Előfizetés

„Az embereket gyerekként kezelik” - interjú Darvai László háziorvossal

Doros Judit
Publikálás dátuma
2021.03.02. 07:00

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Az egészségügybe vetett bizalom megrendült, a járvánnyal kapcsolatos központi kommunikáció kapkodó és bizarr. Mindez a „végeken”, az orvosi rendelőkben csapódik le – mondja Darvai László ostorosi háziorvos.
Folyamatosan csörög a telefonja, mindenki kérdez, aggódik, bizonytalan. A betegek rendkívül kaotikus helyzetbe kerültek, mert a központi kommunikáció torz, zavaros, és ellentmondásokkal teli, akár a maszkhasználatról, sportrendezvényekről, tömegközlekedésről, kaszinókról, idősek vásárlási sávjáról, iskolák, plázák nyitvatartásáról, akár az éjszakai kijárási tilalomról legyen is szó. Ma szinte senki nem tudja, kinek, milyen szempontok szerint, milyen vakcina jár, egyáltalán hol és kik döntenek arról, hogy ki milyen listára kerüljön fel. Ötpercenként kapom a telefonokat, hogy „doktor úr, a szomszéd Marikát, aki fiatalabb, és nem is annyira beteg, mint én, már két hete be tetszettek oltani, én meg még mindig nem kerültem sorra.” Sajnos ez mind-mind rajtunk háziorvosokon csapódik le, nekünk kellene megmagyaráznunk, milyen szempontok alapján dől el, hogy két hasonló korú ember közül az egyik miért igen, a másik még miért nem kapja meg az adott vakcinát. Az emberek jó része eddig megbízott az egészségügyben, de épp ezek miatt az anomáliák miatt egész egyszerűen elszállt a bizalma. Rossz hallgatni a kifejezések értelmét sem ismerő politikusok megszólalásait orvostudományi kérdésekben. Mivel mindenki folyamatosan ellentmondó információkat kap – s ebben mondhatom azt, hogy a politikai térfél valamennyi szereplője ludas – már az egészségügyi szakpolitikusoknak, sőt a tudósoknak sem hiszik el az információkat. Nagy hiba volt a tudományt, s annak szereplőit háttérbe szorítani, mert emiatt mindenki elbizonytalanodott. Mondana konkrét példát erre a bizonytalanságra? Nagyon nehéz beszélni egy pácienssel, aki előző este azt hallja a televízióban: a háziorvos dönti majd el, hogy egy adott korcsoporton belül ki az, aki az oltási sorrendben majd előrébb kerül. Erről szó sincs. Gyakorlatilag semmilyen beleszólásunk nincs abba, hogy ezeken a listákon kit vehetünk előre és miért. A beteg viszont ennek az ellenkezőjét hallja, ezért aztán folyamatosan, szinte félpercenként csöng a telefonunk, és magyarázkodni kényszerülünk. Ilyen körülmények között kellene szerveznünk az oltást, miközben az infarktusos, agyvérzéses, balesetet szenvedett betegek száma nem változott. Nyakunkon a harmadik hullám, nagyon sok az új fertőzött. A terheink jelentősek és egyre nőnek. Ennek ellenére csaknem minden háziorvos kollégám nevében mondhatom: erőn felül is végig fogjuk csinálni az oltási kampányt, hiszen mindannyian egyetértünk ennek fontosságával, és egy hajóban evezünk. Csak szeretnénk hozzáférni a kormánylapáthoz is, nemcsak az evezőhöz. Az oltási listák meglehetős vitákat váltottak ki már eddig is. Én sem tudom megmagyarázni, hogy a hozzánk központilag leküldött dokumentáción, ahol a krónikus betegeknek kellene első helye szerepelniük, miért vannak makkegészséges sportolók, azon a listán pedig, ahol az elvileg krónikus betegségekben nem szenvedőknek kellene lenniük, miért vannak három infarktuson átesett páciensek. Hangsúlyozom: egyáltalán nem hiszem, hogy bárki tudatosan akar rosszat a saját polgárainak, de azt igenis nagyon fájlalom, hogy azok, akik ezt a szakmát képviselik, például a háziorvosok, egyáltalán nincsenek vagy csak nagyon kevéssé vannak bevonva a döntés-előkészítési folyamatokba. Nem gondolom, hogy bárki Budapesten, bármilyen hivatalban a háziorvosoknál jobban tudná, hogy a saját pácienseink közül kinek kellene elsőbbséget élveznie a védőoltáshoz való hozzájutás sorrendjében, ennek ellenére nem találjuk sokuk nevét azon a listán, amelyet valahonnan fentről valamilyen szempontok alapján összeállítottak, és elküldtek nekünk. Ha egy háziorvosnak lehetősége lenne egy ilyen sorrendet felállítani, milyen szempontok lennének az elsődlegesek? Az enyéim sok helyen szembemennek a jelenlegi