Orbán Viktor kifogy a barátokból a legfelső szinten. Hogy jobbnak látta kiléptetni képviselőit a kereszténydemokrata frakcióból, még mielőtt felfüggesztik azok jogait, az arra utal, hogy vége az unió fő áramával kötött szövetségnek. De már jó ideje érlelődött, hogy a partvonalra szorul. Ám egyben jelzésszerűen mutatja, hogy a keleti tagok elidegenednek az EU-tól, Lengyelországtól Szlovéniáig, miután a térség az orbáni illiberális demokráciával flörtöl.
Négy éve még úgy tűnt, hogy egész Európában jönnek fel a populisták, ám ritkul körülöttük a levegő, miután Biden lett az elnök. De ugyanebbe az irányba hat Merkel közelgő távozása is, mert ő mindig szabadon tartotta a párbeszéd csatornáját Kelet felé, még akkor is, ha lényeges ellentétei voltak Orbánnal.
Márpedig hogy az új amerikai vezetés nem nézi jól szemmel a demagógiát, illetve hogy a kancellár után olyasvalaki jön, aki nem kötődik ennyire a régióhoz, nos, az felveti a veszélyét, hogy lázadó keleti tagok még messzebbre sodródnak Brüsszeltől. Viszont felbátorodhat a Bizottság, hogy lépjen fel keményebben Budapesttel és Varsóval szemben, beleértve a támogatások befagyasztását.
Bidennek nem lesz könnyű dolga azokkal a vezetőkkel, akik közel kerültek Trumphoz és csodálták. Merkel végignézte, miként szilárdítja meg Orbán a hatalmát, ellenőrzése alá vonva a bíróságokat és a sajtót, ostorozva a bevándorlókat. Utóbbi felhívás volt a keringőre más nacionalisták számára, egyben szemben állt a kancellár nyitott kapu-politikájával.
A német miniszterelnök továbbra is a Kelet befolyásos támogatója, akinél számít, hogy az NDK-ban nőtt fel és Prágában járt egyetemre. Még mindig elismeréssel adózik az egykori Szolidaritásnak. Utódja viszont bizonyosan a korábbi Nyugat-Németországot képviseli majd.
Ugyanakkor a szoros gazdasági kötelékek szavatolják, hogy a zendülők csak az eddigi panaszaikat tolhassák és ne mehessenek túl azokon. A következő erőpróba a jogállam lesz.
Orbán Viktor távozik a klikkjével a Néppárt parlamenti csoportjából és viszi magával az általa okozott viszályokat is. Ily módon még jobban elszigetelődik és ez megnöveli a magyar uniós kilépés kockázatát. Hogy becsapta maga mögött az ajtót, az földrengéssel ér fel, mert legutóbb, 2009-ben Cameron szánta rá magát arra, hogy új frakciót hozzon létre. A Fidesz tüske volt a köröm alatt az EPP számára, amióta a kormányfő végrehajtotta az illiberális fordulatot 2010 után. Mivel autoriter irányban haladt, ami ellentétben áll a pártcsalád értékeivel, voltaképpen már rég rászolgált arra, hogy megváljanak tőle.
Merkel azonban mindig megvédte, részben, mert hűséges akart maradni Kohl-hoz, aki ernyőszervezetet csinált a szövetségből, Berlin főként azonban nem szerette volna meggyengíteni a pártcsaládot, annak keleti befolyását.
Hegedűs István, a Fidesz egyik alapító tagja úgy véli, hogy Orbán mostantól kezdve nem tartozik az EU-t irányító elithez. Politikája, a demokratikus értékek feladása egyértelműen a szélsőjobbon jelöli ki a helyét. Egyszerre két lovat akart megülni, maradt volna a Néppártban, hogy élvezze annak védelmét és az általa nyújtott legitimitást, közben azonban erős kapcsolatokat épített ki a szélsőségesekkel, hogy ő legyen a populista Európa vezére. Ám rajta vesztett, ezért napjainkban immár a margóra szorult. De a Néppártból csak akkor távolítják le, ha arra rábólintanak a német uniópártok.
Ugyanakkor Hadházy Ákos arra figyelmeztet a lapban: ha az unió megakadályozza, hogy Orbán tovább fosztogassa a brüsszeli alapokat, akkor ez középtávon felveti a magyar távozás veszélyét.
