Este fél hat, a halottszállók az éjszakai műszakjukra készülnek. A Télizöld Kegyeleti Szolgálat ferencvárosi telephelyén egyáltalán nincs rossz hangulat, már-már derűs emberek készülődnek a fárasztó műszakra. Bemelegítésként vagy tán feszültséglevezetésként több poént is bedobnak: irónia, fekete humor. Pedig most a szokásosnál is szomorúbb időket élnek.
Az asztalon már kikészítve hever egy cetli, azon négy cím: a délutáni műszak „hagyatéka”. Ezekre a helyekre ők már nem tudtak kimenni. Szabály szerint 2-4 órán belül kell elszállítani az elhunytat, ám ez nem mindig tartható. Az egyik elhunyt Covid-gyanús. A hatalmas termetű halottszállító, a csupa izom Serfőző Attila sóhajt. De nem a fertőzéstől való félelmében, az nem lett úrrá sem rajta, sem a kollégáin. Inkább az a probléma – mondja –, hogy ha maszkban és védőfelszerelésben kell valakit lecipelni a negyedikről, két emelet után „elfogy a levegő a maszk mögül”. Azonban nincs apelláta: kórházi vélekedések szerint a covidos beteg teste a halál után még öt napig fertőz. Még akkor is be kell tartani ezeket a szabályokat, ha ők maguk már nincsenek komoly veszélynek kitéve: ketten átestek a fertőzésen – majd szerencsésen felépültek –, a többiek pedig már megkapták az oltást.
– Még nem kritikus a terhelés, de már a határán vagyunk – hangsúlyozza Novák Gergely, a Télizöld Kegyeleti Szolgálat Zrt. tulajdonosa. Azt meséli, idén márciusban kétszer annyi halottat kellett ellátniuk mint a korábbi időszakban. Pedig a pandémia berobbanását követően a tavalyi év sem volt könnyű. Korábban egy 12 órás műszak alatt 6-8 elhunythoz kellett kimenniük. Most viszont előfordul, hogy a 10-15 helyre kell.
– Ez már jelentősen kivesz a kollégákból nemcsak fizikailag, hanem pszichológiailag is – mondja. A Télizöldnélnél 50-en dolgoznak, valamivel több mint fele fizikai dolgozó, azaz sofőr, halottszállító. Több kórháznak is végeznek szolgáltatást, ők mennek fel a kórtermekbe és viszik le az elhunytat a patológiákra.
A koronavírus okozta többlethalálozás miatt új munkatársakat kellett felvenniük. „Százhúszan jelentkeztek a meghirdetett állásra, abból 15-öt meghallgattunk 6-7 embert hívtunk be próbamunkára és végül három embert alkalmaztunk” – mondja a tulajdonos arra utalva, hogy a válság miatt sok a munkát kereső ember.
De a jó munkatársnak nemcsak elhivatottnak kell lennie, fontos, hogy lelkileg nagyon stabil, kiegyensúlyozott és empatikus személyiség legyen. Péter éppen első próbanapján van. Mint mondja: eddig sofőrként dolgozott, s egyáltalán nem bánja, hogy ide került, a kollégái segítőkészek, a köztük lévő hangulat oldja a munkából adódó feszültséget. Serfőző Attila megjegyzi, majd elválik, bírja-e a strapát, mert korábban akadt olyan „újonc”, aki az első két cím után kidőlt és közölte, hogy ezt ő nem bírja. „Az egész fejben dől el” – vallja Attila. „Azt kell szem előtt tartani, hogy amit csinálunk, az jó: segítünk a hozzátartozóknak. Mi támogatjuk őket a kezdeti gyászukban, eligazítjuk őket, hogy mi a teendőjük. Ha az ember így áll hozzá, akkor túl tudja tenni magát azon, amit lát, nem viszi haza magával az emlékeit.”
– Nagyon fontos, hogy valaki a halottjától el tudjon búcsúzni. A gyászfeldolgozásban ennek nagyon nagy szerepe van – mondja Novák Gergely. Csakhogy most a járvány miatt látogatási tilalom van a kórházakban. A hozzátartozók a legtöbbször még megnézni sem tudják a halottat a kórházban vagy később, mert a koronavírusos esetekben a legtöbbször zárt koporsós temetést rendelnek el. Sokszor még azt sem tudják, a családtagjukkal mi történt az utolsó napjaiban, óráiban, üzent-e valamit, hogyan hunyt el. Ilyen esetekkel találkozni még olyan emberek számára is hatalmas pszichés teher, akik nap mint nap találkoznak a halállal. A temetkezési vállalkozás emberei szinte csak egy dolgot tudnak tenni: a sokszor nagyon rossz idegállapotban lévő hozzátartozókat tájékoztatni a járvány idején hatályba lévő szabályokról.
Alig bírják a pluszmunkát
„Több mint negyven százalékkal nőtt a temetések száma 2020 tavaszához képest. Ez nagyon leterheli a halottszállító, sírásó kollégákat” – mondta lapunknak Puskás Béla, a Dél-dunántúli Temetkezési Egyesület elnöke. Cége, a Somogyi Temetkezési Kft. honlapján évekre visszamenően vezeti a szertartásokat: az adatokból látszik, hogy tavaly novemberben hirtelen „megnyúlt”, és azóta sem rövidült a Kaposváron és vonzáskörzetében tartott temetések listája. Ennél is nagyobb kiugrásról számolt be egy névtelenséget kérő miskolci temetkezési vállalkozó: csak novemberben az olyankor szokásosnak mondható negyven temetés helyett nyolcvanat kellett lebonyolítaniuk.
Az elhunytak zöme Puskás szerint a megyei kórházakból érkezik. A halottakat egy-két napon belül – a halotti bizonyítvány elkészítése után – kiadják a temetkezési vállalkozóknak, akik sok esetben azonnal a hamvasztóba is viszik a testeket. Szerinte a járvány pusztító erejét jelzi, hogy a felkészültnek számító kaposvári kórház már két külső hűtőkonténerben tárolja a holttesteket, a szakember pedig több olyan vidéki kórházról is tud, amelyek temetkezési cégektől béreltek mobil tárolóhelyet.
A lapunk által megkeresett vállalkozók egybehangzóan állították, hogy a kormányhivatalok már októberben végighívták, -látogatták a kórházakat, temetkezési cégeket, és felmérték az elhunytak tárolására alkalmas hűtőkapacitást. Palkovics Katalin, a Magyar Temetkezési Vállalkozók Országos Szakegyesületének (MATESZSZ) elnöke szerint a kormányhivatalok a kórházakban, temetőkben is monitorozzák a tárolási kapacitást. „Mi is tudunk kórházról, ahová a megyei kormányhivatal szállíttatott ki konténert, más esetben egy kft. vezetője önköltségen vásárolt mobil hűtőegységet és ajánlotta fel valamelyik egészségügyi intézetnek” – közölte a MATESZSZ elnöke.
A járvány persze a temetkezési cégeket sem kerülte el. „Tudunk olyan vállalkozásokról, ahol a komplett állomány megbetegedett” – mondta Palkovics Katalin. A szakma ezért a kormányhoz fordult, és a MATESZSZ közbenjárásával sikerült is elérniük, hogy januártól „soron kívül”, az egészségügyben dolgozókkal együtt oltsák be őket. - Koncz Tamás
A riport további képeit itt nézheti meg.
