Az atomenergia a világ energiafogyasztásának alig 2 százalékát fedezi, az országok 84 százalékának áramtermelésében nem vesz részt – állapították meg tegnap az Energiaklub szakértői, Egres Dorottya és Munkácsy Béla Az atomenergia működési anomáliái, illetve Az atomenergia és a radioaktív hulladékok esete, avagy szemelvények egy felelőtlenül működtetett rendszer végnapjairól című tanulmánykötetek online bemutatóján. Az eljárás jelentősége a fejlett gazdaságokban rohamosan visszaszorul, a még működő egységek felszámolása zajlik. Bővítés leginkább a fejlődő térség kevéssé demokratikus berendezkedésű országait jellemzi. Tíz évvel a fukusimai és harmincöt évvel a csernobili atomerőmű-baleset után megállapítható, hogy az áramtermelési célú atomenergia-hasznosítás elmúlt hetven éve során 17 különösen súlyos baleset vált ismertté. Az emiatt szigorodó biztonsági elvárások drámaian megemelték az egységek árát. Mivel a megújulóenergia-alapú eljárások ára folyamatosan esik, új atomerőművek piaci alapon többé nem építhetők - állítják. A fűtőelemek kis mérete ellenére a teljes életgörbére vetítve hatalmas mennyiségű hulladék keletkezik. Ezek alattomos és sok százezer évig jellemző tulajdonsága az ionizálás. Így a hulladékok folyamatos felügyeletet, őrzést, a lerakók pedig rendszeres karbantartást és figyelmet igényelnek. Ennek költségei felmérhetetlenek, ezért nem is jelennek meg az atomerőműben megtermelt áram - tévesen alacsonynak nevezett - árában: ezt a mai fogyasztó nem fizeti meg. Az eljárás 70 éves kora ellenére a keletkező hulladékok végleges elhelyezésére máig nem született megnyugtató megoldás. Ráadásul a sugárzás nemcsak a normális üzem, de támadások és balesetek során is fenyeget. Az iparág működése külső szemlélők számára igencsak átláthatatlan. Ez igaz a paksi atomerőmű jelenlegi bővítésére is. Az utóbbi évtizedet az adatok kiadásának perekkel övezett megtagadása és titkosítása jellemezte. Ez elvette a lehetőséget attól, hogy a szélesebb körben vett tudományos közösség és a társadalom megalapozott véleményt alkothasson a folyamatról és részt vehessen a döntésekben. Az atomenergia az eddigi üzemeltetési tapasztalatok alapján nem olcsó, nem biztonságos és a legkevésbé sem tiszta – szögezték le.
Előadásában Munkácsy Béla, az Eötvös Loránd Tudományegyetem adjunktusa bemutatta, miként estek vissza a csernobili baleset után a világ atomerőmű-beruházásai, hogy törtek előre 2000 és 2017 között a szél, a nap- és a gázerőművek a nukleáris, illetve a szén- és olajtüzelésű egységek ellenében és utalt a nagyobb balesetekre is. Európán belül Ausztriában, Dániában, Lengyelországban, Olaszországban és Portugáliában nincs atomerőmű, a belgák, németek, spanyolok és svájciak pedig leszerelésről döntöttek. Felhívta a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy míg az Orbán-kormány legfontosabb stratégiai célként az „energiafüggetlenséget” hirdeti, irataik – ellentétben például a hasonló szlovák kiadványokkal – elsiklanak ama tény felett, hogy a nukleáris fűtőelemek kizárólag külföldről szerezhetők be. Felhívta a figyelmet arra is, hogy minél nagyobb egy termelő, esetleges kiesése annál komolyabb kockázat. Bizonyos megközelítések szerint a nukleáris eljárás még energetikailag sem éri meg.
Egres Dorottya, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanársegédje felhívta a figyelmet a számos csődbe menő, az ágazatból távozó gyártóra. A különböző bevett áramtermelési eljárások között a 2009-ben még fajlagosan legdrágábbnak számító napenergia mára a legolcsóbbá vált. Ezzel szinte megegyeznek a szárazföldi szélfarmok adatai, amelyek egységköltsége már 12 éve is alig haladta meg az atomerőművekét. Bár utóbbiak „csak” 26 százalékkal drágultak, fajlagos áruk a nap- és szélerőművek immár közel négyszerese. (A szénnél kevésbé környezetszennyező, de a megújulósok hullámzó termelésének kiegyensúlyozására alkalmas, korszerű gázerőművek szintén csökkenő ára szintén alig haladja meg a megújulókét.) Az Energiaklub szerint a nukleáris eljárásról szóló eszmecsere és döntéselőkészítés nemcsak a mérnökök kiváltsága, abba a társadalom számos más szereplőjét is be kellene vonni – hangsúlyozta Egres Dorottya. Rákövetkező előadásában Munkácsy Béla a nagy aktivitású tárolással kapcsolatos gondokra, megoldatlan műszaki kérdésekre, hatalmas költségekre illetve a már szintén bekövetkezett balesetekre és károkra hívta fel a figyelmet. Az előadók több független vagy épp a hagyományos energiaiparhoz kötődő szakértő atomellenes véleményét is idézték. A kötetek több tucat tudományos kutatásra hivatkoznak.