A Néppárt alelnöke szerint a Fidesz további sorsa akkor fordult élesbe, amikor Orbán vasárnap a Webernek küldött levélben kilátásba helyezte, hogy veszik a kalapjukat a magyar képviselők, ha a frakcióban nem az ő szájuk ízének megfelelően alakulnak a dolgok. Esteban Gonzáles Pons, aki a reformot kidolgozó munkacsoportot irányította, elmondta, hogy ezek után több alapvető kérdéssel szembesültek:
1. Ki hozza a döntéseket, ők maguk vagy valaki más?
2. Meg tudja őket osztani a magyar vezető?
3. Tekinthetik-e továbbra is magukat középjobb, mérsékelt, Európa-barát szerveződésnek?
Nos, a politikus szerint a válasz kategorikus lett. Ugyanakkor Orbánt a kereszténydemokraták soraiból már csupán a szlovén és az osztrák miniszterelnök támogatja.
Orbán Viktor jó kétévtizedes, viharos viszonynak vetett véget, amikor szakított a néppárti frakcióval. Pedig bizonyos állandó védettséget élvezett az első számú európai politikai erő jóvoltából. Részben a magyarországi német üzleti érdekeltségek folytán, részben pedig azért, mert jó páran a jobboldalon merevgörcsbe zuhantak a nemzeti populizmus felemelkedése láttán. A magyar vezető ugyanakkor a szélsőjobb hőse lett a bevándorlás visszautasítása miatt. Ezzel párhuzamosan pedig jelentős erővé lépett elő a konzervatív táborban, mivel a hagyományos pártok közül jó páran féltek összerúgni vele a port, noha egyre ellenségesebb üzeneteket küldött.
A kilátásokról Szicherle Patrik a Political Capitaltől azt tartja a legkevésbé valószínűnek, hogy a Fidesz az EPP társult tagja lenne. Sokkal inkább gondolja úgy, hogy a 12 törvényhozó átigazol a konzervatívokhoz és reformerekhez. Közben pedig folytatja a jogállam leépítését, mert a Néppárt már nem tudja megfékezni, viszont Orbán tudja zsarolni az EU-t, hiszen annak a kilépéssel csökkent a nyomásgyakorlási potenciálja. De majd meglátjuk, miként áll hozzá a magyar kihíváshoz von der Leyen, aki az értékek betartására szólít fel, de ez ügyben sokat nem zargatta Budapestet, illetve a Tanács, amely mindig is vonakodott megbüntetni a magyar kormányt.
Az EU olyan árat fizetett a gazdasági mentőcsomagért, amely elfogadhatatlanul magas lesz, hiszen a két fekete bárány, Magyarország és Lengyelország vétót helyezett kilátásba, ha életbe lép a jogállami mechanizmus. A megoldás az lett, mint már annyiszor idáig, hogy felvizezték a szankciókat. Orbán azonban nem érzi úgy, hogy elmarasztalták, így egyre inkább tekintélyelvű és öntelt. Most éppen az EPP strasbourgi csoportjából vonta ki az embereit, hogy ne zárják ki a magyar delegációt.
A demokratikus normák meggyengülése a legnagyobb felső fenyegetést jelenti az unióban, még a gazdasági visszaesést is felülmúlja. Ahogy Timothy Garton Ash megfogalmazta: létében veszélyezteti az EU-t. Ám az újjáépítési terv tárgyalása során megint csak az derült ki, hogy Brüsszel nem képes megvédeni a liberális elveket, mint hogy azt sem, hogy a tagok együtt maradjanak és ne távolodjanak el a centrumtól.
De hát Németország pl. ragaszkodik az Északi Áramlat 2-höz, noha a nemzeti önzéssel csak lejáratja közösséget. És az is látszik, hogy az unió nem képes megvédelmezni a polgárait, sem az orosz katonai fenyegetéssel, sem a járvánnyal szemben. A közös vakcinabeszerzés rosszul sült el, csak a kifelé tartó erőknek adott lendületet. Lásd a magyar, lengyel és szlovák különvásárlásokat. De hát a Bizottság ezt alaposan elszúrta, noha éppen abból akart okulni, hogy egy éve a tagállamok egymással marakodtak a védőfelszerelésekért. Ám a próbálkozásból paródia lett.
