Előfizetés

Túlélte az első éjszakát a Marson az Ingenuity helikopter

MTI
Publikálás dátuma
2021.04.06. 17:30

Fotó: NASA/JPL-Caltech / AFP
Miután elvált a marsjárótól, meg kellett védenie magát az akár mínusz 90 Celsius-fokos hidegtől.
 Túlélte az első Marson töltött éjszakáját a NASA Ingenuity helikoptere, amit az amerikai űrügynökség „fontos mérföldkőnek” nevezett. Az ultrakönnyű gépet szombaton eresztette le a vörös bolygó felszínére a Perseverance marsjáró, amely február 18-án érkezett meg a Marsra. Miután elvált a marsjárótól, az Ingenuitynek a saját napelemeinek segítségével kell üzemeltetnie azt a létfontosságú hűtőberendezést, amely megvédi a fagyástól és megrepedéstől az elektromos alkatrészeit. A marsi éjszakán a hőmérséklet mínusz 90 Celsius-fokra is süllyedhet – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon. „Ez az első alkalom, hogy az Ingenuity egyedül volt a Mars felszínén. Mostanra megkaptuk a megerősítést, hogy megfelelő hőszigeteléssel, megfelelő fűtéssel és elegendő energiával van ellátva ahhoz, hogy túlélje a hideg éjszakát és ez nagy győzelem a csapatnak. Izgatottan folytatjuk az Ingenuity első tesztrepülésének előkészületeit” – mondta MiMi Aung, a NASA bolygókutató intézete, a Jet Propulsion Laboratory Ingenuity projektjének vezetője. A tervek szerint legkorábban április 11-én indul tesztrepülésre a minihelikopter. A következő napokban a rotorjait és motorjait tesztelik. Ez lesz az első alkalom, hogy irányított repülést hajt végre egy jármű egy másik bolygón. A kísérleti helikopteren egy vászondarab is helyet kapott arról a motoros repülőgépről, amellyel az amerikai Wright-testvérek a világon elsőként a levegőbe emelkedtek 1903. december 17-én az észak-karolinai Kitty Hawknál. Az 1,8 kilogramm súlyú drón első körben három méter magasra próbál majd felemelkedni a Mars rendkívül ritka légkörében és 30 másodpercnyi lebegés után visszatér a felszínre. A tervek szerint összesen öt fokozatosan nehezedő manővert fog végrehajtani egy hónap alatt és a repülések közben nagyfelbontású fényképeket fog készíteni. A nagyjából 85 millió dollárból fejlesztett marshelikopter forradalmasíthatja az űrkutatást. A NASA szerint a marshelikopterek alkalmasak lehetnek sziklafalak, barlangok és mély kráterek feltérképezésére, továbbá tudományos műszerek szállítására, valamint felderítőként segíthetik az emberek és a robotok munkáját.

174 év után megszűnik a távirat

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2021.04.06. 12:19
Képünk illusztráció
Fotó: Röhrig Dániel / Népszava
Az internet fejlődésével okafogyottá vált a szolgáltatás.
Április 30-tól megszünteti a belföldi távirat szolgáltatását a Magyar Posta – közölte a cég honlapján. A döntést a szolgáltatás iránti igény jelentős csökkenésével indokolják. A közlemény szerint harminc éve még 8 millió táviratot küldtek évente Magyarországon az üzleti ügyfelek és a magánemberek, 2020-ban azonban már csak 23 ezren vették igénybe a 2600 postán elérhető szolgáltatást.  „A távirat a maga korában óriási jelentőségű információtovábbító médium volt, de jelentősége előbb a telefon széles körű elterjedésével fokozatosan, majd az internet fejlődésével párhuzamosan drasztikusan csökkent” – írták. Megjegyezték, a távirat magyarországi kivezetése nem példa nélküli, számos európai országban, köztük Ausztriában, Csehországban, Németországban, Hollandiában, Franciaországban és Szlovéniában is megszűnt ez a szolgáltatás.   A szöveges üzenet ősét, az első táviratot Magyarországon 174 éve, azaz 1847-ben Bécs és Pozsony között továbbították. Eleinte csak hivatalos táviratokat lehetett feladni, de később megnyílt a lehetőség a magánforgalom előtt is. A levéltávirat mellett népszerű volt az úgynevezett dísztávirat is, amellyel a feladó a rövid szöveges üzenet mellett képet, rajzot vagy fényképet is küldhetett a címzettnek.

