Lajtár István visszautasította azokat a szerinte politikailag motivált vádakat, miszerint az ügyészség szakszerűtlenül járt volna el az ügyben.
A szövevényes ügy azután pörgött fel ismét, hogy napvilágra kerültek a rendőrségi vallomások. Ezek szerint Sz. Gábornéhez tíz tételben érkezhetett utalás a Kiskun Tender Kft.-től, amit később Kósa Lajos és a sofőrje vitt el tőle készpénzben - legalábbis ezt állította az LMP országgyűlési képviselője, Csárdi Antal rendőrségi feljegyzések alapján. Kósa Lajos ezt követően kijelentette, "semmiféle jogcímen, semmilyen összeget, vagyoni értéket soha nem fogadtam el, nem vettem át, sem a bíróság előtt álló személytől, sem mástól. Minden egyéb állítás alaptalan.”
Csárdi Antal felvetette a kérdést, miért nem hallgatták meg Kósa Lajost legalább tanúként az eljárás során. Ezt a DK-s Bősz Anett fel is tette kérdésként Polt Péter helyettesének aki azt mondta, Sz. Gáborné később maga is cáfolta, hogy a cégtől kapott pénzt más személynek vagy más személy megbízottjának adta volna át. Jelezte, az örökösnő a kézzel írt vallomásáról azt mondta később, azt külső befolyásra tette.
Lajtár István hangsúlyozta, a történeti tényállás teljes egészét vizsgálták. A vádirat tartalmazza, hogyan került sor az átutalásra és azt is, mi lett annak a pénznek a sorsa.