döntéshozók által felállított prioritásokkal. Nem feltétlenül betegségcsoportokról beszélek, de azért azon el kellene gondolkodni, hogy jelenleg már oltják a községi polgárőröket, de nem látom a listán az óriási veszélynek kitett művesekezelésben részesülő, dializált betegeket, miközben pontosan tudjuk: ha közöttük kitör a járvány, akkor az „aratni” fog. Ép ésszel fel nem foghatom, miként lehetséges, hogy Magyarországon a transzplantációra várók vagy azon átesettek nem szerepelnek az elsők között, miként azt sem, hogyan maradhattak ki az első körből a tanárok, az óvónők, a bölcsis nénik. A pedagógusok naponta közvetlen veszélynek vannak kitéve, hiszen a rájuk bízott gyerekeknek nem feltétlenül kell maszkot viselniük, és mint tudjuk, a legfiatalabb korosztály úgy tud fertőzni, hogy közben ő maga akár tünetek nélkül is átvészel egy koronavírusos megbetegedést. Már most látjuk, mi történik a harmadik hullámban: például épp amiatt, hogy a pedagógusok még nincsenek beoltva sorra rendelik el a karantént az iskolák. 
Ez a döntés gazdaságilag is értelmezhetetlen, hiszen a hazaküldött gyerekek miatt a szülőknek újfent otthon kell maradniuk, a munkahelyek még inkább veszélybe kerülnek. Itt volt az egész tavalyi nyár, erre a kihívásra fel lehetett volna készülni. De említhetném az átgondolatlanságok, vagy ha úgy teszik, logikátlanságok sorában, hogy vajon a temetkezési vállalatok dolgozói, akik Covidban elhunytakkal érintkeznek közvetlenül, miért nem kaphatták meg első körben a vakcinát? Mi lesz, ha egy városban az egyetlen temetkezési vállalkozás összes dolgozója két hétre karanténba kerül? Hozzáteszem: pontosan ennyire értelmezhetetlen az, hogy a szociális otthonokban, gyakran ágyban fekvő, a vírusfertőzésen korábban már átesett, vagyis védett időseket miért kellett látványosan és sürgősen Pfizer vakcinával beoltani, annak ellenére, hogy ezek az otthonok teljesen zártak, ide külső látogatók nem jöhetnek, a gondozói személyzet pedig megkapta a védőoltást. Talán nem feltétlenül csak egészségügyi szempontok érvényesülnek ilyen helyzetben. Talán könnyebb volt a döntéshozók számára matematikai alapon, életkor szerint kijelölni egyfajta sorrendet. Amikor nem áll rendelkezésre elég oltóanyag – és ezen bizonyára a kínai vakcina megérkezése majd változtat valamelyest –, akkor muszáj mérlegelni az oltási kampány hatékonyságát, vagyis azt, hogy mely csoportok elsődleges oltása lassítja leginkább a járványterjedést. Sajnos úgy látom, hogy nagyon sok minden „csúszott” el a rossz kommunikáción. Ma is vannak szép számmal olyanok, akik még mindig bagatellizálni igyekeznek a járvány erejét, sőt egyenesen megkérdőjelezik annak létét. Ezen nem segít, ha az embereket gyerekként kezelik, félinformációkkal látják el őket, és nem tárják eléjük, mennyire komoly a helyzet. Hogyan tájékoztatná másképp a lakosságot? Meggyőződésem, hogyha beengedték volna a kórházakba, a covidosztályokra az újságírókat és a kamerákat, vagy ha legalább a hozzátartozók valamilyen módon szembesülhetnének azzal, milyen fájdalmasan kiszolgáltatott, iszonyú szenvedésekkel teli helyzetbe került a hozzátartozójuk, ha a fertőzés hatásairól részletesen, tudományos, szakmai, de közérthető érvekkel tájékoztatták volna a lakosságot, most senki nem gondolkodna azon, milyen védőoltás szeretne, vagy szeretne-e egyáltalán: rohanna, hogy megkapja bármelyiket, legyen az amerikai vagy kínai. Miközben nincs ma attól nagyobb és csodálni valóbb dolog, mint ami bekövetkezett a vakcinafejlesztés terén, s láthatjuk a tudomány rendkívüli hatékonyságát, addig nálunk országokat és gyógyszercégeket minősítgetnek és rangsorolgatnak aktuálpolitikai szempontok szerint. Hozzáteszem: az a teljesen megmagyarázhatatlan álszemérem és elhallgatás, amivel ezt az egész járványt kezeli a hazai központi kommunikáció, nemcsak szakmai szempontból értelmezhetetlen, de mély sebet ejtett az egész egészségügyön. Olyan bizalmatlanságot okoz az állampolgárokban az ellátórendszerrel – és most aktuálisan a védőoltásokkal – szemben, amelynek hatását még jóval azután is érezni fogjuk, hogy magának a járványnak félig-meddig már búcsút intettünk.

