Száz esztendeje, 1921 márciusában lázadtak fel a kronstadti tengerészek a bolsevik hatalomgyakorlás és a hadikommunizmus ellen, Felkelésük a lehető legérzékenyebb támadás volt a rendszer ellen, hiszen mindaddig a kronstadti matrózok számítottak a fiatal szovjet állam legmegbízhatóbb gárdájának. Lelkes élcsapatként harcoltak a vörösök oldalán az októberi forradalomban és a polgárháborúban. Nagyjából akkor ábrándultak ki a bolsevizmusból, amikor a Vörös Hadsereg legyőzte a fehéreket és az őket támogató külföldi erőket. A tengerészek többsége paraszti családból származott, látta a rekvirálásokkal kifosztott falvak éhségét, a sokmillió halottat, a győzelem iszonyú árát.
Mint a forradalmárok általában, ők is megfogalmazták a programjukat, tizenöt pontban. Ez a tizenöt pont hű vázlata egy olyan szocializmusnak, amelyben minden hatalom a dolgozók (és a katonák, matrózok) által közvetlenül választott tanácsok, azaz a szovjetek kezében lenne. Szabad választások, de csak a szocialista és anarchista pártok részvételével, sajtó- és véleményszabadság, de csak a szocialistáknak és az anarchistáknak. Szabad vállalkozás a parasztoknak és az iparosoknak, de idegen munkaerő, azaz bérmunka nélkül. Az új, demokratikus állam jellegéről láthatóan nem volt világos elképzelésük. Parlamentet mindenesetre nem akartak, feltehetően az egységes és erős állam koncepcióját is elutasították. Több követelésük szinte szó szerint összecseng az 1956-os magyar munkástanácsok önigazgató társadalmi programjával, bár ez utóbbi jóval kidolgozottabb volt.
Felkelésüket 1921. március 18-án a bolsevikok annak a Trockijnak a vezetésével verték le, aki később hasonló kritikát fogalmazott meg a bolsevik bürokráciáról. A matrózok heroikus küzdelmet vívtak a bolsevik csapatok ellen, de a túlerővel szemben esélytelenek voltak. Kronstadt végsősoron ugyanazt a kérdést vetette fel, mint az éppen ötven esztendővel korábbi, 1871-es Párizsi Kommün és a mi ötvenhatos forradalmunk munkástanácsi vonulata. Lehetséges-e egy önigazgató szocialista társadalom állampárti erőszak és bürokratikus államgépezet nélkül? Merész optimizmus kell ahhoz, hogy minden eddigi kudarc ellenére azt mondjuk, igen, lehetséges. De talán mégis megéri hinni benne.