnytelen versenyhelyzetbe.
