A járvány után nőhet a hajléktalanok száma

A koronavírus a rászorulók életére hatványozottan rányomta a bélyegét, a valódi pusztítást ugyanakkor csak a válság utáni egy-két évben lehet majd látni.

Sikerült elkerülni a katasztrófát, ugyanakkor súlyosan megviselte a hajléktalanokat a koronavírus-járvány – összegezte szerdán a Menhely Alapítvány a hajléktalanellátásban dolgozó szervezetek éves felmérését, az úgynevezett Február Harmadika Kutatást. A munkacsoport idén február első hetében összesen 6753 ellátottat kérdezett meg az országban, ennek időpontja egybeesett a hajléktalanszállókon megindult oltásokkal.

Bár a felmérésből sokat megtudhatunk, ahhoz a kormány tájékoztatására lenne szükség – ilyen pedig ritkaságszámba megy –, hogy hány hajléktalan hunyt el koronavírus-fertőzés következtében. Egyetlen alkalommal Szél Bernadett független országgyűlési képviselő kapott tájékoztatást március 5-én, hogy 32 járvány miatt elhunyt hajléktalant tartanak nyilván. A kutatás szerint 10 százalékuknál igazolódott a fertőzés, illetve 4 százalékuk kórházba is került. Győri Péter, a Menhely Alapítvány kuratóriumi elnöke megjegyezte, a legtöbb megbetegedés amiatt volt, hogy a kórházból kikerülő hajléktalanok behurcolták a vírust a szállókra.

Az oltásnak meglehetősen nagy volt a népszerűsége a szállókon élők körében, ahol 73 százalék kapott is valamilyen vakcinát. Viszont a közterületen élők többségéhez nem jutott el az oltás, igaz, sokan vannak köztük, akik akkor sem oltatták be magukat, ha erre mégis lehetőségük lett volna – derült ki a jelentésből. Összességében a hajléktalanok 46 százaléka volt beoltva február elején, illetve további 22 százalék jelezte, hogy igényt tartana rá.

Mivel a szállókon kötelező tesztelést vezettek be a beköltözés feltételeként, a hajléktalanellátó intézmények szükség esetén gyorsan be tudtak avatkozni, karanténba helyezni embereket. Győri Péter kiemelte, hogy lényegesen több fertőzöttet sikerült kiszűrni a szállókon, mint az utcán élőknél. Hozzátette, ahol több tesztet végeztek, ott a hajléktalanok nagyobb tájékozottságot mutattak a vírusról, mint ahol a tesztek száma alacsonyabb volt.

Budapesten a hajléktalanok 73 százalékát tesztelték, ezzel messze megelőzve az 53 százalékos országos átlagot. A fővárosban több mint 13 ezer PCR-tesztet, 8 ezer gyorstesztet végeztek, 100 ezer sebészi és 4800 FFP2-es maszkot, valamint 528 ezer adag ételt és 71 bérlakást biztosítottak a járvány alatt a hajléktalanellátásnak.

– Másfél-kétszeresére nőtt azok száma, akiknek semmilyen jövedelme nem volt – mondta Győri Péter, hangsúlyozva, hogy rengeteg hajléktalannak romlottak a megélhetési lehetőségei. A legtöbb dolgozó hajléktalan valamilyen idény jellegű vagy segédmunkát lát el, rengetegen vesztették el keresetüket a járvány alatt: a fiatalabbaknak 46-48 százaléka, az idősebbeknek is a közel harmada számolt be erről.

A megkérdezett hajléktalanok 49 százalékának okozott gondot a lakhatásának (pl. fizetős szállók) megfizetése, 29 százalékuknak a megfelelő táplálkozás előteremtése, illetve a ruházkodásukra sem volt pénze. A hajléktalanok ötöde mondta, hogy nem tudta kiváltani a gyógyszereit, 14 százalék a közlekedésére nem tudott költeni, 10 százalékot pedig a családi és baráti kapcsolattartásban akadályozta a kevés pénz.

Győri szerint összességében nem vette igénybe több ember a hajléktalanellátást, tavaly nyárig egyedül a fizetős átmeneti szállókon növekedett meg az igény, főleg azok körében, akik az első hullámban elvesztették a munkahelyüket, ezért nem tudták fizetni a munkásszállót vagy az albérletüket, a jövőben pedig a kilakoltatási és a hitelmoratórium vége okozhat gondot. Szabó Andrea, a munkacsoport tagja hozzátette, hogy a válság utáni egy-két évben lehet majd látni, hányan szorultak az utcára, mert az elszegényedők amíg lehet, elkerülik a hajléktalanellátást.