Darvai László névjegye

Egerben született, belgyógyász szakorvos, több mint húsz éve a Heves megyei Ostoros háziorvosa. Az egri kórházban belgyógyászként kezde a pályafutását, évekig dolgozott sürgősségi osztályon ügyeletvezetőként. 25 éve mentőorvos, oktató háziorvos, kognitív viselkedésterapeuta. Az első magyar háziorvos, aki praxisjogot vásárolt. Egy 160 fős szociális otthonban is dolgozik, ahol egy olyan járványon vannak túl, amely során a bentlakók csaknem mindegyike megfertőződött. Négy gyermek édesapja.

„Kíváncsiak, kik a forrásaink” - aggódnak a kistelepülések önkormányzatai

Vas András
Publikálás dátuma
2021.03.02. 06:40

Fotó: Komka Péter / MTI/MTVA
A polgármesterek nyomás alá kerülnek, ha kiteszik a helyi vírusadatokat. Egy nyilvánosságra került listából viszont kiderül, melyik település mennyire volt érintett.
Szociális intézményeknek otthont adó kistelepüléseken tarolt leginkább a koronavírus, derült ki a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) települési adataiból, amelyeket K-Monitor szerzett meg közérdekű adatigényléssel. A Covid-fertőzöttséget lakosságarányosan összesítő táblázat – amely tavaly március és az idén február 14. közötti adatokat tartalmazza időszakos bontás nélkül – alapján az ország legfertőzöttebb települése a mindössze 128 lakosú, somogyi Nemeskisfalud, ahol a lakosság közel kétharmada egy idősek otthonában él. Nem véletlen tehát, hogy a Marcali-közeli településen ilyen magas lett a fertőzöttségi ráta, hiszen a szociális otthonokban sokkal több tesztet végeztek el a járvány kitörése óta, azaz a betegek majd' mindegyikét regisztrálták. A top 10-be bekerült településekről szintúgy elmondható, hogy ott valamilyen szociális létesítmény működik: idősek otthona, fogyatékkal élők, szenvedélybetegek, hajléktalanok vagy pszichiátriai betegek ellátására szakosodott intézmények. 
A nagyvárosok közül Szombathely mutatója a legrosszabb, a vasi megyeszékhelyen 5,34 százalékos a fertőzöttségi arány, de legalább minden huszadik városlakó megfertőződött Salgótarjánban, Kaposváron, Szekszárdon és Zalaegerszegen is, míg a megyeszékhelyek közül elvileg Pécsen, Tatabányán és Miskolcon a legjobb a helyzet.
A megkérdezett polgármesterek kérték, ne írjuk le településeik nevét, ugyanis az illetékesek nem nézik jó szemmel adatmegosztásaikat, több esetben is kifogásolták a helyi statisztikák megjelenítését, s nem szeretnék, ha városuk – például a kormányzati támogatásokról folyó kompenzációs tárgyalások során – valamilyen kárát látná, hogy nyilatkoznak.

