Túl hamar ünnepelt Izrael hivatalban lévő miniszterelnöke szerda reggel, 87 százalékos feldolgozottságnál ugyanis borult minden addigi számítás és immár a két év alatt negyedik előrehozott parlamenti választás után is kormányalakítási patthelyzet állt elő. Benjamin Netanjahu annak tudatában jelentette be győzelmét kora reggel, hogy pártja, a Likud, a legerősebb politikai erőként az élén végzett, és a köréje tömörülő jobboldali erők 63 mandátummal kormányt alakíthatnak. Igaz, ez a minimális többség – 120 tagú a kneszet – is csak abban az esetben jöhetett volna össze, ha ellenfelévé vált korábbi szövetségese, Naftali Bennett és az általa vezetett Jamina párt végül mégiscsak visszatér Netanjahu szárnyai alá. Ezt valószínűsítette minden izraeli médium és elemző is, mert bár a két jobboldali politikus között vannak feszültségek, Bennettnek az ellenzék baloldali és arab pártjaival való együttműködése sokkal valószínűtlenebb. A helyzet azzal borult, hogy az Egységes Arab Listából kivált új erő, a Raam az exit pollok ellenére átlépte a 3,25 százalékos parlamenti küszöböt és 5 mandátumot szerez. 88 százalékos feldolgozottság mellett már nem fordulhat újra a helyzet, ha a hátralévő megszámolatlan voksok közül egyet sem kap a Raam, akkor is knesszet tag marad.
Így viszont Netanjahunak a Jamina 7 mandátumával is csupán 59 mandátuma van. A Likud frakcióvezetője, Miki Zohar kijelentette, nem elképzelhetetlen az együttműködés az arab párttal, minden lehetőséget meg kell vizsgálni az ötödik választás elkerüléséért. Szavai nagy riadalmat keltettek a Likudban, több vezető politikus azonnal igyekezett cáfolni ezt a lehetőséget, főképp hogy a Raamot vezető Manszúr Abbász csak annyit mondott, „ha lesz bármiféle ajánlat, arról tárgyalni fogunk”. Netanjahu, aki ebben a kampányban felfedezte az arab közösséget, és korábbi szokásaitól eltérően komoly erőfeszítést tett e kisebbség megnyerésére, több arab településen személyesen kampányolt, lapzártánkig nem nyilatkozott a kérdésben. Korábban viszont, hagyományos, nem kimondottan arabbarát szavazótábora megnyugtatására csak annyit mondott, „nem cionista párttal nem ül egy kormányban”.
A Netanjahu leváltására törekvő ellenzéki tábor összefogása sem egyértelmű, és mindeddig ezen a térfélen sem merték bevállalni egy arab párt beemelését a kormányzásba. A tavalyi választások után Beni Gánc és a Kék Fehér is alakíthatott volna kormányt az Egységes Arab Lista támogatásával, de Gánc inkább beállt Netanjahu mögé, szétverve ezzel az erős ellenzéki tömböt. A keddi választás nyomán a Netanjahu ellenes tábor bal és jobboldali pártjainak sem lenne elég Naftali Bennett és a Jamina támogatása, ők is csakis az arab mandátumokra támaszkodva tudnának kormányt alakítani, aminek felvállalása kevésbé valószínű, mint a Netanjahuval való összefogás.
A pártok szeretnék elkerülni az ötödik választást, ezért semmilyen kormányalakítási forgatókönyv nem zárható ki. Ha addig nem sikerül kormányt alakítani vagy kiírni az újabb előrehozott választást, az előző koalíciós egyezmény alapján folytatódik a rotációs rendszer az ügyvivő kormányzás esetén is, Netanjahunak november 17-én át kell adnia helyét Beni Gáncnak.
Bejutott a parlamentbe és a Netanjahu tábort erősíti a Vallásos Cionisták elnevezésű új, durván szélsőjobb, rasszista, homofób formáció is 6 mandátummal.
A Netanaju melletti tábor - a Jaminával együtt - 59 mandátumon áll, a Netanjahu ellenes oldal az Arab Listával együtt is csak 56 mandátumot szerzett. Mindkét oldalnak szüksége van a nem éppen demokratikus elköteleződéséről ismert arab kispártra, a Raam-ra.
