Vendégkommentárjában Arató András, a Klubrádió többségi tulajdonosan arra hívja fel a figyelmet, hogy a magyar kormány 10 éve harcol a szabad sajtó és Európa ellen, ám ezt az EU megfinanszírozza. Mint rámutat, ebben a történetben nem Orbán Viktor személye az érdekes, hanem, hogy egy kézbe összpontosulnak a döntések. Az egyeduralomra törő rendszerek pedig mindig központi feladatuknak tekintik a független média felszámolását.
Ugyanakkor az még nem sajtószabadság, ha nem vesznek őrizetbe újságírókat. Az uniónak azonban a mai napig fejtörést okoz, hogy mitévő legyen az olyan rezsimekkel, amelyek tesznek az alapvető demokratikus értékekre és populista-nacionalista féldiktatúra felé viszik országukat. Közben azonban bekasszírozzák az európai adófizetők pénzét és abból javarészt a saját klientúrájukat hizlalják. Eddig minden következmény nélkül.
Szabadságharcot hirdetnek Brüsszellel szemben, az EU pedig mindezt tétlenül lesi. Pedig utat-módot kellene találni arra, hogy megmentse az a pár önálló orgánumot, amelynek idáig sikerült talpon maradnia. Arató kitér arra, hogy ez a Klubrádió esetében a hallgatóknak köszönhető, mert 10 év alatt 5 millió eurót adtak össze. Ők tartják életben a szabad hangot. Az pedig meglepő és megható, milyen érdeklődés kíséri a nemzetközi sajtó részéről a rádió sorsát. Az adó világhírű lett, ám ez nem az ő érdeme, hanem a rendszer bűne.
Magyarország és Lengyelországnak egyelőre nem kell tartania a jogállami mechanizmustól, miután élve a decemberi EU-csúcson kialkudott kompromisszummal, mindkét kormány azt kéri, hogy az Európai Bíróság mondja ki az új rendszer törvénytelenségét. Közben a Bizottság kidolgozza az irányelveket a szabályozás gyakorlati alkalmazására, és az már vonatkozik azokra az esetekre is, amelyek az EUB döntéséig merülnek fel. Ez volt az ára, hogy a magyar és a lengyel vezetés ne vétózza meg az új költségvetést, illetve a gazdasági mentőcsomagot.
Hogy a bírósági eljárás mennyi ideig tart, azt nem tudni. Általában 19 hónapot vesz igénybe, de Jourová alelnök már jelezte, hogy a Bizottság sürgősséget kér, az pedig többnyire azt jelenti, hogy a luxemburgi testület 10 hónap alatt zárja le az adott ügyet. Ez a bíróság elnökétől függ.
Moritz Körner, német szabaddemokrata EP-képviselő úgy értékeli, hogy a lépéssel Orbán és Kaczynski azt bizonyítja: elutasítják a jogállamot. És az új mechanizmus miatt úgy érzik, veszélyben van korrupt és demokráciaellenes politikájuk. A törvényhozó felszólította Brüsszelt, hogy az ne törődjön a beadvánnyal, hanem alkalmazza a mechanizmust, hogy véget vessen Magyarországon az uniós pénzek kisíbolásának, illetve hogy a lengyeleknél helyreálljon a bíróságok függetlensége. Zöld kollégája, Daniel Freund jelezte, hogy Strasbourg beperli a Bizottságot, ha az tétlen marad.
Következik az újabb forduló Magyarország, Lengyelország, illetve az Európai Unió jogállami bokszmeccsében. Az erőpróba tétje budapesti, illetve varsói megítélés szerint az, hogy csökkentik-e a két állam támogatását – politikailag vitatott lépések miatt. A két kormány milliárdokat vág zsebre, miközben mindkettő ellen jogállami eljárás zajlik az alapértékek feltételezett megszegése miatt.
Mindenesetre a múlt év végén von der Leyen már előre azt hangsúlyozta, hogy a mostani közjáték nem befolyásolja érdemben a dolgokat: egyetlen új ügy sem sikkad el, amíg a Bíróság nem határoz. De csak akkor foglalkoznak velük érdemben, ha már megszületik a luxemburgi verdikt.
Bírálók ugyanakkor attól félnek, hogy ez sok-sok hónapos késedelmet okoz. Ráadásul, a decemberi megállapodáshoz fűzött nyilatkozat kimondja, hogy a pénzeket csak akkor lehet megvonni, ha az adott jogsértés közvetlenül érinti a szubvenciók felhasználását. Vita esetén az adott kérdés az állam- és kormányfők elé kerül.
