Lehetőséget kaptam arra, hogy elkísérjem a TrustAir Aviation csapatát egy „covid küldetésre”. A Győr melletti Pér repülőteréről indultunk, ugyanis itt található a TrustAir bázisa, innen indulnak és ide érkeznek vissza a repülőgépek egy-egy betegszállítást követően. Az előttünk álló feladat az utóbbi időkben már rutinmunkának számít: Franciaországól kell hazahozni egy COVID-19 fertőzött honfitársunkat, hogy magyar kórházban folytathassák gyógykezelését.
A csapat két részből áll: a hajózó személyzetből és az orvosi csapatból. Már a felszállás előtt megkezdődik a komoly munka. Amíg a pilóták véglegesítik a repülési tervet, addig az egészségügyi csapat elhelyezi a speciális covid-kapszulát a repülőben, és ellenőrzi az orvosi eszközöket. Rövidesen a mentőrepülőgép már az Alpok felett suhan.
Az orvosi csapat három tagból áll. Lukács András mentőtiszt elmondta, a TrustAir üzleti modellje eredetileg a turizmusra épült. „Ha utazás vagy nyaralás közben baleset ér, mi a biztosítód megkeresésére hazaszállítunk. Egyrészt a biztosítónak nem kell fizetnie a külföldi ellátást, ami intenzív terápia esetén több ezer eurós nagyságrendű lehet, másrészt a betegeknek is jobb, ha a saját környezetükben gyógyulhatnak. A vírushoz nekünk is alkalmazkodnunk kellett, beszereztünk több speciális izolációs kapszulát, amelyben biztonságosan, mások veszélyeztetése nélkül tudunk szállítani koronavírusos beteget. A kapszulában negatív nyomás van, levegőellátását a repülőgép oxigénrendszere biztosítja a repülés során, a beteg által kilélegzett fertőző levegőt nagy hatékonyságú szűrők tisztítják meg, így nem kell védőruhába öltöznünk, mert a betegtől nem kaphatja el senki a vírust.”
A gép felszerelését már Dr. Kulcsár Linda aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos mutatja meg, aki „flight doctor-ként” dolgozik a TrustAir kötelékében. „Minden van itt, ami egy modern intenzív osztályon is. Egyedül a hely kisebb egy esetleges beavatkozáshoz, de nagyon ritka, hogy nagyobb műveletet kéne végeznünk, mivel előre gondolkozunk, és próbáljuk a beteget stabil állapotban szállítani. A biztosítók orvosa a TrustAir orvosigazgatójával konzultálva dönt arról, hogy a beteget földi vagy légi úton, és mikor lehet szállítani. Ha megkapjuk a felkérést, 3 órán belül fel is tudunk szállni a betegért, ha az időjárás is úgy akarja. A covidos szállítások különösen nagy kihívást jelentenek. Azonban egyre több megkeresést kapunk magánszemélyektől is, például Albániából, ahol rossz állapotok uralkodnak a kórházakban. Ezekben az esetekben jellemzően az a kérés, hogy családtagokat szállítsunk át egy-egy nyugat-európai kórházba, ezzel megadva a betegeknek az esélyt a túlélésre. Ilyenkor különösen nagy felelősség hárul a TrustAir orvosi csapatára. Rendszeresen előfordul, hogy jobb állapotban adtuk át a beteget a fogadó kórházban, mint ahogyan elhoztuk a küldő kórházból.”
Közben megkezdjük a leszállást a francia repülőtérre. Itt már vár minket a földi mentő partner mentőautója. A kommunikációban Bagyó Sándor mentéstechnikus segíti a csapatot. Ő is több évtizedes mentési tapasztalattal rendelkezik, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának az elnöke. „Amikor a kórház covid osztályán befektetjük a beteget a kapszulába, természetesen mi is védőruhát viselünk. Az izolációs eszköz lezárását alapos fertőtlenítés követi, ezután indulunk vissza a repülőtérre. Magyarországon, a célkórházban is ugyanez az eljárás, a kapszulát csak a fogadó kórház covid osztályán nyitjuk ki” - magyarázza, majd az orvosi csapat indul is a helyi kórházba a betegért.
Rájuk várva a légikikötőben a pilóták a repülőt készítik elő a visszaútra, felügyelik a tankolást, és újból ellenőrzik az időjárás-előrejelzéseket. Viszonylag gyorsan, alig több, mint 2 óra alatt vissza is érkezett az orvoscsapat a beteggel. A szállítás legkritikusabb pontja következik: a kapszulában lévő beteget át kellett tenni a mentőautóból a repülőgépbe, ami a repülő szűkös hátsó ajtaja miatt bonyolult feladat. A pilóták is kiveszik a részüket a speciális hordágy mozgatásából, ők a repülőgépben, az egészségügyi szakemberek kívülről segítik be a kapszulát a fedélzetre.
A felszállás után már Kulcsár doktornő mutatja meg nekem az izolációs eszköz működését és a különböző grafikonokat kirajzoló monitorokat. „A betegeket, akiket az izolációs kapszulában szállítunk, az esetek nagy részében altatjuk. Ez sokkal humánusabb a betegnek, elég nehéz ébren, mozdulatlanul kibírni benne a repülést és a kórházig vezető utat. A beteg vénájára csatlakoztatott csöveken keresztül folyamatosan kapja az infúziót és a gyógyszereket, ezt kívülről változtatni, adagolni tudom, eközben a gépek monitorozzák az életműködését, már a legkisebb rendellenesség esetén is figyelmeztető jelzést kapunk”. Az út során szerencsére erre nem került sor, a beteget stabil állapotban szállítottuk végig.
Magyarországon már várt ránk a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának a mentőautója, ahová átemelték a beteget kapszulástól és az orvosi csapat már indult is a fogadó kórházba. Itt ugyanaz a procedúra következett, mint Franciaországban. Beléptek a beteggel a covid osztályra, ahol felébresztették az altatásból, majd védőruhába öltözve kinyitották az izolációs inkubátort, és átadták a kórháznak a pácienst. Az izolációs eszköz fertőtlenítése után indultunk is vissza a repülőtérre, hogy immáron beteg nélkül, üres kapszulával visszarepüljünk a bázisra, Pérre.
Testközelből tapasztalhattam meg, milyen embert próbáló feladat ez, ugyanakkor a sok nehézség és felelősség ellenére mennyire gyönyörű is egyben, mind a pilóták, mind az egészségügyi csapat részéről.
