Szavazókat gyűjteni

A politikai szervezetek túlélése az időben való tanulás képességétől és kivitelezésétől függ. A Fidesz kivételével a magyar pártok többsége erre képtelen volt. Eltűntek a rendszerváltók, az őket váltó pártok közepesek vagy törpék lettek. Vannak újrakezdők, ilyen a DK, új versenyzők, mint a Momentum, legújabban a konzervatívok. E pártok önmaguk szerény mérete és parcialitása (elutasítottsági foka) miatt súlyos kihívással néznek szembe, vagyis triviális, hogy a NER-t leváltani csak közösen lehet. Közös program és verseny, de nem gyilkos küzdelem révén. Nehezíti a dolgukat, hogy a magyar politikusképzőkben a kooperáció nevű tantárgyat nem tanulták, márpedig erre itt most (szavakra, mechanizmusokra) igen nagy szükség van. Az sem könnyíti meg az ellenzéki szavazó életét, mikor látja, hogy az ő oldalán sem ritka a narcisztikus politikai vezető, aki nyilvánosan ájuldozik elvei nagyszerűségétől. Az önmagukban csekély érdeklődésre számot tartó, elég unalmas mantrák ismétlésével nem lehet győzni. Tanuljunk hát új szavakat, használjuk az „én” helyett néha a „mi” fordulatot. Énpárt és miszövetség. Nem elég papíron szövetkezni, úgy is kell látszani.

Mielőtt megfogalmaznék egy javaslatot, amely talán enyhíti az összefogók közötti feszültséget, pár szó következzék a politika egyik sztrádájáról, a damaszkuszi útról. Barátaim a közösségi médiában gyakorta és szívesen rántják le a leplet az indulókról, mit tettek a múltban. Mindegyikükre legalább száz halálra sértett, elbocsátott értelmiségi jut, és csak abban lehet bízni, hogy az idő haladtával a megértés és megbocsátás képessége viszonylag egyenletesen terjed.

Azért - minimalista felütéssel - mégis említsük meg, hogy nem kevesen láttak már lendületes gyakorlatokat a damaszkuszi úton. A Fidesz alakváltásai modellértékűek, de az ellenzéki csoportokból is sokan indultak távolról, a pártapparátusból, a régi és az újabb államapparátusból, szavaztak a Fideszre, hajlottak a szélsőségek fele. De most, együtt, demokratikus berendezkedésű országot akarnak. Ez számít. Nem ez a harc lesz a végső, de talán a demokratikus ruházat megmarad a demokratikus tartású ellenzéken.

A győzelemhez szükséges egyik legfontosabb feltétel a látható, erőteljes nyitás minden potenciális ellenzéki szavazó felé. Életem nem rövid szakaszát egymással harcoló részlegekből álló szervezetekben töltöttem, innen is tudom, hogy a hatpárti (később majd többpárti) együttműködés igenis innováció, magyar közegben szinte maga a csoda. Innen már csak egy lépéssel kell feljebb kerülni, bebizonyítva, hogy az összefogás kiszélesítése nem pusztán a miniszteri, államtitkári, képviselői helyekért, vagyis a véges erőforrásokért folytatott küzdelem megnehezítése, hanem a szavazóerő megnövelése, ami most a legfontosabb. Aztán a kívül-belül sokszínű ellenzéknek a győzelem után is fenn kell tartani a közös cselekvés képességét, ami újabb politikai innovációkat követel meg.

Az előválasztások legfontosabb eseményének a miniszterelnök-jelölt kiválasztása látszik. Bárki legyen a nyertes, mögötte szivárványos marad a háttér. Ő a vezető, de mindenki elismeri-e? Dilemma, amelyet érdemes előre kezelni. Valami olyasféle találmánnyal kellene előrukkolni, mint a feszített tükrű úszómedence: a víz ugyan állandóan túlcsordul, de a széleken beépített csöveken át ugyanabba a medencébe folyik vissza.

Többféle módon lehet kezelni, levezetni a pártok és érdekszövetségek közötti feszültséget. Közülük a miniszteriális szerkezet alakítgatása a leggyakoribb. Tanuljunk az amerikaiaktól: válasszuk alelnököt, esetleg alelnököket is az elnök, vagyis a miniszterelnök mellé. Nem magáról a már létező posztról beszélek, hanem arról, hogy már az előválasztást követően legyen ismert a kiválasztott személy. Ennek a módszernek a legfontosabb hozadéka, hogy a választási harc során szembekerült csoportokat közelebb hozza. Kamala Harris-Joe Biden. Ízlésemhez tehát az áll a legközelebb, ha az előválasztások során miniszterelnök-jelölt (első helyezett) mellett miniszterelnök-helyettes jelölt vagy jelöltek (második, harmadik helyezett) is kikerülnek a versenyből. Ily módon az előválasztás megmutatná a vezetés tényét és a szövetség természetét is. Növelné a szövetség népszerűségét, mérsékelné a miniszterelnök-jelölt kiválasztása miatt elkerülhetetlen kiszorító hatást a többi szövetséges szavazó körében.