A megkérdezett polgármesterek kérték, ne írjuk le településeik nevét, ugyanis az illetékesek nem nézik jó szemmel adatmegosztásaikat, több esetben is kifogásolták a helyi statisztikák megjelenítését, s nem szeretnék, ha városuk – például a kormányzati támogatásokról folyó kompenzációs tárgyalások során – valamilyen kárát látná, hogy nyilatkoznak. Balassagyarmat például a 6,2 százalékos fertőzöttségi mutatóval az NNK szerint nincs az első százban, Csach Gábor polgármester viszont legutóbbi, a közösségi oldalon közzétett tájékoztatójában a járvány eddigi legrosszabb hetéről írt: az elmúlt hét nap során 71 új fertőzést regisztráltak a városban, ahol előtte ötven hét alatt 935-öt, vagyis heti átlagban 18,7-et. A nógrádi város kórházába tavaly február végén érkezett az első fertőzött, Csach Gábor azóta folyamatosan különféle koronavírus-összesítésekkel – az új fertőzöttek mellett a kórházban ápoltakkal, a gyógyultakkal, az elhunytakkal, illetve a szociális és oktatási intézményekkel kapcsolatos adatokkal – jelentkezik a település hivatalos oldalán, az évfordulón éppen a századik Covid-tájékoztatót osztotta meg a helyiekkel. Hozzá hasonlóan több városvezető hozza nyilvánosságra közösségi oldalán a településeiket érintő, aktuális adatokat. Lapunk több polgármestert is megkeresett, kíváncsiak voltunk rá, honnan szerzik be adataikat, ha az operatív törzs, a kormány vagy az országos tiszti főorvos nem adnak ki települési statisztikákat? A városvezetők mindegyike saját kórházi, illetve hivatali forrásaira hivatkozott, s állították, időigényes, sok munkát igénylő feladat az aktuális statisztika összeállítása. 
A megkérdezett polgármesterek kérték, ne írjuk le településeik nevét, ugyanis az illetékesek nem nézik jó szemmel adatmegosztásaikat, több esetben is kifogásolták a helyi statisztikák megjelenítését, s nem szeretnék, ha városuk – például a kormányzati támogatásokról folyó kompenzációs tárgyalások során – valamilyen kárát látná, hogy nyilatkoznak.

– Nem feltétlenül politikai nyomásról van szó, inkább a hivatalom munkatársait vegzálják, például nagyon kíváncsiak rá, kik a forrásaink – mondta az egyik városvezető. Egy kollégája szerint viszont éppenséggel politikai kérdésként kezelik a döntéshozók a járványt, ezért nem nyilvánosak a hivatalos statisztikák. Úgy vélte, a kormány szerint jobb, ha az emberek csak a nagyobb területi-térségi adatokat ismerik, ez kevésbé foglalkoztathatja őket, mint szűkebb pártiájuk az átlagosnál esetlegesen rosszabb statisztikája. "Lehet, hogy a kormány nem akar rossz híreket – jegyezte meg egy másik polgármester –, nekünk viszont fontos, hogy jelezzük az itt élőknek, továbbra is fontos a szabályok betartása, hiszen a baj, a veszély itt van a közvetlen közelükben."