Megtervezett gyermekmolesztálások

Bernau Péter
Publikálás dátuma
2021.04.06. 11:00

Fotó: SHUTTERSTOCK
Három gyermek meggyilkolása miatt már börtönben lévő német sorozatgyilkos ellen emeltek vádat Franciaországban egy kisfiú meggyilkolása miatt.
A német rendőrség maszkos emberként kereste éveken át azt a Martin Ney nevű férfit, akit végül márciusban szállítottak át Németországból Franciaországba. A korábbi szociálpedagógusra, gyermekfelügyelőre negyven molesztálást és három gyilkosságot tudtak hazájában rábizonyítani. Áldozatai 7-13 év közötti fiúk voltak. Németországban még 2012-ben tényleges életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Most Franciaországba vádolták meg mégpedig azzal, hogy 2004-ben elrabolt és megölt egy tizenegy éves kisfiút. Tettéről a börtönben mesélt egyik fogolytársának – aki továbbadta az információt a rendőrségnek.  

A homokban elásva

A maszkos ember első áldozata – akiről a hatóságok tudnak – a tizenhárom éves Stefan Jahr volt 1992-ben. A fiú a gyerekszobájából tűnt el egy éjjel, ott aludt ötéves öccse is, aki semmit sem hallott. A rendőrség sokáig azt gyanította, hogy a fiú elszökött otthonról, mert nem találtak semmilyen erőszakra utaló nyomot. Holttestét öt héttel eltűnése után egy vadasparkban találták meg, a homokba elásva. Halálát fulladás okozta, de a rendelkezésre álló kevés nyom miatt a rendőrség nem igazán tudta, merre induljon. A kisfiú édesapja, Ulrich Jahr ezt nem fogadta el, magánnyomozókat bérelt és a nyilvánossághoz fordult. Többször került konfliktusba a hatóságokkal, mert a rendőrség szerint magánakcióival megnehezítette vagy akadályozta a nyomozást, bíráló nyilatkozataival pedig megrendítette az emberek bizalmát a hatóságokkal szemben. Mindenesetre a tettesnek az édesapa által megbízott nyomozóknak sem sikerült a nyomára bukkania.

Külön nyomozócsoport

A nyolcéves Dennis R. három másik gyermekkel aludt egy sátorban Selker Noorban a német-dán határ közelében, amikor 1995-ben egy éjszaka eltűnt. A holttestét két héttel később Dániában találták meg – a homokban elásva. A kilenc éves Dennis K. volt a harmadik áldozat, ő 2001-ben szintén táborozott szintén másokkal aludt egy szobában, szintén senki sem hallott semmit. Egy erdőben találták meg – a homokos részen elásva. A német RTL televíziócsatorna beszámolója szerint ezután külön nyomozócsoport alakult, amelyik a három gyilkosságot közösen kezdte vizsgálni. A rendőrség felhívást tett közzé, azt remélve, további áldozatok jelentkeznek, olyanok, akiket otthonukban vagy táborozás közben molesztáltak. Egy hónap alatt tizenöt bejelentés érkezett, tanárok is jelezték, hogy tudtak olyan, az osztályukba járó kisfiúról, akit otthonában támadtak meg. Az áldozatok és szüleik meghallgatása után készült el az elkövető fantomképe, de az arcát csak maszkkal eltakarva tudták ábrázolni, mert a bűncselekményeket mindig így követte el. A több hónapig tartó kihallgatások után leszűkült a lehetséges tettesek köre, a rendőrség biztos volt benne, hogy olyan embert kell keresni, aki a munkája miatt napi kapcsolatban van a gyerekekkel.