A lap egyáltalán nem tekinti meglepőnek, hogy Magyarország és Lengyelország beadványt intézett az Európai Bírósághoz. Ezzel az engedménnyel a többiek a múlt év azt akarták elérni, hogy átmenjen a pénzügyi csomag. Két éve Budapest a GDP 4,48 %-ának megfelelő összeget markolt fel Brüsszeltől. A lengyelek esetében ez az érték 3,3 %.
A panasz révén Orbán Viktor, aki nyílt háborúban áll az EU-val az európai alapértékek miatt, el tudja kerülni, már ha elhúzódik az ítélet, hogy a jogállami vita kihasson a jövő tavaszi választásokra. A lengyeleket viszont utolérhetik a szankciók, mert ott csak 2023-ban járulnak az urnákhoz az emberek.
A jobboldali lap úgy ítéli meg a magyar-lengyel keresetet, hogy az azt jelzi: az EU továbbra is tehetetlen a jogállam megsértése esetén. Még akkor is, ha a két országnak nem sok esélye van az Európai Bíróságnál. Ám az egész jogállami klauzula nem több placebónál, így az unió a jövőben sem tud semmit tenni, ha egyes kormányok kitáncolnak a sorból.
Abban persze van némi cinizmus, hogy pont Budapest és Varsó panaszolja be az EUB-nál a jogállami mechanizmust, noha a két kormány csak akkor fogadja el a testület ítéleteit, ha az megfelel a politikájának. Orbán Viktor pl. tavaly óta nem tesz eleget annak a döntésnek, hogy az érintett civil szervezeteknek nem kell megmondaniuk, honnan kapnak támogatást külföldről.
Ettől persze még a két vezetésnek joga van megkeresni bíróságot, de ily módon maximum 10 hónapot nyernek. Azaz Orbán hiába húzza az időt a választások előtt. Viszont hogy a normák módszeres megszegése miatt valóban visszatartanak-e majd uniós pénzeket, az ki fog derülni. A Bizottságnak ugyanis minden alkalommal igazolnia kell, hogy az adott ügy gátolja a támogatások jogszerű felhasználását. Ily módon azonban jó pár disznóság eleve kimarad a szórásból.
De politikailag csupán ennyit lehetett elérni, noha egyre sűrűbben fordulnak elő jogsértések. Valójában a nagy garral bejelentett hüvelykszorító nem több ártalmatlan szernél, Ennélfogva az európai jogközösség igazából a jövőben sem tud semmit sem csinálni, ha az alapelveit éri kihívás.
Magyarország és Lengyelország a tekintélyuralmat célozta meg és újfent bizonyítja, hogy milyen kevésre becsüli a jogállami elveket. Az első pillantásra persze a Luxemburgba eljuttatott kifogás nem tűnik többnek, mint politikai rutinnak. Valójában azonban a többi tagállam alapnormákat áldozott fel, hogy megmentse a közös államháztartást. Egyben megóvta a magyar és a lengyel kormányt a támogatások megrövidítésétől, valamint választóik haragjától.
A panasz és a hozzá mellékelt indoklás ismételten bemutat az alapértékeknek. Varsó egyébként is szívesen támadja az EU-t. A lengyel Alkotmánybíróság, amely már nem több, mint papírmasé, hamarosan elvi iránymutatást ad ki, hogy kétség esetén nem kell alkalmazni a közösségi jogot, a haza szabályok elsőbbséget élveznek. Egészen pontosan az számít, amit a kormány akar.
Ez pedig a keményvonalas Kaczynski, valamint Ziobro igazságügyi miniszter győzelmét jelenti. Azzal adják el odahaza az unió elleni támadást, hogy védik a lengyel kultúrát, vallást, hagyományt és államot Brüsszel állítólagos túlkapásaival szemben. Valójában azonban kizárólag az vezérli őket, hogy felszámolják a jogállam maradékát és zavartalanul tudjanak kormányozni – autoriter módra.
