Kizárt dolog, hogy nem Gulácsi Péter áll a háló előtt holnapután, a lengyelek elleni vb-selejtezőn. Ezt azért szögezem le mindjárt, mert akadnak, akik arra gyanakodnak, hogy Hrutka János korábbi válogatott labdarúgót, a Spíler Tv szakkommentátorát azért küldték el a televízió mindig morális magasságokban mozgó elöljárói, mert megvédte a válogatott jelenlegi kapusát az után, hogy Gulácsi a következő véleményt tette közzé: „Minden embernek joga van az egyenlőséghez. Ugyanúgy, ahogyan minden gyereknek joga van boldog családban felnőni, alkossa azt a családot bármennyi, bármilyen nemű, bármilyen színű, bármilyen vallású ember. Én kiállok a szivárvány családok mellett. Szólaljunk fel a gyűlölet ellen, legyünk elfogadóbbak és nyitottabbak!”
Nem, Hrutka elmozdításának nyilvánvalóan és kizárólag a frissítés szándéka volt az oka. Még a kitűnő Gundel Takács Gábor, a meccsek előtt a Mészáros & Mészáros világcéget hirdető csatorna arca is félreértette a nemes törekvést, mert így reagált Hrutka hirtelen lecserélésére: „A barát az barát.” Meglehet, a végén őt is leváltják, de nem a megjegyzése miatt, ó, nem, csupán csak az újítás célzatával.
Amúgy a végtelen szabadság hazájában miért kellene Gulácsit, Hrutkát, esetleg GT Gábort menteni? A huszonegyedik század Magyarországán még véletlenül sem fordulhat elő, hogy valakit menesztenek a véleményéért. Érez-e félelmet például Dömötör, Hollik, Novák, Varga J.? Vagy a Nézőpont Intézet elemzője, aki szerint „megfelelési kényszer áll a Gulácsi-jelenség mögött”. (Nehogy azt gondolják, épp e nagy ívű analízis mögött áll megfelelési kényszer!) Az imént említett szuperhősök mindig keményen megmondják a frankót, és szilárdan a helyükön maradnak. Akárcsak Kubatov. A zöld-fehér klubelnök, egyben narancssárga pártigazgató, immár az FTC-n keresztül is nyíltan politikai síkra lépett, hiszen kiállt a klub internetes felületét használó kollégája mellett, és ugyanazt üzente egy politikusnak, mint munkatársa: „hitvány alak”. Mit gondolnak, az állítólagos listázás névadója tart-e a legcsekélyebb elmozdítástól? Szerintem masszívabban áll, mint a Springer-szobor.
Ugyanilyen biztos, hogy csak véletlen egybeesés: a NER sportlapjai leporoltak egy majdnem húsz esztendővel ezelőtti történetet, amellyel akaratlanul is Hrutka ellen hangolták a ferencvárosi szurkolókat. Habár az igazi zöld-fehér drukkerekben felmerült: ha az ex-szakkommentátort visszamenőleg kivesézik, akkor Gulácsi „bármilyen nemű, bármilyen színű, bármilyen vallású” üzenetét vajon miért nem tették közzé ezek az újságok? Tudatos lejáratás, illetve elhallgatás szóba sem jöhet, pusztán úgy ítélték meg a nagyvonalú orgánumok: minden csip-csup megszólalásra nem kell reagálni, a kapus hárítson, ne írjon, mi sem tévesztjük össze a számítógép előtt ülést a kapuba állással. Azért vannak, akik kételkednének a méltatás őszinteségében, ha Gulácsi csütörtökön kifogna három ziccert meg egy tizenegyest, és utána teherbe dicsérnék a sportlapnál. De ezek a feltételezgetők csak örök bajkeverők. Igaz, azt speciel nem olvastam a hrutkázóktól, hogy Gulácsi a mi fiunk. Ám egyelőre az sem szökött a szemembe: „Keresztény-nemzeti bravúrral tolta ki a labdát a léc alól.”
Van további jó hírem is. A huszonegy valóban nyerő szám, mert a lengyel válogatott száz éve a Hungária úton játszotta története első válogatott mérkőzését, és 1921-ben a magyar együttes 1:0-ra nyert. A Nemzeti Sport azt írta: „Gyenge sport. A tartalékos magyar csapat tehetetlen volt.” Akkor még nem keveredett össze a lapot járatás a lejáratással. A kapusokra a kritika nem vonatkozhatott, mivel Zsák Károly, majd a szünetben a helyére álló Amsel Ignác is megőrizte hálója érintetlenségét. Szabó Jenőre sem lehetett panasz: a center először volt válogatott, és győztes gólt szerzett. Hálából soha többé nem játszatták a címeres mezes csapatban.
Amúgy most milyen vidám volna leszúrni a válogatottat 1-0-ás győzelem után! Habár nálunk manapság még a fiaskó is fényes diadal.
Ez olyan tuti, mint az, hogy az idei első vb-selejtezőn Gulácsi véd.