A vezércikk azt hangsúlyozza, hogy alapjaiban meg kell változtatni az oltóanyagok elosztását az unióban, és e tekintetben tanulhatnak a többiektől azok a tagállamok, amelyek késlekednek a folyamattal. A válságkezelésben az EU jobban teljesített, mint a britek vagy az amerikaiak, de az oltásoknál már nem ez a helyzet. Márpedig ez megnehezíti, hogy lenyomják az új fertőzések számát, feloldják a korlátozásokat és kijárási tilalmakat, és hogy újra nekilendüljön a gazdaság. Ráadásul a brit mutáns gyorsan terjed a földrész egyes részein.
Ám töredezik a közösség egységes frontja. Magyarország – nemzeti engedély alapján – orosz és kínai vakcinát szerzett be. Pedig a Pekingből érkezett küldeményről nem tudni semmit sem, mert nem voltak ilyen vizsgálatok. De most a lengyel, a cseh és a szlovák kormány is bejelentkezett Moszkvában, illetve a kínai fővárosban. Ausztria és Dánia pedig Izraellel közösen kíván szert előállítani.
Mindez azt jelzi, hogy megrendült a bizalom, mármint hogy Brüsszel képes megszervezni a hosszú távú szállításokat. A tagállamok fizetik meg az elbaltázott közös beszerzés kudarcát. De a hiány hamar átfordulhat bőségbe. Viszont e pillanatban az is látszik, hogy szintén gondot okoz az oltások beadása, mert a készletek csak halmozódnak, de nem jutnak el az emberekhez.
Hogy az EU engedi leszalámizni a jogállamot Magyarországon, az a lehető legnagyobb engedékenység. Ezt Judy Dempsey, a Carnegie Europe agytröszt elemzője fejtette ki az amerikai közrádió körkapcsolásos vitaműsorában, amely a Klubrádióról szólt. Mint mondta, az egész magyar ügy azért különleges, mert az EU az értékekre, a sajtószabadságra, a hatalmi ágak szétválasztására, az elszámoltathatóságra, a független igazságszolgáltatásra, a fékekre és ellensúlyokra épül. Ám Orbán igazából gúnyt űz ezekből az elvekből.
A szakértő hozzátette, hogy Merkelnek lett volna módja megszervezni az ellenállást a Fidesszel szemben az unióban. Ám nem lépett, mert neki fontosabbak voltak a német beruházók érdekei. Ezzel a megjegyzéssel azonban nem értett egyet Elmar Brok, a CDU elnökségi tagja, aki hosszú évekig irányította az EP Külügyi Bizottságát. Szerinte Orbán nem esett hasra Németország ereje előtt. A kormányfő abban utazik, hogy kiváltsa Brüsszel bírálatát és ily módon nyerje meg a hazai választásokat.
Ugyanakkor a német politikus megismételte, hogy az EU keze meg van kötve, mert nincs hatékony eszköze a renitens államok megrendszabályozására. Cseh Katalin azonban reményt keltőnek tartja, hogy a jövőben a demokratikus normák betartásától függ, kaphatnak-e a kormányok támogatást Brüsszeltől. És az is nagyon jó, hogy a Fidesz távozni kényszerült a néppárti képviselőcsoportból. Mert jobb későn, mint soha. De lépni kell, mert aggasztóak a tapasztalatok Szlovéniában és Bulgáriában is, és a végén már az egész unió stabilitása megrendülhet.
A beszélgetésben részt vett Hardy Mihály, a Klubrádió hírigazgatója is, aki elmondta, hogy a hallgatóság 60-70%-át vesztették el, sorsuk újabb csapást jelent a sajtószabadság számára. Hiszen az utolsó független rádió esett el, miközben a médiát a kormány uralja. Az EU ugyan az ilyen esetekben bizottságokat szokott kiküldeni, azok megírják a jelentésüket, az EP-ben pedig felszólalások hangzanak el, de valójában érdemben nem történik semmi.
Egyébként Orbán Viktor szóvivője azt üzente az amerikai rádiónak, hogy a Klubrádióról független testület határozott, márpedig Magyarországon érvényesül a hatalmi ágak megosztása. Hardy szerint azonban ez olyan vélemény, ami már nem is állhatna távolabb a valóságtól. Hiszen a miniszterelnök immár 10 éve szorongatja a sajtót, ám az EU mindig lassan és vérszegényen reagál.
