Az utolsó, 27. helyre csúszott vissza Magyarország az Energy Cities nevű uniós kezdeményezés Energy Efficiency Watch elnevezésű, az energiahatékonysági előrehaladást mérő legfrissebb felmérésében - derült ki az Energiaklub közelmúltban tartott online rendezvényén. Dely Krisztina, az Energy Cities projektvezetője hangsúlyozta: a 2006 óta frissített felmérés nem "abszolút rangsor", hanem az adott ország energiahatékonysági szakértőinek pillanatnyi benyomásait és azok változását tükrözi. A pontszámokat nem sorrendben közlő ábrája kapcsán a projektvezető annyit jegyzett meg, hogy a magyar energiahatékonysági politika "nem az elsők között jeleskedik". Mindazonáltal az - uniószerte több mint ezer szakértő megkérdezésén alapuló - felmérés saját bevallásuk szerint is lehetőséget nyújt rangsorolásra. Eszerint Magyarország a 2015-ös, szintén nem túl fényes, 26. helyről 2020-ra visszacsúszott a 27.-re, vagyis az utolsóra. Az öt éve utolsó Spanyolország közben feljött a 21. helyre. A friss listát - mostanra helyet cserélve - Finnország és Dánia vezeti, a harmadik pedig az öt év alatt jelentős fejlődést felmutató Luxemburg. Magyarország a hozzá hasonlóan elmaradott fejlettségű államok jó részétől is leszakad: a listán Észtország a 4., Litvánia a 6., Szlovénia a 9., Szlovákia a 10., Horvátország a 11., Bulgária és Lettország pedig a 13.
Az elmúlt évek során saját kormányuk épületfelújítási tervei leginkább az észt, szlovák és horvát szakértőket villanyozták fel. A támogató politikai hozzáállást leginkább a magyarok, a németek és a máltaiak hiányolják. Az elérhető pénzügyi források a dánok mellett épp a németeknél a legkedvezőbbek. Itt Magyarország mellett Belgium és Írország a sereghajtó. A szerződéses energiahatékonysági felújításon alapuló úgynevezett escós piacnak a szlovén, cseh és spanyol szakértők jósolnak nagy jövőt, míg e tekintetben a bolgár, a luxemburgi és a magyar szakvélemények bizonyultak a leginkább borúlátónak.
Az Energy Cities-t mintegy 30 országból közel ezer önkormányzat alkotja. Fő célja szakértői vélemények képviselete a döntéshozók felé. Ennek érdekében jelenleg közel harminc projektjük fut.
Dely Krisztina egy másik felmérésre hivatkozva az összképet sem látja túl derűsen. A szervezet kevesli az energiahatékonyság fejlődését: hiányoznak az előremutató lépések, a lendület változékony. Nincsenek erős üzenetek és az intézkedések elfogadtatásakor többen még mindig Brüsszelre mutogatnak. Nagyon fontosak az épületszabványok, az energiacímkék, a minőségtanúsítványok, az ösztönző történetek. A Nemzetközi Energia Ügynökség 2014-es tanulmánya az energiahatékonyság legalább 15 előnyét említi, a rezsicsökkenéstől kezdve az értéknövekedésen és a légszennyezés-csökkentésen át a munkahelyteremtésig és a gazdasági növekedésig. Egy másik felmérésük szerint, míg az EU-27-ek körében a megkérdezettek az energiahatékonysággal leginkább a munkahelyeket, a versenyképességet és a beruházásokat hozták összefüggésbe, addig a magyarok számára a legfontosabb, kapcsolódó érték az állásuk mellett az ország függetlensége és hírneve. Míg az EU-átlag szerint a politikai döntésekre a lehetséges érdekcsoportok közül a legnagyobb hatást az ipari szövetségek, a szakszervezetek és a kamarák gyakorolják, addig a magyarok e téren az ipari szövetségek és a kamarák után az egyházaknak tulajdonítják a legnagyobb befolyást.
