Az Egyesült Államok és az ENSZ minden igyekezete ellenére egyre halványabb az esélye a tűzszünetnek a polgárháború sújtotta Jemenben, a harcok folytatódása pedig azzal fenyeget, hogy tovább mélyül a világ jelenlegi legsúlyosabb humanitárius katasztrófája. Joe Biden amerikai elnök a jemeni konfliktus lezárását tűzte ki egyik első jelentősebb külpolitikai céljaként, de hiába tett látványos lépéseket, a béke ügyét eddig mégsem sikerült előremozdítania. Tim Lenderking, az amerikai kormány jemeni különmegbízottja közlése szerint múlt héten a húszi lázadók asztalára tettek egy fegyvernyugvásról szóló “reális” tervet, ám az Irán támogatását élvező milícia szemmel láthatóan nem érdekelt a harcok szüneteltetésében.
A húszik abban bízhatnak, hogy a harctéren javíthatnak alkupozíciójukon. Februárban indítottak újra offenzívájukat a stratégiai fontosságú Marib tartomány elfoglalására, amennyiben sikerrel járnának, azzal súlyos csapást mérhetnének a nemzetközileg elismert kormányra, és szinte teljesen kiűzhetnék annak erőit az északi országrészből. A felkelők esetleges győzelme azonban a jemeni humanitárius helyzetet is súlyosbítaná, hiszen a háború által eddig megkímélt tartomány mintegy 2,2 millió belső menekültnek ad otthont, akik az előrenyomuló szélsőségesek elől csakis a kopár sivatag irányában kereshetnének menedéket. A jemeni hadsereg és az őket támogató szaúdi koalíció tagjai mindazonáltal mindent elkövetnek azért, hogy visszaverjék a támadást és eddig többnyire sikerrel állták útját az ostromló erőknek. Maribon kívül is ádáz csaták dúlnak, hetente százak halnak meg az összecsapásokban; Martin Griffith, az ENSZ jemeni különmegbízottja a minap sajnálkozva állapította meg, hogy a szembenálló felek mostanra “teljes erőbedobással visszatértek” a háborúskodáshoz.
A gyengekezű jemeni elnöknek, Abed Rabbó Manszúr Hádinak mindeközben egy belső ellenséggel is szembe kell néznie: az Egyesült Arab Emírségek támogatását élvező Déli Átmeneti Tanáccsal (STC). A 1990-ig független Dél-Jemen visszaállítását követelő szeparatista erők az elmúlt években két alkalommal is szembefordultak a velük elvileg szövetséges Hádival. Mindkétszer Szaúd-Arábia közvetítése vetett véget a belharcoknak és ugyan az olajmonarchia közvetítésével létrejött tavaly decemberben egy egységkormány, az STC-t nem szelídítette meg a hatalomba való beemelés. “Az átmeneti tanács az elmúlt hetekben a helyzet kiélezését szolgáló nyilatkozatokat tett, feltüzelte az embereket a kormány ellen, amelynek maga is a része” - magyarázta a Népszavának Ibráhim Dzsalál, a washingtoni Közel-Kelet Intézet (MEI) Öböl-menti térségről és Jemenről szóló programjának meghívott kutatója. Áskálódásuknak meg is volt a hatása: kedden kormányellenes tüntetések törtek ki a dél-jemeni Ádenben. Jelzésértékű, hogy a demonstrálók Dél-Jemen függetlenedését követelő jelszavakat skandáltak, ahogyan az is, hogy a városban rendet tartó szeparatista erők nem akadályozták meg, hogy a néhány száz fős tömeg betörjön a kormány átmeneti székhelyéül szolgáló elnöki palotába. “Az STC részben arra törekszik, hogy megmutassa a világnak, mennyire törékeny az új egységkormány és ezáltal bebizonyítsa, hogy más szereplőknek, például nekik is ott lenne a helyük az ENSZ által szervezett béketárgyalásokon” - magyarázta Dzsalál. Az átmeneti tanács aknamunkája a húsziknak is kedvez, hiszen elvonja a kormányerők figyelmet Marib tartományról. A politikai helyzet bonyolódása azonban még jobban visszaveti a béke ügyét és ezáltal meghosszabbítja a jemeniek kálváriáját.