Fekete hétfő: sok orvos és ápoló mondott nemet

Danó Anna
Publikálás dátuma
2021.03.02. 06:20

Fotó: Balogh Zoltán / MTI/MTVA
Nem megy simán egészségügyi szolgálati szerződések aláírása, a legtöbben alig néhány nappal a határidő előtt kapták kézhez a konkrét munkaszerződésüket.
Hétfőn éjszaka lejárt a határidő, ekkora kellett valamennyi egészségügyi dolgozónak aláírnia az új munkaszerződését, amely az eddigi közalkalmazotti státuszát váltja át az új egészségügyi szolgálati jogviszonnyá. Aki addig ezt nem tette meg, annak megszűnt a munkaviszonya. Az aláírás nem megy simán, a legtöbben alig néhány nappal a határidő előtt kapták kézhez a konkrét munkaszerződésüket. Ezekben sokan hibákat találtak, melyeket a helyi menedzsmentek nem tudtak javítani, a szerződés egyenszövegébe ugyanis nem lehetett beleírni. Nagy felzúdulást váltott ki az érintettek körében, hogy a túlmunkáért kisebb díjat ajánlottak nekik, mint a hétköznapi rendes munkaidőben ledolgozott műszakért. A legnagyobb elégedetlenség az aneszteziológusok között, valamint az intenzív osztályokon, a traumatológiákon és a sebészeteken van. A hírek szerint sok intézményben bizonytalanná váltak már a keddi műtétek. Úgy tudjuk, a legtöbb helyen kivártak az utolsó pillanatig, remélve, hogy az Országos Kórházi Főigazgatóság visszavonul, és módosítja az új szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos határidőt a járvány utáni időszakra. A Magyar Orvosi Kamara a hétvégén saját Facebook-oldalán úgynevezett jogfenntartó nyilatkozat aláírására biztatta azon tagjait, akik a szerződési ajánlatot a benne talált hibák miatt nem kívánták elfogadni. Ebben jelezhetik, hogy ha egy hónapon belül nem kapják meg végleges aláírásra a javított munkaszerződést, a veszélyhelyzet elmúltával megszüntetik a jogviszonyt. Nem tudni, hogy hányan fogadták meg a köztestület ajánlását, de sokan azzal érveltek ellene, hogy a jogfenntartó nyilatkozat nem pótolja a munkaszerződést, ráadásul egyoldalú nyilatkozat, a másik felet nem kötelezi semmire. Hétfőn napközben egyre másra búcsúztak társaiktól azok az egészségügyi dolgozók, akik már biztosan tudták, hogy nem írnak alá. Elköszönt a szakmájától sokak mellett Kiss László szakápoló, aki a Független Egészségügyi Szakszervezet elnökeként még együtt demonstrált Sándor Máriával egy jobb egészségügyért. Az egykori Ápolót a hazát, hazát az ápolónak mozgalom egyik alapítója 41 évnyi egészségügyi szolgálattal a háta mögött most nem írt alá. A Népszava úgy tudja: hétfő délután még meglehetősen feszült volt a helyzet egyebek mellett Szegeden és Békéscsabán. A Facebookra hétfőn kikerült a Szent Imre kórház intenzív osztályának tagjairól egy fotó, amelyhez csak annyit írtak: lekapcsoltuk a villanyt. A Népszava kérdésére, hogy valóban megszűnik-e az intenzív osztálya az intézménynek, lapunk azt a választ kapta: „A Szent Imre Egyetemi Oktatókórház orvosainak és ápolóinak döntő többsége már aláírta az új szolgálati jogviszonyról szóló szerződést. Az új jogviszony kapcsán kizárólag az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztályon döntöttek másként a kollégák: az ott dolgozó 28 orvos közül 5 orvos és két rezidens távozik, az 54 szakdolgozóból pedig 17-en döntöttek a távozás mellett. Az ellátás zavartalansága intézményen belüli átcsoportosításokkal biztosított. A részleg vezetését az eddigi osztályvezető-helyettes főorvos vette át, az ápolásszakmai irányítást pedig a korábbi helyettes főnővér végzi. Az üres álláshelyek betöltése folyamatos.”