„Nincs bizonyítéka annak, hogy az ókori görögök tudhattak volna bármi ehhez hasonlót készíteni. Ez valóban rejtély” – mondta Adam Wojcik, az University College London anyagtudósa a Live Sciencenek az Antiküthérai szerkezetről. A bonyolult bronzeszköz erősen korrodálódott, hiányos formában 1901-ben szivacshalászok bukkantak rá a tengerben 45 méter mélyen a Küthéra és Kréta között fekvő Antiküthéra szigete mellett egy az i.e. I. században elsüllyedt római hajóroncsban. A fennmaradt töredék csak egy harmada az eredeti szerkezetnek, amely kézzel működtetve mutatta az öt bolygó mozgását, amit az antik görögök ismertek, a holdfázisokat, a nap- és holdfogyatkozásokat, ahogyan az égitestek mozognak az Állatövben, mindezt olyan eseményekhez időzítve, mint az olimpiai játékok. A szerkezet azonban annyira megrongálódva maradt fenn, hogy eddig a legkitartóbb kutatások sem tudták pontosan bemutatni, milyen lehetett, hogyan működhetett valójában.
Az University College London tudósai azonban a Scieftific Reportsban megjelent cikkükben azt állítják, 3D-és számítógépes modellezéssel sikerült teljesen megfejteniük a készülék működésének részleteit. Korábbi kutatásokat és Parmenidész ismereteit felhasználva a bolygók mozgásáról elkészítették az eszköz számítógépes modelljét, amelynek bonyolultsága vetekszik egy régi óráéval. Az övék az első kísérlet, állítják, amely teljes összhangban van a fizikai bizonyítékokkal és az alkatrészeken fennmaradt feliratokkal.
A szerkezet készítőjeként legvalószínűbben Arkhimédész merül fel, aki abban az időben élt, és a rómaiak ölték meg Szürakuza ostromakor, amit nem sikerült csodás hadi szerkezeteivel megvédenie. Mások szerint Rodoszi Poszeidóniosz sztoikus filozófus lehetett a feltalálója. Mindenesetre ismert volt, még Cicero is említést tesz róla.
A lelet jelenleg 82 töredékből áll, valamikor körülbelül 37 bronz fogaskereket tartalmazott, a legnagyobb 13 centiméteres volt 223 foggal. 2005-ben CT vizsgálatokkal kiderítették belső szerkezetét, de az, hogy milyen lehetett az előlapja, teljes rejtély volt. Michael Wright a Londoni Tudományos múzeum kurátora néhány évvel ezelőtt már készített egy működőképes modellt, és utána többen is próbálkoztak a tökéletesítésével, de ezek egyikének a tudása sem egyezett meg a rendelkezésekre álló adatok szerint az ókoriak csillagászati ismereteivel. Wright szerint több más hasonló szerkezetet is építhetett a készítője, amire a módosítások nélküli építés enged következtetni, és a kivitelezéshez legalább egyévre volt szükség. Mindenesetre a vizsgálatokból kiderült, hogy az Antiküthérai szerkezet apró fogaskerékből, valamint olyan különleges „differenciálművekből” áll, melyek segítségével még a Hold különleges, nem egyenletes sebességű mozgását (erről Arkhimédész még nem tudhatott) és a holdfázisokat is sikerült leképezni. A fogaskerekeket egy kar segítségével lehetett mozgatni, amelyek óramutatószerű karokat mozgattak az előlap felett. Jövőbeli vagy múltbéli dátumok megadásával pontosan megállapította a meghatározott időpontban a Nap, a Hold és az öt akkoriban ismert bolygó, a Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz helyét. A tudósok a virtuális modell alapján fogják elkészíteni a valódi szerkezetet.
