Az elmúlt évtizedben új települési madárvédelmi problémaként jelentkezik az épületek erkélyein, lapostetőin március-áprilisban fészket építő és kotlani kezdő tőkés récék, majd a fiókák kikelésének és fészekelhagyásának április-májusi időszaka – olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) közleményében. Mint a honlapjukon írták, ilyenkor naponta akár több telefonos bejelentés is érkezik az egyesület központi irodájába „utcán mászkáló”, „tetőn maradt” és „udvarban elhagyott” récefiókákról. A röpképtelen récefiókák nem tudnak lejutni a magas peremmel rendelkező tetőkről, így éhen és szomjan pusztulhatnak, nagy magasságból betonra, aszfaltra esve halálra zúzzák magukat, autók ütik el őket. A jelenség egyelőre Budapestre jellemző, de számítani lehet arra, hogy az ország más nagyvárosaiban is megjelenik.
A többnyire talajon fészkelő ludak, récék és bukók egyes fajai rendszeresen költenek vízközeli sziklafalak párkányain, erdők fáinak odvaiban is, ahonnan a frissen kikelt fiókáknak a mélybe kell vetniük magukat. A fészekhagyó fiatalok vastag és tömött, levegővel teli tollazata az azonnali úszóképesség mellett a sok méter magasan lévő fészekből kiugró fiatalok testi épségét is biztosítja, nagy százalékban megóvva őket a becsapódás végzetes sokkjától.
A közlemény szerint balesetek természetesen ennek ellenére is előfordulnak, de összességében a tortúrát mindig túléli annyi fióka, hogy a kockázat megérje a szülőknek, a fajnak. Madaraknál is ismert a szupernormális viselkedés, amikor az erős motivációs, többnyire a fajfenntartáshoz kapcsolódó hatás alatt álló élőlény bizonyos kulcsingerek hatására a szemlélő számára megdöbbentő, többnyire rekorddöntési kísérletnek tűnő dolgot tesz. Úgy tűnik, hogy a városok magas épületei ilyen szupernormális kulcsingert jelentenek a költési izgalomban lévő tőkésréce-tojók számára, amelyek így a fészkeiket a majdan kikelő fiókák számára nem megfelelő helyekre építik.
Mint írták, a bajba került récecsaládokon viszonylag egyszerűen lehet segíteni: a fiókák kikelését követően a fiatalokat és a tojót külön szállítódobozba téve - a madarak legtöbbször kézzel is könnyen befoghatók - a közeli Dunához, nagyobb vízhez kell vinni, ahol el lehet engedni őket.
A tőkés récén kívül az eredetileg kavicsos zátonyokon, fövenyeken fészkelő kis lile is fel-felköltözik gyönkaviccsal burkolt lapos tetőkre, elsősorban településszéli szuper- és hipermarketek tetőire, ahol fészekhagyó röpképtelen fiókái hasonló problémával szembesülnek.
Az MME a honlapján közzétett videót csak erős idegzetűeknek ajánlja megnézni, mert félelmetes, ahogy egy apácalúd-fészekalj fiókái egy több száz méter magas sziklafalról leugorva, a köveken pattogva közelítik meg a vizet.