Számos kapcsolódást mutattak e felvetésekhez a szintén uniós Interreg Central Europe eCentral elnevezésű, elsősorban az önkormányzati épületek felújítási lehetőségeit célzó vizsgálatának tanulságai. (Méhes Martina, az Energiaklub új szakmai és ügyvezető igazgatója bevezetése szerint a bemutató az eCentral-projekt záróeseményének számított.) Pej Zsófia, az Energiaklub klímaprogramvezetője beszámolója szerint több államban szintén felmérték az energiahatékonysági ágazat fejlettségét illető szakértői véleményeket. Eszerint Ausztria, a németek és az olaszok kiváló, a csehek jó, a szlovákok közepes, a horvátok, magyarok, lengyelek és szlovének viszont kezdetleges minősítést kaptak. A részleteket illetően kissé más – bár Magyarország szempontjából egyaránt kijózanító – a kép. Míg a horvátok az új szabályok és ösztönzők révén robbanásszerű növekedést remélnek, a németek és a szlovákok nem számítanak további fejlődésre, az osztrákok a középületek terén várnak nagy felfutást, az olaszok, csehek és szlovének egyaránt lassú, de folyamatos fejlődést jósolnak, a magyar és a lengyel helyzet viszont leginkább bizonytalan, esetünkben jelentős külső függés mellett. Egy másik, 2018-as felmérésben a megkérdezett önkormányzatok közül 15 százalék legtöbb középületük állagát energiahatékonysági szempontból rossznak ítélte meg, 40 százalék szerint a nagyobb rész felújításra szorul, 34 százalék kisebb hányadon tartaná ezt szükségesnek, míg csak 11 százalék elégedett szinte az összes állagával.
Három, az Energiaklub szerint egyaránt kedvező pénzügyi lehetőség, a PPP, az EPC-nek nevezett energiahatékonysági szerződés és a közösségi finanszírozás jelenlétét is vizsgálták. Magyarországon egyik sem bevett. (A PPP-t illető határozott politikai ellenállásra Pej Zsófia annyiban tért ki, hogy az „nem vezetett nagy sikerhez”.) A helyzetre jellemző, hogy míg Magyarországon évi egy-két EPC-programra számítanak, addig a spanyoloknál ugyanez az érték 200-3000, de a szlovákoknál, cseheknél és olaszoknál is félszáz körüli. A klímaprogramvezető által ismertetett horvát, magyar és szlovén kísérletek közül – a változatosság kedvéért – egyik sem bizonyult kifejezett sikeresnek, bár mindháromból sok tanulságot levontak. Nálunk egy tervszinten maradt, XVIII. kerületi, szerződéses alapú, vagyis escós felújítási kísérlet során a lehetséges beruházó például az „alacsony energiaárak” miatti túl hosszú – több mint tíz éves – megtérülésre panaszkodott. (Kérdésünkre Pej Zsófia pontosította: a megjegyzés nem a hatósági, hanem az - önkormányzatok által igénybe vehető – piaci árakra vonatkozik.) Mindezek nyomán javaslatcsomagot dolgoztak ki.
Az online konferencián Tóth Gergely, Ajka stratégiai és fejlesztési referense a város jó példáit sorolta fel. Többek között elmondta, hogy miután 2010-ben a 2004-ben indult állami panelprogram forrásai kiapadtak, a helyhatóság saját költségvetésből állja a beruházások felét. Így a 6 ezer ajkai panellakás háromnegyedében végrehajtottak már valamilyen energiahatékonysági felújítást, illetve harmadukat leszigetelték. A hallgatóság körében végzett felmérés tanúsága szerint a járványra hivatkozó kormányintézkedések miatt amúgy is rendkívül kifeszített költségvetésű önkormányzatok energiahatékonysági fejlesztéseiket szinte kizárólag külső támogatásból képesek végrehajtani.