És akkor minden összeállt

Egy korábbi áldozata segített elkapni az elkövetőt: Martin Wichmann 1995-ben tíz éves volt, amikor éjjel arra ébredt, hogy egy idegen férfi keze van a nadrágjában. „Azt mondta, ne féljek, titkos éjszakai kalandban lesz részünk, ami mindkettőnknek nagyon izgalmas és jó lesz. Mozdulni sem mertem, csendben maradtam, szerencsére a szobában velem alvó húgom felébredt és elkezdett kiabálni, a férfi pedig az ablakon át elmenekült. A rendőröknek csak annyit tudtunk mondani a testvéremmel, hogy egy fekete ruhás idegen járt nálunk. Az eset után agresszív lettem, arra is volt példa, hogy édesanyámat megütöttem, őt tartottam első számú felelősnek azért, hogy nem védett meg, és egy idegen bejöhetett a szobámba. Kezelhetetlen voltam, 12 éves koromban fél évet a fiatalkorúak pszichiátriáján kellett töltenem, utána értettem meg, hogy a történtekért az elkövetőn kívül mást nem szabad hibáztatnom.” Wichmann hozzátette: 2011-ben otthon játszott a számítógépén, amikor hirtelen megjelent előtte a monitoron az őt molesztáló ember arcképe. „Teljesen váratlanul történt, az összes emlék felidéződött, és minden összeállt. Egy táborban összebarátkoztam a ránk vigyázó felnőttel, aki azt kérte tőlem, rajzoljam le neki a házunkat, ahol lakunk. Kérdezte, nyáron hogyan szellőztetünk, hogy legyen légmozgás a házban, bejelöltem neki a rajzomon, hogy melyik ablakok vannak nyitva. Nem gondoltam semmi rosszra, imponált nekem, hogy egy felnőtt ilyen komolyan vesz és nagyon jókat beszélgettünk. A nevére is emlékeztem, rögtön tájékoztattam erről a rendőrséget és utána pár nappal később már kaptam az idézést szembesítésre. Őt kapták el. A történteket akkor tudtam igazán feldolgozni, és amennyire lehet lezárni, amikor egy újságíró kíséretében lehetőséget kaptam arra, hogy találkozzak vele a börtönben. Meg akartam érteni, hogy miért csinálta ezt. Fél órát beszélgettünk, ez nagyon sokat jelentett nekem. Az nagyon ijesztő volt, amikor megkérdeztem tőle, engem is megölt-e volna, ha ellenkezem, és ő rezzenéstelen arccal mondott igent.”  

A gyerekek „szedték fel”

„Félelmetes volt azzal szembesülni, milyen precizitással készítette elő a bűncselekményeket az elkövető, aki semmit sem bízott a véletlenre, minden váratlan eseményre volt forgatókönyve, gyilkosságot pedig akkor követett el, ha áldozatai nem fogadtak szót neki és nem maradtak csöndben – mondta Alexander Horn, a nyomozócsoport egyik tagja. – Miután megkaptuk az információt a tettesről, elmentünk a lakására és megtaláltuk a maszkot, amit a bűncselekmények elkövetésekor viselt, a számítógépén pedig rengeteg kisfiú fényképe volt, lakcímmel. Amikor elfogták, a kihallgatásán részletesen elmondta, hogyan tervezte meg a bűncselekményeket. Ha otthonaikban támadta meg a gyerekeket, akkor előtte terepszemlét tartott, pontosan tudta, merre menekül, ha megzavarják, és arra is minden alkalommal volt terve, hogy hol ássa el a holttestet, ha ölni kényszerül. Arra törekedett, hogy minél kevesebb nyomot hagyjon – és ez sajnos nagyon jól sikerült. Plusz izgalmat jelentett számára, hogy a gyerekek otthonaiban vagy a táborokban követte el szörnyű tetteit. A táborokban azok lettek az áldozatai, akik elkezdtek vele barátkozni, beszélgetni, állítása szerint ő sosem kezdeményezett. Értelmezése szerint a gyerekek szedték fel őt.”

A tárgyalás után elhunyt az édesapa

„Undort éreztem, amikor láttam a tárgyalásokon. Sosem nézett a szemembe, mindig maga elé bámult, rezzenéstelen arccal ült, az ítélethirdetésnél sem mutatott semmi reakciót. A tényleges életfogytiglant jogosnak tartom, a fiúnkat nem kaphatjuk vissza, de a bűnös megkapta jogos és megérdemelt büntetését” – mondta az első gyermekáldozat édesapja, Ulrich Jahr az ítélet kihirdetése után. Egy héttel később szívinfarktust kapott és elhunyt.