Hogy a külföldre sugárzó német közszolgálati műsorszóró, a Deutsche Welle a hónap végétől fel akarja újítani magyar nyelvű programját, az jelentős reményeket ébreszt, de még az együttműködésre kiszemelt magyar szerkesztőségeknél is mutatkozik némi fenntartás vele szemben, Kovács Zoltán viszont egyenesen azt mennydörgi, hogy ez kulturkampf és beavatkozást jelent az ország belügyeibe. A DW intendása ugyanakkor arra hivatkozik, hogy szélesítenék a kínálatot és főleg a Youtube révén reálisabb képet közvetítenének a magyar közönségnek Európáról, illetve saját országukról. Ehhez kooperálni akarnak a Telex-szel, a HVG-vel, az ATV-vel és a Klubrádióval.
Polyák Gábor médiaszakértő azonban azt mondja, az jó, ha többféle tartalom jelenik meg, de változatlanul nagy kérdés, hogy ezek az anyagok miként jutnak el az emberekhez. Így azonban valószínű, hogy a fogyasztók ugyanazok lesznek, akik már így is követik a független magyar sajtót. Ugyanez a baja Daniel Freund-nak, a német zöld EP-képviselőnek is, mármint hogy Orbán közönsége főként vidéken lakik, ott meg szinte hozzáférhetetlenek az ellenzéki orgánumok. Ennélfogva a Deutsche Welle is csak nagyon nehezen tudja majd elérni ezt a réteget.
Kelet-Európában az oltások nem tudnak lépést tartani a járvány újabb hullámával, amely végigsöpör a térségen. A cseheknél a betegség 10-szer olyan gyorsan terjed, mint Németországban. A magyaroknál, szlovákoknál és lengyeleknél hónapok óta nem volt ennyi új eset. Ha a lakosság lélekszámához viszonyítjuk a halottak számát, akkor Csehország vezet az egész világon, utána Nagy-Britannia és Magyarország a sorrend. Utóbbi megelőzte Olaszországot.
Pedig ezek az államok egy éve még jól álltak, ám mostanra az egészségügyük roskadozik a csapás súlya alatt és a vezetők arra figyelmeztetnek, hogy a java még hátra van. Ez pedig veszélyezteti a gazdasági kilábalást, mert egyre újabb és újabb korlátozások jönnek. Bírálók szerint a négy kormány túl későn reagált az újabb bajra, csak némi habozás után záratta be az üzleteket és vendéglőket.
Hogy a fizetőeszközök árfolyama gyengül, az azt jelzi, hogy a befektetők már beárazták a rengeteg rossz hír gazdasági hatását. De ettől még lehetséges, hogy a 2. negyedévtől megindul a fellendülés. Csak még odáig el kell jutni. Hiszen a fertőzés a cseheknél, magyaroknál és lengyeleknél több áldozatot szed, mint az USÁ-ban. És az előrejelzések igen kedvezőtlenek. Az Orbán-kabinet tegnap jó 8 ezer új megbetegedést jelentett, ami csaknem 50 %-kal több, mint egy nappal korábban.
A lengyel egészségügyi miniszter úgy nyilatkozott, hogy a legrosszabb forgatókönyv válik valóra. Mert nem elég, hogy egyre több a fertőzött, emellett a hullám várhatóan sokáig elhúzódik.
Az Európai Parlament a diszkriminatív magyar és a lengyel politika elleni jelképes tiltakozásként az LMBTIQ-jogok övezetévé nyilvánította az uniót. Vagyis a szabadságzóna kikiáltása válasz arra, hogy a két országban egyes települések és régiók meghirdették: náluk nincs helye a nemi kisebbségek ideológiájának. A strasbourgi testület határozata ezzel szemben kimondja, hogy hogy bárkinek joga van a nyilvánosság elé tárni szexuális irányultságát, nemi identitását, félelem, hátrányos megkülönböztetés és üldöztetés nélkül.
A végrehajtó hatalomnak pedig mindenütt védenie és segítenie kell az egyenlőséget, illetve az alapvető jogokat. Lengyelországban idáig már több mint 100 település és körzet jelentette be, hogy LMBTIQ-mentes régiónak tekinti magát. Magyarországon tavaly novemberben Nagykáta fogadott el hasonló határozatot. A most jóváhagyott EP-döntés egyébként felszólítja a Bizottságot, hogy szerződésszegési eljárás keretében keresse meg az Európai Bíróságot, illetve vonja meg a támogatást az érintett kormányoktól. A közvetlen előzmény az volt, hogy a lengyel vezetés megakadályozta a francia EU-államminisztert, aki hivatalos útja során fel akarta keresni az egyik szóban forgó városkát.
